„Ne haragudjon, de magával kicsesztek a szülei” – A ti kimondhatatlan neveitek és történeteik

–

A becsületes nevem Dián Dóra. Két rövid szó, nyolc betű, nagyon szeretem, szerintem nagyon patent ez a párosítás. És bár messze nem olyan különleges, mint Radojka neve, teljesen át tudtam érezni az ő cikkében leírtakat, mert ez a nyolc betű is olykor megugorhatatlan akadály másoknak.

Az egész még a születésem előtt kezdődött, amikor is a nőgyógyász könyörgött a szüleimnek, nevezzenek el Diánának. Mert a Dián Diána milyen jópofa lenne. Szerencsére a szüleimnek több eszük volt, és a családi szavazáson nyert a Dóra (a Dorottyával szemben). De, mint évekkel később kiderült,

felesleges is lett volna Diánának nevezni, ugyanis a tanáraim 90 százaléka így is Diának hívott.

Hogy a Dóri a túl bonyolult, vagy a Diánnál elvesztik az emberek a fonalat, nem tudom, de ahogy a kommentjeitekből kiderült, nem csak engem kereszteltek át a különböző tanintézmények dolgozói:

„Borsóka ma jól evett. – Bölcsis üzenőfüzetben évekig, következetesen.” (P. Boróka)

„Síelni tanultam hétévesen. Névsorolvasáskor nem hallottam a nevem. Lendítem a botomat, hogy engem nem szólítottak.

– Hogy hívnak, göndörke?
– Batta Bogáta.
– Már olvastam a nevedet: Balta Boglárka.

Némely haverom azóta is Baltásnénak hív.”

via GIPHY

És persze van, amikor a pedagógus visel kacifántos nevet:

„Stéhli-Berecz Laura Klára, logopédus vagyok. Ha egy gyerek ki tudja mondani a nevemet, már nem is kell járnia.”

Hogyishívják következik

A másik nagy tanulsága a kommentszekciónak, hogy az orvosok, nővérek és ápolók közös hobbija, hogy új neveket aggatnak a páciensekre.

„Már akkor tudom, hogy én következem az orvosi rendelőben, amikor kijön az asszisztensnő, és hörögni kezd. Aztán próbálkozik: Ridna, Hudina, Hedina, de az eddigi legjobb a Hidra volt. Amióta férjhez mentem, már a lánykori vezetéknevem sem megy. Voltam már Bány, Baranyi, Bárányos.” (Hrdina-Bárány Zsuzsi)

via GIPHY

„Kislány voltam még, és anyukám ment a patikába a gyógyszeremért. Bemondta a nevem, erre a patikus: »Jaj, de szép név! De engedték így anyakönyveztetni, hogy Aranyvirág? Érdekes keresztnév.« Aztán anyukám elmondta, hogy is van a nevem.” (Sánta-Arany Virág)

„Ismerőst sok éve KISMAMA-ultrahangon szólította az asszisztens: X. Y. György.” (Cs. Enikő)

„Engem egyszer képesek voltak rehabilitációs rendelésre behívni úgy, hogy Rehabovszky Edit…” (Szoták-Hrabovszky Edit)

„Szülőszobában előkészítést követően én fekszem az ágyon, szülésznő tölti ki a papírokat.

– Hogy fogják hívni a gyermeket?
– Bulyáki Linett.
– Ivett?
– Nem, Linett.
– Lizett?
– Nem, Linett. Betűzöm. L, mint László, I, mint Ilona, N, mint Nándor, E, mint Elemér, és két T.
– Á, értem. Beírtam. Bulyáki Linett Kitti – és kiment a szobából.

Azon gondolkodtam, a férjem elájul odakint, mikor kiviszik a kislányunkat, nem beszéltünk meg második nevet, pláne nem Kittit. Nem sokkal később visszajött, és lehúzattam vele.” (B. H. Annamária)

„A lánykori nevem Póra Bíborka, soha senki nem bírta megjegyezni. A legdurvább az volt, amikor kisiskolás koromban egy megfázás miatti otthonmaradás után kaptam a gyerekorvostól egy kézzel írt igazolást Róka Boglárka névre. Nehéz volt a suliban megmagyarázni, hogy az az enyém.”

