Bizonyára sokan gondolják úgy, hogy a dadogás nagyon határozottan leszűkíti egy ember kibontakozásának, fejlődésének lehetőségeit, mind a magánélet, mind a karrier szempontjából. Dadogás esetében egy olyan beszédfolyamatossági zavarról van szó, amely valóban súlyos tüneteket produkálhat, ilyenek lehetnek például a test különböző pontjain jelentkező izomgörcsök, amelyek megakadásokat, hang-/szóelnyújtásokat, -ismétléseket okozhatnak a beszéd során. Egyes életszakaszokban felerősödhetnek a tünetek, míg máskor enyhülhetnek és akár teljesen háttérbe húzódhatnak, akár évekre is. Ez önmagában próbatétel elé állítja az érintetteket, nem beszélve azokról a helyzetekről, amelyekben a környezet negatívan reagál a megakadásokra; például kineveti a dadogó személyt, vagy elkezdi gúnyolni miatta (vagy akár nagyon zavartan viselkedik). Ha valakit sok negatív visszajelzés ér a beszéde miatt, jogosan gondolhatná, hogy a legjobb lesz, ha letesz az esetleges álmairól, és keres magának egy olyan munkát, amelyben lehetőleg nagyon keveset kell beszélnie. Talán még mások is erre biztatják azzal a céllal, hogy ez majd megóvja a várható kellemetlenségektől, bántástól.

Szerencsére jó pár sikeres ember példája mutatja, hogy a dadogás önmagában nem akadályozza meg az álmok, kitűzött célok megvalósítását és elérését.

Szeretnék bemutatni néhány személyt, akik a beszédhibájuk ellenére nemzetközi sikerre és ismertségre tettek szert. Biztosan sokan követték a 2020-as amerikai elnökválasztást, amelyből Joe Biden került ki győztesként.

Az Amerikai Egyesült Államok 46. elnöke nyíltan vállalja, hogy egy időben nagyon súlyosan dadogott. Ennek ellenére nem adta fel, hitt magában, és nagyon sokat gyakorolt.

Több alkalommal választották szenátornak, volt alelnök, jelenleg pedig a világ egyik legjelentősebb nemzetének vezetője. Joe Biden azt vallja, hogy amit nem irányíthatunk, az nem a mi hibánk, illetve nem hagyhatjuk, hogy a beszédünk (vagy az azt érintő nehézségek) határozzanak meg minket. Elmondása szerint több dadogó személlyel rendszeresen tartja a kapcsolatot, így is támogatva őket. Egyszer úgy fogalmazott, hogy rengeteg időt töltött beszédének művelésével, később pedig volt bátorsága nyilvános beszédórákon is részt venni. A kifejező beszéde sokat javult, azonban amikor fáradt, még most is előfordul, hogy olykor-olykor megakad. Úgy vélem, hogy Joe Biden példája elképesztően nagy motivációként szolgálhat bármely ember számára, aki dadogással kínlódik.

Tehát attól még, hogy dadogsz, lehetsz amerikai elnök, de éppenséggel király is. A király beszéde című angol film érdekfeszítően mutatja be, VI. György király milyen módon küzdött meg ezzel a feladattal, illetve beszédterapeutája segítségével milyen sokat tudott fejlődni nyilvános szerepléseiben, megszólalásában. Joe Biden egy interjúban elárulta, hogy bizony ő is György királyhoz hasonlóan veti elemzés alá a beszédeit. Igaz, egy király csupán öröklés által szerezheti meg címét, ez a tény mégis rávilágít, hogyha „véletlenül” királynak kell lenned, akkor a beszédhibád ellenére is lehetsz az. Átvitt értelemben is. 

