Ha nem kapsz Eperkétől diabéteszt tíz perc után, vasból vagy! – Mesehősök, akiket utálunk
Gyerekkorunk kedvenc meséiről órákig tudnánk nosztalgiázni, rengeteg vidám pillanatot és emlékezetes történetet kaptunk egy-egy mesétől, amit felnőttként újra megnézni valódi időutazás. Aztán olyan is előfordul nem is egyszer, hogy a tévé előtt ragadva találjuk magunkat a gyerekeink kedvenc meséit bámulva, mert nemcsak a kicsiknek, hanem a nagyoknak is igazi szórakozás követni a mókás karakterek kalandjait. Nos, ez a cikk nem erről szól. Vagyis, talán félig. Mert ami valakinek a kedvenc meséje, az másnak maga a megrajzolt rémálom. Negatív nosztalgia következik: arról kérdeztem a WMN szerzőit, ők melyik mesefigurát száműznék az Óperenciás-tengeren túlra, jóval messzebb a kurta farkú malac túrásánál, mondjuk, a pokolba. Dián Dóri gyűjtése.
–
Arra már nem emlékszem, hogyan került szóba, de arra igen, hogy egymás szavába vágva helyeseltünk vagy éppen vitáztunk, amikor az egyik értekezleten arról beszélgettünk, ki melyik mesehőstől kap idegrángást. Persze az, hogy kinek mi tetszik, szubjektív, és az a helyzet, hogy még a legnépszerűbb mesefiguráknak is megvan a maga masszív utálói köre (most rád nézek, Micimackó).
Én szamár előre, meg is kezdem a sort SpongyaBobbal, akire, ha csak ránézek, ökölbe szorul mindenem. Sosem értettem, hogyan tarthatja bárki aranyosnak, pláne viccesnek ezt a végtelenül buta tengeri szivacsot és hasonlóan agyoniskolázott bandáját. És nem, nem a magyar szinkron rontotta el nekem, az eredeti verzióban is kihoz a sodromból Bikinifenék teljes lakossága. Sorry not sorry.
Akik már az oviban dühbe gurultak
Ha már Micimackót emlegettem, le is tépem gyorsan ezt a (számomra) fájdalmas ragtapaszt: Szentesi Éva ugyanis egyenesen rühelli a „csacsi öreg medvét”. „Egy igazi kretén. Már gyerekként rángatózni kezdett a szemöldököm, ha megláttam a tévében, és ha nem kapcsoltak el azonnal, abbahagyhatatlan tikkelésbe kezdett a fél arcom, ami csak akkor múlt el, ha legalább fél órát egyedül hagytak a szobámban, csendben.
Nem tudok Micimackónál idegesítőbb fazont elképzelni a rajzolt figurák között. Amióta pedig ismerem az igazi Róbert Gida (A. A. Milne fia) sztoriját, még jobban viszolygok az egésztől.”
Évi nincs ezzel egyedül, Filákovity Radojka ennyit fűzött hozzá tömören: „Egyetértek. Legszívesebben arcon törölném az egyik mézes csuprával.”
Fiala Borcsát egy darab gyurma akasztotta ki: „Sebaj Tóbiásra legszívesebben ráülnék, hogy kilapuljon örökre a gyurmateste. Botrány, hogy ezzel a fossárga figurával kellett felnőnünk. Ráadásul senki nem beszél benne, hanem artikulálatlanul nyökög. Pfuj!”
Krajnyik Cintit pedig Pumukli mellett egy másik gyerekkori kedvencem is irritálja. „Engem Scooby-Doo idegesített rettenetesen, viszont nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de már attól, hogy elindult a főcím a Cartoon Networkön, teljesen kikészültem. És a többi karaktert is iszonyatosan nagy gyökérnek gondoltam.”
Borcsa pedig csak fű alatt mert egyetérteni vele:
„Az előbb megkérdeztem a fiamat, hogy szerinte bevallhatom-e, hogy utálom a Scooby-Doot? Mire elkerekedett a szeme, és azt mondta, akkor azonnal megölnek. És utána felélesztenek, de csak hogy megöljenek még egyszer.”
Ne aggódj, Borcsa, én nem foglak bántani (ördögi kacaj)!
Akikben a rettegéssel vegyes utálat dominál
Nemrég összegyűjtöttem azt is, hogy melyik filmek és sorozatok hozták ránk a frászt gyerekkorunkban, és a cikk alatti kommentekben elképesztően sokan emlegettétek a Varjúdombi meséket. Jelentem, nem vagytok egyedül, közülünk Csepelyi Adri borzong ezektől a rajzolt figuráktól: „Az ÖSSZES szereplőjétől rettegtem gyerekkoromban, fogalmam sincs, hogy találhatta ki valaki, hogy ezzel sokkolják gyerekek ezreit, de szerintem generációs traumát okozott. A szemüktől a vér is meghűlt az ereimben!”
Trembácz Éva azt mondja, minden mesének örült, amit a nyolcvanas években adtak a tévében, de egy csehszlovák sorozat főszereplője, bizonyos Tau bácsi igazán kiakasztotta, talán nem is véletlenül: „Az rémlik, hogy megsimogatta a kalapját, és ott termett például a játszótéren a gyerekek között. Na, ettől én gyerekként frászt kaptam, hogy egyszer csak valamelyik Trabant mögül kiemelkedik egy öltönyös-kemény kalapos pasas a semmiből – mert a sorozatban ezt csinálta.” Brrr.
