Amikor még azt hittük, a vékonyságon múlik az életünk! – Ezek voltak a legőrültebb diétáink
Megboldogult tinédzser és bakfis koromban, ha vezettem volna naplót az étkezési szokásaimról, most sírva röhögnék a lapok fölött, bár az is bőven elég, ha visszagondolok azokra az évekre, amikor a koli fürdőjében festettük a borzalmas szagú, olcsó bolti festékekkel a hajunkat, és úgy diétáztunk, mintha kötelező lenne. Hogy hova meg minek, azt nem tudom már, hiszen nem voltam nehezebb egy tollpihénél, de borzalmasan kövérnek láttam magamat – és ezen nem segített az sem, hogy a folyosó végén táncos fiúk laktak, akik egész nap mozogtak, ugrabugráltak, táncikáltak… és nagyon izmosak voltak. Meg a lányok is. Mi meg, képzősök, akik egész nap a rajztábla felett görnyedtünk, nem annyira. Na, semmi gond, mert voltak szuperhatékony diéták, amik elkísértek bennünket a húszas éveimben is, csak hogy minek, azt nem tudom. Szentesi Éva gyűjtése olyan módszerekről, amiket SOHA NE PRÓBÁLJ KI!
–
Káposztaleves-diéta – Finom nem volt, de cserébe büdös igen
„A jó öreg káposztaleves-diéta!” – horkantunk fel egyszerre az egyik hétfői meetingen, amikor ez a téma felvetődött. Kis szerkesztőségünknek nincs olyan tagja, akinek a konyhájában ne terjengett volna az a bizonyos szag legalább egyszer az életében. Merthogy szentül meg voltunk győződve a káposztaleves hatékonyságáról, hogy mennyire királyul vékonyak leszünk a végén.
Hát persze, egy hét után egész biztos fogysz valamennyit, mert még csak a szádba se kell vedd, elég, ha megérzed a bukéját, menten kifordulsz a konyhából, és rókázol.
A pontos receptre ennyi év távlatából nem emlékszem, de azt tudom, hogy talán banánt ehettünk mellé (miért pont banánt, ne kérdezd), tiltva volt az alkohol, másfajta zöldségek mehettek, kávé meg tea is, és a hetedik napon barna rizs. Azért jó ez a diéta, mert valójában két nap után már csak kávézni fogsz, rohadt ideges leszel, és emberek közé se mehetsz, mert a káposztától annyi bélgáz termelődik benned, hogy hamarabb érsz majd az űrbe, mint Elon Musk.
Ha viszont azt hiszed, hogy nincs hatása, tévedsz: gyorsan lefogysz kábé négy kilót, és szépen visszaszedsz majd hatot az atomerejű rázabálásoddal, amit az egyhetes elvetemült életmód kompenzálása vált ki.
Krumplidiéta – jól olvasod!
Igazából nagyon szeretem a krumplit, de ezt a „diéta” szóval egy mondatban olvasni több mint vicces. Pláne úgy, hogy csak ennyiből áll ez a bizonyos fogyókúra. Igen, megint jól olvasod: K-R-U-M-P-L-I-diéta. Hahaha.
(Ezt amúgy nem próbáltam ki, csak egy influenszernél láttam, aki arról híres, hogy a párja híres, így most már ő is influál, de ez mindegy is, mert úgysem írom le a nevét.)
Szóval a diéta arról szól, hogy csak krumplit kell enni, oszt jónapot. Király, mi?
Azon kívül, hogy fullon leszel keményítővel, nem viszel be rostokat, vitaminokat, nem tudom, mi történik még veled, de hogy fogyni nem fogsz, az hótziher.
Napi egy alma, ami az orvost távol tartja? Egy fenéket!
Ezt a harakirit én követtem el. Huszonkét éves voltam, kábé ötvenöt kiló, és nem voltam elég vékony az akkori pasimnak, aki azzal szekált, hogy malacka vagyok. Semmi gond, túl vagyok rajta, még akkor is, ha emlegetem néha, de abban az időszakban szinte csak almát ettem, meg egy salátát esténként. Az alma azért kellett, hogy ha korgott a gyomrom, akkor megtöltsem valamivel, ami nem hizlal… persze az alma elfogyasztása után csak még éhesebb lettem, amivel viszont egy idő után már nem foglalkoztam. Soha nem felejtem el, amikor hozott nekem Amerikából XS-es cuccokat, és azok nem jöttek fel rám (soha az életben nem voltam és nem is leszek XS-es méret, mert teljesen más a testfelépítésem), beszólt, hogy az ő barátnői mindig ekkora méretet hordtak. Hát, kösz.
Pedig szép vékony voltam. De soha többé nem akarok annyira éhezni, és olyan gebe lenni. Pláne ugyanabból az okból!
Kóladiéta
Ezt nem én próbáltam ki, viszont te se tedd.