„Én már feladtam… tudom, ha kijön a rendelőből az orvos/nővér, nagy levegőt vesz, majd lepillant a beutalóra és elkerekedik a szeme, akkor már jelentkezem, hogy igen, itt vagyok.” (Falcinelli Ester Elen)

via GIPHY

Én csak enni szeretnék…

Egy különleges név a leghétköznapibb helyzetekben okozhat bonyodalmat, ilyen például az asztalfoglalás. Velünk is megesett már, hogy Bjelik vezetéknevű barátnőm foglalt asztalt egy kocsmában, és vagy tíz percig keringtünk az asztalok körül, mire rájöttünk, hogy a Bejgli feliratú lesz a miénk.

De van, amikor, már a nulladik pillanatban esélytelen, hogy saját nevünkre foglaljunk, így járt Veronika is:

„Asztalt szeretnék foglalni Eszik Veronika névre.
– Nagggyon vicces! (vonal szakad)”

De akkor sem vagyunk „biztonságban”, ha otthon szeretnénk vacsorázni:

„Pizza-házhozszállítás után a blokkon olvastam Joós-Vámos helyett, hogy Jóságos Zsanett.” 

„Völgyi Liza a nevem. Hivatalosan is. Pizzát rendeltem még régebben a munkahelyemre telefonon, Völgyi Liza névre. A telefonban a diszpécser megkérdezte, hogy milyen Völgyi névre kérem a pizzát.

– Gálvölgyi?
– Kútvölgyi?
– Vágvölgyi?
– Szépvölgyi?

Mondom, nem! Sima Völgyi Liza a nevem. Erre a futár egy óra múlva keresett engem mint Simavölgyi Liza.”

És van, aki már meg sem próbálja a saját nevét használni:

„Nem hivatalos ügyekhez két álnevem van: Kis Piroska és Kovács Bettina.” (Akszjonovics Aljona)

Ügyes-bajos intéznivalók

Gondolhatnánk, hogy ha szóban nem is, de leírva már mindenkinek átmegy, mi is a pontos név, de ez koránt sincs így. Még így is lehet Gizikéből gőzeke…

„Nevem: Forgóné Kroboth Zsuzsanna. Levélben megszólítás: Tisztelt Morgóné Skorbut Erzsébet.”

„Egyszer egy árajánlatot kértem be valahonnan a céges e-mail-címemre, ami a vezeték- és keresztnevemből állt. Lediktáltam telefonon a hölgynek, biztonság kedvéért le is betűztem. A hölgy megjegyezte ugyan, hogy milyen érdekes nevem van, de ennek nem tulajdonítottam nagy jelentőséget, hisz többeknek okozott már problémát. Ezek után megérkezett az ajánlat (ismétlem, a nevemet tartalmazó e-mail-címre) a következő megszólítással: »Nemes Csoi részére. Kedves Csoi!« Nem tegnap történt, de azóta is jókat mosolygok rajta.” (Nemescsói Fanni)

„Kézbesítő:

– Jó napot kívánok, Karácsonyékat keresem.
– Jó napot! Pünkösdiék vagyunk!

Megnézi az ajtónévtáblát, aztán a borítékot. A cím stimmel.

– Ja tényleg! Végül is, ünnep ünnep – mondja vigyorogva.” (Pünkösdiné Sz. Éva)

„Lépett már be úgy futár az irodánk ajtaján, hogy »nehéz nevű« Kingának hozott csomagot.” (Vaczláv-Czapolay Kinga)

De fordítva sem egyszerű, olykor a kedves ügyfél nem tud napirendre térni az ügyintéző neve felett:

„Ügyfélszolgálaton dolgoztam:

– Üdvözlöm, Szecskó Rita vagyok, miben segíthetek?
– Ó, Tacskó Réka?
– Nem, nem… Szecskó Rita.

Néma csend a vonalban, hallózok, itt van-e még. Döbbent csend után így szól a kedves ügyfél:

– Ne haragudjon, de magával kibasztak a szülei. Sok furcsa nevet hallottam már, például Havasi Gyopár, Vad Málna, de olyat még nem, hogy ZACSKÓ RÉPA!

Majd megfulladtam a nevetéstől, alig bírtam a némítást levenni.”

via GIPHY

Másik ügyfélszolgálatos incidens:

„Üdvözlöm, Poszpischek Noémi vagyok, és a … cégtől keresem.
– Apus, gyere már! Nem hiszed el, ki van vonalban! A »Pokricsák« Mónika, a tévéből!”

