„Kivennéd, kérlek, a farkad a vajból?” – Íme, a ti állatos történeteitek

–

Kiváló névválasztásaink

Első regényem egyik fejezete David Beckhamről szól. Pontosabban: Dévidbekemről – aki egy németjuhász volt, és azért ez lett a neve, mert egy fontos mérkőzést nyert meg az angol válogatott Beckham találatával – én pedig egy fogadást a szüleim ellen, akik azt mondták, csak akkor lehet ez a kutya neve, ha a szomszéd bácsi megjegyzi. Nos, megjegyezte. Így fordulhatott elő néhány évvel később az, hogy óbégatva futottunk a kerítést könnyedén átugró Dévidbekem után az utcán, a falu legnagyobb derültségére.

Azóta tudom, hogy nem mindegy, milyen nevet adunk egy állatnak. Igaz, néha készen kapjuk a helyzetet: a Covid alatt örökbe fogadott nagyon idős és lerobbant francia buldogomat például Tina Turner néven anyakönyvezték a menhelyen… Na, de nektek is vannak bőven hasonló sztorijaitok, íme:

„Volt egyszer Ignác nevű macskánk, akinek a becenevét jól megtanulhatta a környék, amikor este kiabálva hívtuk: »Náci, gyere, náci-ci-ci-ci!«” (Anna Dóra)

„A házunktól egy utcával feljebb, és pár házzal odébb lakó néni gyermekkoromban minden este jó fél órákat üvöltött a macskának: JEROOOMOOOOOS! Azóta sem tudom, hogy hívták a nénit. De bárki, aki azóta oda költözött, azok mind »Jeromosék« voltak.” (Edit) 

Pardon, téves kapcsolás!

Hogy pontosan ki kicsoda a családban? Vagy az udvaron? Vagy a kocsmában?

„Anyukám a nevelőapukámat Buksinak hívja, úgyhogy esténként gyakran kiabál ki a kertbe: »Buuuuuksiiiii, gyere enniiii!«

Ezen felbuzdulva egy szomszéd úgy kezdett el barátkozni a kutyánkkal, hogy »Szia, Buksi, hát jaj, de aranyos vagy!«. A nevelőapukám pont kint locsolt, és szólt: »Jó napot! A Buksi én vagyok, a kutyát Gyopinak hívják!«” (Anna)

„A kutya Kacifánt, beceneve Kaci. Néha szólok a páromnak, Laci, és megjelenik kelletlenül Kaci: »mit akarsz már megint?«” (Andrea)

„A nagymamám macskáját Korminak hívták, az unokatesómat meg Norbinak. Mikor mama kikiabált az udvarra, hogy »Nooorbi«, olykor-olykor a gyerek helyett a macska jelent meg.” (Krisztina)

„Volt egy macskánk, Bélának hívták. Anyu kiállt a kapuba, hívta kiabálva: »Bélaaaa, gyere haza!« Szemben a kocsmából átszóltak neki: »Béla má' hazament!«” (Angelika)

Farokproblémák mindenhol…

Ezek azok a sztorik, amikhez csupa borzalmas altesti poént tudnánk csak írni – úgyhogy inkább nem is mondunk semmit. Csak nagyon röhögünk. Az élet egy Amerikai pite-folytatás!

„Nálunk a macskák fel szoktak ugrani az étkezőasztal melletti székekre, és ott forgolódva időnként veszélyeztetik a terítéket. Ilyenkor néha elhangzik olyasmi hangosan, hogy »vidd innen a farkad, belelóg a tányérba!« A hangos beszéd pedig áthallatszik a szomszédba.” (Attila)

„A »Vidd már innen (vagy a számból) a farkadat« mondat nálunk is sokszor elhangzik (két macskánk van). A múltkor telefonálás közben hangzott el, és a hívó fél megkérdezte, rosszkor hívott-e. Először le sem esett, miért kérdi…” (Ancsa)

„Home office, főnök hív telefonon, a kolléganő egyszer csak megszólal: »Kivennéd, kérlek, a farkad a vajból?« Döbbent csend a telefonban, aztán percekig tartó magyarázkodás: »A macskához beszéltem«.” (Ádám) 

Bocs, nem hozzád szóltam…

A pillanat, amikor valaki lefagy körülötted. És a pillanat, amikor rájössz, miért.

„Bejött egy légy a lakásba. Kinyitottam az ajtót, és hangosan azt mondtam: »Kifelé!«. Kelletlenül ugyan, de Samu kutya azonnal pattant fel, és indult ki a hidegbe. Nem lehet csak úgy, felelőtlenül ilyen kijelentéseket tenni…” (Rudi)

„Én egyszer a nyúlra szóltam rá hangosan: »Ott maradsz!«. A futár, aki épp átadni készült a csomagom a bejárati ajtóban, hirtelen lefagyott, és nem mert mozdulni.” (Jutka) 

„Ismerősöknek volt egy idős vadászkutyája, aki az Öreg névre hallgatott. Egy alkalommal az egyik kisfiuk kint volt Öreggel az udvaron, amikor a kutya valami rosszaságát látva, a kábé nyolcéves srác erélyesen rászólt: »Öreg, mit csinálsz?! – Hát, én csak cseresznyét szedek…« – jött a megszeppent szabadkozás a 80 éves bácsitól a szomszéd udvarból.” (Éva) 

„A barátnőm ideiglenes kutyusát Attilának hívták – elég neveletlen volt szegény. A párommal összefutottunk vele, rákérdeztem, hogy van Ati. »Jár hozzá házhoz tréner«… »már egész jól tudunk sétálni«… »ügyesen pisil«… »ha rosszalkodik…« Nagyjából ilyen válaszokat kaptam. A beszélgetés elején a párom furán nézett, de aztán az egyik gyanús mondatnál rájött, hogy Attila kutya, nem pedig egy gyúrós, bunkó pasi…” (Hinda)

Végül pedig következzék Zsófia, aki úgy szid, ahogy senki:

„Magyarul szoktam összeszidni a zsivány kutyáinkat, az angol anyanyelvű párom pedig csak annyit mond nekik: A»nyátok magyarul beszél, jobb, ha viselkedtek!«”  

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/  Yuga Kurita

Csepelyi Adrienn