Arcápolásból egyes (legalábbis én)

Mielőtt belevágtunk volna a metamorfózisba, Adri és Anna kipakolták a sminkcuccaikat. Én már attól sokkot kaptam. Mondjuk, Anna konkrétan évek óta próbálja megértetni velem, hogy a víz+törölköző+random hidratáló nem arcápolási rutin, és most Dórival és Zsófival együtt kaptunk egy kis oktatást, kétfázisú micellás víz, a micellás víz lemosása, testápolós sminkeltávolítás és még pár dolog szerepelt benne, amit már elfelejtettem. Aztán Csepelyi bedobta: ő az élő példa arra, hogy az arcápolás működik, hiszen évek óta csinálja, és tényleg egész szép a bőre – mondta ő. Valójában kurva jól néz ki – mondom én, úgyhogy ideje megfogadni a tanácsokat. De most nem a szépség volt a fő cél, sőt, épp ellenkezőleg. Úgyhogy bele is vágtunk.

 

Creepy bohóc csillámpuncival

Anna saját magát festette horrorbohóccá, amit egy élmény volt nézni. Csak annyit kért, hogy ne fotózzam, amikor kihúzza a szemét, mert azt csak hülye fejjel lehet.

Anna egyébként így érezte magát a mi kis privát halloweenpartinkon:

„Nekem nagyon jólesett ez a kreatívkodás, teljesen kikapcsolt, és jól éreztem magam veletek. Mindenképpen horrorsminket akartam magamnak, mert szeretem ezt a műfajt, de nem szerettem volna túl véreset se, ezért választottam végül a zombi horrorbohócot (vagy mit). Amúgy utólag jöttem rá, hogy egy elemet kihagytam a sminkemből, de azért így is elégedett vagyok. A halloweenbulinkra megcsinálom újra, az tuti! Meglepően könnyen lemostam, bár az esti fürdésnél izgalmas helyeken is találkoztam csillámmal.”

Mondom, hogy csillámpunci.

Miután ezt elképzeltétek, elárulom, hogy Dóri akkor ijedt meg Annától, amikor LEMOSTA a parabohócos sminket. Upszi.

Arcra vitt műalkotás

Dórit közben Adri vette kezelésbe, akiről nagyon gyorsan kiderült, hogy sminktémában olyan mértékű perfekcionizmussal képes csak létezni, hogy óriási szerencse, amiért nem ebből él, mert elég mínuszos lenne. Dórin valami aranydolog nem tetszett neki (szerintem teljesen rendben volt), lemosta, újrakezdte, másik arany, nagyjából (!) elégedett Adri.

Dóri öröme viszont szerintem teljesen helyretette a dolgot:

„Bár Annával leokéztattam, így is az én sminkem bizonyult a legbonyolultabbnak, már ami az elkészítési idejét illeti (képzelhetitek, milyenek voltak azok az ötletek, amiket Anna visszadobott). Nem akartam ijesztő sminket, mert nem igazán bírom a para dolgokat, és bőven elég, hogy reggelente megijedek a saját ábrázatomtól – napközben már nincs erre szükségem –, így esett a választásom erre a Picasso által ihletett arcfestésre. Adri varázsolta végül az arcomra ezt a csodát, amiért minden hálám és tiszteletem neki, egyrészt, mert csodaszép lett, másrészt pedig nem vágott orrba, pedig elég sokat ficánkoltam közben. Harmadrészt pedig azért, mert ha magamnak csináltam volna, hát, egy nagyon, NAGYON korai Picassóra hasonlított volna csak. Talán. Összességében nagyon élveztem ezt a napot, jó volt veletek lenni, lányok, köszi az élményt.”

Dóri arca tényleg olyan lett végül, mintha egy festmény lenne.

Coco szerint ez egy csapatépítő volt – és igaza van

Gyakornokunk, Pichler Zsófi egy komplett arcfestékszettel érkezett, úgyhogy már meg sem lepődtem, amikor pikkpakk egy csodás mexikói ihletésű koponyát pattintott fel a saját arcára.