Egyszer randiztam egy balettművésszel, aki arról mesélt, hogy a legkeményebb időszakokban csak kólát vett magához, semmi mást. Szerintem a Coca-Colára gondolt, bár így utólag belegondolva, lehet, hogy…
Szóval utánanéztem a kólaüdítő-diétának, és csak egy Cosmopolitan-cikket találtam ebben a témában tíz évvel ezelőttről, amiben meg nem nevezett kutatásokra hivatkoznak, szóval ez a kóladiéta nem létezik, felejtsd is el gyorsan.
De nemcsak a táncosok diétáznak, hanem… csokidiéta!
Kolléganőmtől, Gyárfás Dorkától hallottam a következő meg nem szívlelendő diétatippet, aki szintúgy szörnyülködve emlékezett vissza a főiskolás évekre:
„A színész szakon csináltam kétszer, mert azt mondták, nyolc kilót kéne lefogynom év végére, én meg állandó bánatomban és frusztrációmban esténként, amikor hazaértem a suliból, nutellás kenyérrel vigasztaltam magam. Úgyhogy az lett a vége, hogy inkább minden másról mondtam le, és csak csokira kárhoztattam magam, amivel mindkétszer leadtam pár kilót, de a végére magam is elismertem, hogy már kaparom a falat valami rostért…
És persze a jojóeffektus is hamar beköszönt… kezdhettem elölről valami igazi diétával. A színész szakon persze nagy verseny ment az őrültebbnél őrültebb önsanyargatásban, és azt hiszem, Polyák Lilla vitte a pálmát, aki viszont tényleg modellalkatra tudott fogyni (hogy aztán visszahízza, és kezdje elölről). Az én csokidiétámnak egy előnye azért volt: Mars és Snickers-szeletet azóta sem voltam képes a számba venni, mert ilyen cukortúladagolást már nem viselnék el.”
Ugye, ti sem próbálnátok ezt kis soha?
Bébiétel-diéta
Igen, ez a diéta létezik, egyszer egy barátnőm ajánlgatta még a megboldogult kétezres években, amikor minden hülyeséget elhittem. A lényege az volt, hogy napi két főétkezést bébiétellel kellett kiváltani, és este engedélyezett volt egy kalóriaszegény saláta. Na már most, ezzel csak annyi a baj, hogy a babakaják nevében benne van az is, hogy kiknek való: a babáknak. Ezeket a speciális ételeket nem a felnőttek tápanyag-igényének fejlesztették ki, hanem egy kisbaba szervezetének, tehát semmilyen szinten nem megfelelő a diétához.
Nagy csoda nincs benne: mivel kevés kalóriát viszel be a szervezetedbe, ezért biztosan fogyni fogsz, viszont, ha leállsz vele, gyorsan vissza is hízod, akár a kétszeresét.
Ne próbáld ki! Ezt sem.Szuperfogyi-turmixos diéta
Oh, egek, a megboldogult turbódiétás idők, a fűrészpor ízű, eltelítős, fingatós csodaturmixok, amiktől éhesek nem voltunk, cserébe viszont hányingerünk volt. Hol vannak már azok az évek, amikor a legnagyobb problémánk az volt, hogy mindjárt elérjük a hatvan kilót (mennyire örülnénk most annyinak, ugye), és azt hittük, hogy a fiúk csak azokat a lányokat szeretik, akik nem vastagabbak az S-es méretnél.
A régi szép idők, amikor még gőzünk nem volt róla, hogy az egészséges külalak záloga az egyéni életrendbe beilleszthető, egészséges alapanyagokon nyugvó, élethosszig tartható étkezés, kiegyensúlyozott életvitellel, sporttal megspékelve. Amikor még nem értettük, nem tudtuk, hogyan lehet a zöldségből isteni ételeket készíteni, igaz, rendes konyhánk sem volt, és nem a főzőcskézés volt a legnagyobb gondunk. A megboldogult aranykor, amikor a rendszertelen étkezéseket tettük rendszerbe, és nem volt pénzünk normális bevásárlásra sem.
A régi szép napok, amikor azt hittük, a vékonyságon múlik az életünk, mert csak az lehet egy nő legfőbb paramétere, hogy hány kiló.
Szerencsére tudatos, önálló felnőtt nőként ma már csak nevetünk ezeken az őrült diétákon, és eszünk ágában sem lenne kipróbálni ilyesmit. Helyette vagyonokat hagyunk ott személyi edzőknél, különböző bioboltokban, a kedvenc fancy éttermünkben több ezerért faljuk a salátát, és csak puccos koktélokkal vágjuk szét a hétvégéket. Eszünk ágában sincs diétázni, mert az életünkbe tökéletesen beépítettük a rendszert: tudatos, felelős nőként költünk magunkra, és kicsattanóan egészségesek, szépek és magabiztosak vagyunk.
Ámen!
Azért azt írd meg kommentben, hogy te mivel gyötörted magad anno!
Szentesi Éva
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Justin Case