És amikor már a betűzés sem segít:

„Pár évvel ezelőtt egy üzletben keresték az elveszett rendelésem. Kérdezték a nevem, mondtam, hogy betűzöm. Amikor a W-nél jártam, az eladó megkérdezte, hogy ezt most találom-e ki.” (Gradwohlné Veszner Dorottya)

„Dear Tisztelettel!”

Ha mi nehezen boldogulunk egymás nevével, képzelhetitek, milyen fejtörést okozhatnak ezek az olykor nem is olyan bonyolult nevek a külföldieknek. Engem például Finnországban kereszteltek át, amikor cserediákként töltöttem ott tíz napot. Az iskolabuszra mindenki névre szóló jegyet kapott, az enyémen ez állt: Dóra Dián Dóra. Két opció jutott eszembe: vagy túl rövidnek találták a nevem, vagy annyira tetszett nekik a Dóra, hogy kétszer is rám aggatták.

Legutóbb pedig a Milánóban kaptam így kézhez Az utolsó vacsora című Da Vinci-festmény megtekintésére vonatkozó jegyemet:

Ez egyszer-egyszer mókás, ám azok, akik például a munkájuk miatt vannak kapcsolatban külföldiekkel, napi szinten kapnak új nevet:

„Romániában élek, ergo hivatalos helyeken mindig betűzve mondom a nevem, mert nem értik – nem könnyű az élet szláv vezetéknévvel és magyar keresztnévvel. De a német kollégáknak Emesa, a törököknek, indiaiaknak Emse vagyok. Bár a legdurvább az egyik kínai volt, aki »Dear tisztelettel«-nek nevezett.” (Kruk Emese)

„Munkám során (még hajadon koromban) egyszer Olaszországból kaptam e-mailt: »Dear Mrs Baszo«.” (Soltészné Bazsó Vivien)

„Egykori gimnáziumi angol- (amúgy amerikai) tanárom, miután első órán bemutatkoztam, boldogan közölte, hogy: »oh, I know this, Sándor«.” (K. Alexandra)

„Pár éve külföldön élek, a roppant egyszerű nevem kimondottan bonyolulttá vált. A közvetlen kollégáim közül páran képtelenek kimondani helyesen a nevemet. Őket azzal büntetem, hogy tanulják meg kimondani a szülővárosom nevét: Székesfehérvár. Ha már az enyém nem megy.” (Juhász Gabriella)

Néha az egyszerű sem olyan egyszerű…

Gondolhatnánk, hogy a gyakori vezetéknévvel élők nem ismerik az ilyesfajta problémákat… hát, nagyobbat nem is tévedhetnénk:

„Falus Ildikó vagyok, nem tűnik bonyolultnak. Mégis, a Falusi szinte alapvető. Onnan pedig már csak Mariann lehetek. Amikor jól öltözött vagyok, akkor megkérdezik, hogy két s és y? Nem, csak simán, egy s, i nélkül. Ilyenkor általában Falus vagy Falusy Anikó. Esetleg Falus Iringó. A kedvenceim a Falussy Hanna és a Faludi Györgyi voltak.”

„Az én nevem nem annyira cifra, de voltam már Bakos Beáta, Bakos Renáta és Bakos Béla is.” (Baros Beáta)

„– Pölös Zsófia.
– Vörös?
– Nem, Pölös, mint a Pölöskei szörp.
– Pölöskei Zsófia?
– Nem! Pölös.
– Értem. Pölös! És mit mondott? Petra?”

„Azt gondoltam, biztonságban vagyok a nevemmel, egészen addig, amíg:
– Egy magyaros pizzát kérek, igen, Papp Kata.
Döbbent csend.
– PAPRIKA?!”

„Feleségem Heringh: tudja, mint a hal, csak »gh«-val. Na, így lett párszor Ghering.” (V. Pál)

„Istvánné Gach Vivien – így, ebben a sorrendben. Az még hagyján, hogy a Gach kiejtése nem megy. És már eleve úgy mondom, hogy gé a cé há Vivien. De hogy rendszeresen Gach Istvánné Vivien névre kapom a csomagokat… Néha az egyszerű sem olyan egyszerű.”

Még a világ legegyszerűbb nevével is előfordult: Pót Ágnes (aki valójában Tóth Ágnes).

Dián Dóri

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Circle Creative Studio