A lányaim szerint (akik egy ponton megérkeztek erre a szokványos és komolynak tűnő munkanapra – éljen az őszi szünet –, de erről majd később) Zsófi olyan volt, mint egy szereplő a Coco című meséből. Zsófi pedig úgy érezte, hogy kicsit jobban beilleszkedett a kis csapatunkba, pedig ezzel eddig sem volt gond:

„Nagyon örültem, hogy kreatívkodhatok, szeretek kilépni a digitális keretek közül, és fizikai valójában alkotni valamit. Engem mindig felszabadítanak az ilyen helyzetek, és olyan beszélgetések indulnak, amik egyébként nem történnek meg, mert például másik irodában ülünk, vagy mindenki a munkájába mélyed. Szerintem ilyenkor kicsit újra gyerek lesz mindenki, és az alkotás, festés, maszatolás közben elengedi magát.”

Az biztos, hogy itt minden szóba került, olyan is, amit nem írunk bele a cikkbe, hahaha.

Ursula, vagyis a para lila néni

Csepelyi Adri miután egy komplett Picasso-művet rittyentett fel Dóri arcára, előkapott egy kis lila testfestéket, valami vészhelyzetre tartogatott méregdrága izét, és cicitől felfelé lilává varázsolta magát.

Kétségkívül ő vette a legkomolyabban a küldetést, ezek után én komolyan nem merném meghívni egy mezei halloweenpartira, egyrészt, mert csillámló lila csíkot húz, másrészt, mert elég nehéz felülmúlni (én meg egy szemét kis versengő vagyok).

Viszont a félórás jelmezes bolondozás után neki kellett a legnagyobb kihívással szembenézni:

„Nagyon erős volt a késztetés, hogy lilán, Ursulaként buszozzak haza, de végül ellenálltam a csábításnak, és letusoltam a szerkesztőségben. Én imádok sminkelni, pláne számomra kedves embereket, szóval imádtam ezt a napot, még akkor is, ha Flóra gyerekei szerint PARA NÉNI voltam. A lila testfesték egyébként csak addig tűnt jó ötletnek, míg ki nem derült, hogy nem tapad rá semmi, de semmi – kivéve a méregdrága, karanténban rendelt szemhéjpúderemet. Szóval Ursulának lenni nem kifizetődő, de legalább szórakoztató! *sátáni kacaj*”

Abba bele sem merünk gondolni, hogy Adrinak melyik testrésze maradt lila csillámos ez után a „kis” akció után.

 

Őrült anya az oviban

Kifejezetten halloweenkedvelő vagyok, szeretek beöltözni is, viszont a sminkelés finoman szólva sem tartozik az erősségeim közé. Úgyhogy engem Anna vett kezelésbe, mondtam neki, hogy egy basic sminket csináljon meg, csak éppen elsírt/elkent verzióban. Hát, nem tudom, milyen anyuka mászkál ilyen fullos sminkben a hétköznapokon megőrülés előtt állva, de nagyon menő lett (pedig ráadásul egyfolytában járt a szám sminkelés közben).

A közös fotózásunk előtt el kellett szaladnom a gyerekekért, úgyhogy jól rájuk is ijesztettem rögtön. Egy kis extrával (mosogatókesztyűs véres kéz és művéres kötény) azért hozzájárultam a jelmezemhez, és jártamban-keltemben a tenyerembe csapkodtam a sodrófámmal… szerintem pont ilyen egy háziasszony, ha teljesen bekattan, úgyhogy valóban félelmetes jelenség voltam. 

Miután elkészültek a cikkhez szükséges fotók, Annának és Zsófinak még arra is volt energiája, hogy csodaszép arcfestést alkossanak a lányaimnak is, akiket nem mutatok meg. Közben ettünk egy kis meggyes pitét (recept ITT), nagyon sokat röhögtünk magunkon és egymáson, úgyhogy, ha tehetitek, ti is csináljatok ilyet. Mert megijedni a saját tükörképünktől meg egymás festett (vagy festetlen, ugye, Dóri?) arcától kifejezetten felszabadító megemlékezés a halloween-mindenszentek-halottak napja hármasról. (Ha nem tudtátok volna: október 31. halloween, vagyis All Hallow’s Eve, azaz angolul All Hallow’s Daynek nevezett mindenszentek előestéje, november 1. mindenszentek, és november 2. halottak napja.)

Csak annyi jótanácsom van az ilyen alkalmakra, hogy a komoly fürdőszoba-takarítással is számoljatok, mert az lesz. Meg a csillámporral… tudjátok, hol.

Tóth Flóra