Aztán olyan is van, hogy a tömény rémület mellett van valami – utólag – jó is a mesében, ahogy ezt Marossy Kriszta magyarázza: „A Jamie és a csodalámpa, illetve az Alice Csodaországban pszichedelikája dermesztően hatott rám mindig. Szerintem egész biztos, hogy ezek miatt nem érdeklődtem sosem a drogok iránt, így prevencióként szívesen ajánlom ezeket a meséket.”
Kurucz Adri pedig a mai napig nem tudta kiheverni legrosszabb gyerekkori rémálmát: „Az eredeti Óz-film boszorkánytól rettegek a mai napig.”
Akiket a gyerekei kedvenc meséi akasztanak ki
„A Bogyó és Babócától kiver a víz – ismeri be Szabó Anna Eszter. – Nemcsak a kinézetük, igénytelen megjelenésük borít ki, hanem a pocsék emberi/rovari tulajdonságaik is. Nem is tudom kifejteni, zsigerileg undorodom tőlük.
Ettől függetlenül nem tiltjuk itthon, csak nagyon durván mérsékelt mennyiségben merülünk el az általam csak »fírgeknek« nevezett árva rovarkolónia történeteiben.
A rémes szinkronok miatt pedig gyakorlatilag minden gyerekszereplőtől agyérgörcsöt kapok. Nem is értem, a legcukibb mesehőst is kinyírják ezekkel a természetellenes, rikácsoló hangokkal. Szóval emiatt a Bori- és a Mouk-mesék is elviselhetetlenek, a Peppa csak angolul mehet, mert nem akarom, hogy a gyerekek azt gondolják, ez a hang normális, mert nem az.”
Fiala Borcsa pedig egy kis sziruppal kontrázott rá: „Eperke és barátai! Iszonyatos. Ha nem kapsz tőle diabéteszt tíz perc után, vasból vagy. A nevek gejlek – Habcsók póni, Almababa, Narancsvirág, Karamella, Édes Mézes, Puffancs –, a sztori unalmas, a zenéjétől a falra mászom, és a szereplők fejhangon beszélnek.”
Tüptürüptüttü
Both Gabi, aki mesekönyvszerző, -szerkesztő is, már csak szakmai érintettség okán is szívén viseli a meseügyet. Megjegyzem elöljáróban, hogy nem találkoztam még olyan hat éven felüli emberi lénnyel, aki ne kezdett volna el azonnal tikkelni a Dóra, a felfedező című animációs mese láttán. (Ha mégis van, aki szereti, kérem, írja meg kommentben, hogy miért!)
„Ne haragudjatok, kedves Dórák, ez nem rólatok szól. Szóval »tüptürüpptüpptüpp, Dóra« és még sokszor, »tüptürüpptüpptüpp, Dóra«! Ez a nem tudom, miért, de latinos zene SZÖVEGE. Komolyan mondom, nem viccelek. A figurák rémesen néznek ki, egy óriási fejű, hatalmas szemű lány és a majma próbálták megfejteni és felfedezni a világot. Az animáció végtelenül primitív, a szövegek és a szinkron pedig bicskanyitogató. A sztorik szánalmasak, és teljesen random módon olykor angol szavakat, kifejezéseket ismételtetnek a gyereknézőkkel. Amikor Dóra feltesz egy kérdést, utána mindig megáll az akció, hogy kivárják a gyereknézők reakcióit. A majom pedig mindig ötször elismétel mindent. Látcső, látcső, látcső, látcső, látcső. Bugyutábbnál bugyutább dalbetétek, cikibbnél cikibb rímek, fokozhatatlanul közhelyes párbeszédek. »Segítetek nekünk?« Ez minden epizódban legalább tízszer elhangzik, utána persze hatásszünet. És majdnem félórásak az epizódok. Tényleg pusztító. Egyet-kettőt kíváncsiságból végignéztek a gyerekeim az elején, utána pedig együtt cikiztük Dórát és Csizit (blöá), a majmát. Arra mindenesetre jó volt, hogy a kritikai érzéküket fejlessze. Másra biztos nem. Szekunder szégyen a köbön.”
Deli Csenge azért hozzátette, hogy egyvalamire mégis jó volt még ez a borzalom: „Mélységesen egyet tudok érteni Gabival. Tényleg annyira gagyi ez a mese, idegesítően beszélnek, bugyuta a sztori, elképesztően béna a rajz… Mindig csak azért néztük meg (nyilván!), hogy direkt szemétségeket mondjunk a hatásszünet helyére.
Például, amikor a végén megkérdezik, hogy melyik rész tetszett a legjobban, kánonban vágtuk rá a húgommal, hogy semelyik, és majd kipukkadtunk a röhögéstől, amikor visszaszólt a mesefigura, hogy ez neki is tetszett.
Amúgy alapjáraton kedves gyerekek voltunk, de ez a mese ezt hozta ki belőlünk.”
Innen üzenem Csengének, hogy ne aggódjon, nem ők a gonoszak, mi is pontosan ugyanezt csináltuk az öcsémmel.
És titeket melyik mesefigura irritál a legjobban? Írjátok meg kommentben!
Dián Dóri
