Bizalmaskodó kollégák, ignoráns haverok, lekezelő családtagok: miért érzik oly sokan ennyire fontosnak a becézést, akár olyan áron is, hogy attól rosszul érzi magát az, akinek „kedveskedni” akarnak?
Akartok nevetni? Akkor gyertek, pillantsatok be Radi életébe. És ha hasonló tapasztalatokkal bírtok, welcome a komment szekcióban!
„Volt egy macskánk, Bélának hívták. Anyu kiállt a kapuba, hívta kiabálva, »Bélaaaa, gyere haza!«, szemben a kocsmából átszóltak neki: »Béla má' hazament!«”
Kolléganőnk kalandjai a nevével (bocs, Radi, nagyon nevetünk – a szerk.). Ha hasonló tapasztalataid vannak, ne légy rest tudatni velünk!
Kimondhatatlan nevek, oltári vicces történetek. Ti elmeséltétek, mi összegyűjtöttük őket, hogy megmaradjanak az utókornak. Ordítva röhögtünk rajtuk, köszönjük szépen!
Kolléganőnk kalandjai a nevével. (Bocs, Radi, nagyon nevetünk – a szerk.) Ha hasonló tapasztalatokkal bírsz, ne légy rest tudatni velünk!
Imádni való mese Petiről, a Down-szindrómás kisfiúról, aki többet lát a világból és az emberekből, mint bármelyikünk.
Kovács Pokémonkát várja az anyukája? Minden évben több tucat névvel bővül a magyar utónévlista, és olykor az engedélyezett neveknél már csak az elutasított ötletek cifrábbak. Például az, hogy tavaly valaki Pandémiának szerette volna elnevezni a lányát. Ha tudni szeretnéd, hogyan reagál az ilyen kérelmekre az utónévbizottság, milyen neveket utasít el, és mit engedélyez a testület, és hogy lesz-e még divatos név az Erzsébet és a Mária, olvasd el Dián Dóri írását, aki dr. Raátz Judittal, az utónévbizottság tagjával beszélgetett.
Kinek, hogy sikerült?