A dadogást azonban nemcsak a közjogi méltóságok küzdhetik le sikeresen, hanem színészek, előadóművészek és énekesek (no meg az élet bármely területén munkálkodó emberek!) is. Emily Blunt brit színésznő széles körű ismertségre tett szert filmes alakításai révén. Talán kevesen tudják, de ő is küszködött a dadogással, azonban felfedezte, hogy nem dadog, ha szerepet játszik, más embereket utánoz, vagy elváltoztatja a hangját. Innentől pedig egyenes út vezetett számára a színészet felé. Elárulta, hogy nagyon sokat köszönhet támogató szüleinek, illetve egy csodás pedagógusának, aki elsőként kérte föl egy iskolai színjátszásra. 

 

A cikk a hirdetés után folytatódik!

Valószínűleg arról is kevesen hallottak, hogy Bruce Willis is sokáig dadogott. Kezdetben nem kapott semmilyen segítséget, és fogalma sem volt, hogy mihez kezdjen („no help, no plan”). Egy beszédében arra utalt, hogy sokat köszönhet a logopédusoknak, a valódi kibontakozást azonban ő is a színpadon élte meg. Kitért rá, hogy ez az állapot különösen nagy próbatétel a gyermekek számára. Hasonló nehézségeken ment keresztül Nicole Kidman és Marilyn Monroe is.

Végül szeretném megemlíteni Ed Sheeran nevét, aki harmincéves kora ellenére napjaink egyik legsikeresebb és legismertebb popzenésze. Sheeran gyermekkorában dadogott és számtalanszor megélte, hogy bár pontosan tudta, mit szeretne mondani, képtelen volt a gondolatait megfelelő módon és formában kifejezni. Így hát a zenébe kapaszkodott, és hangról hangra megtanulta Eminem egy lemezének összes dalát. Elmondása szerint ez a folyamat indította el a fejlődés útján. 

Az összes felsorolt személy (György király kivételével) azt mondta, hogy az egyik legrosszabb dolog, amelyet tehetünk (mi, akik többnyire folyamatosan beszélünk), ha befejezzük egy dadogó ember mondatait.

Vagy ha elkezdünk ilyesféle tanácsokat osztogatni: „Ugyan már, nyugodj meg! Vegyél egy mély levegőt, és próbáld meg újra!” A jó szándék ellenére ezekkel csak ráirányítjuk a figyelmet a nehézségekre, és ezáltal hozzájárulhatunk a tünetek rögzüléséhez, súlyosbodásához, vagy éppen azt közvetítjük vele, hogy az illetőt nem tekintjük teljes értékű kommunikációs partnernek. Megtehetjük azonban, hogy nem a dadogást, hanem magát az embert figyeljük, aki jelenleg történetesen dadog. Lehetünk türelmesek és a tekintetünkkel jelezhetjük, hogy „itt vagyok, veled vagyok”. Beszélhetünk is a dadogásról, természetesen mindig az adott személy (például kisgyerek) szintjén, tisztelettel, tapintattal.

Fontos megemlíteni, hogy a dadogás és az intellektus között nincs összefüggés, továbbá egyáltalán nem biztos, hogy a dadogók szörnyű traumákon mentek keresztül, vagy hogy pszichés nehézségeik volnának.

A dadogással megküzdő hírességeket tovább sorolhatnánk, most azonban koncentráljunk azokra, akik a mi környezetünkben élnek. A beszédhibával élő emberek sokat tesznek azért, hogy javuljon beszédprodukciójuk, azonban a környezet szerepe is hihetetlenül nagy! Rohanó életünkben tehát legyünk türelmesek és hallgassuk meg, figyeljünk azon emberek mondanivalójára (is), akiknek éppen van némi nehézségük a folyamatos beszéddel. Higgyétek el, ez hihetetlenül sokat számít. Még az is lehet, hogy kevesebben dadognának, ha mindannyian türelmesek és megértők lennénk. 

Somosi Ambrus

Ha tovább olvasnál a témában, akkor hadd ajánljuk figyelmedbe a töritanár (és állandó WMN-szerző) Jocó bácsi írásait a dadogásáról ITT és ITT.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/petriartturiasikainen