Répából virágot, cukkiniből levelet, dinnyéből bazsarózsát: egy magyar kismama sikertörténete ételszobrászként

–

Kicsi korom óta imádom Bálint Ágnes Mazsola-könyveit, és mindig roppantmód tetszett a gondolat, hogy Mazsola, Manócska és Tádé egy tökből faragott házban lakik, és a játékaik is mindenféle termésből: kukoricacsuhéból, spárgatökből, répából készültek.

Én egy töklámpafaragásnak sem mertem soha neki látni, úgyhogy alaposan rácsodálkoztam Sisi munkáira, és magára az alkotási folyamatra, ahogy egy hegyes kis késsel pillanatok alatt megfarag egy-egy gyümölcsöt vagy zöldséget. Meg is kerestem a művészt; a történetéhez elöljáróban annyit, hogy azt hiszem, még sosem készítettem interjút olyasvalakivel, aki a beszélgetésünk előtt néhány nappal szült. Mondjuk, Sisi már rutinos anyuka, a kisbaba mellett van egy másfél éves kisfia is, de azért így is csodálom a nyugalmát, az összeszedettségét (emlékeim szerint én nem voltam ennyire interjúképes állapotban és kedvben a gyermekágyas időszakban).

De Sisi nem csak ezen a téren rugalmas, a szakmájában is megtalálta azt az utat, ami művészileg is tartalmas és a megélhetését is biztosítja Angliában.

Kilenc évvel ezelőtt végzett Szegeden szobrászként, és már akkortájt kacérkodott az ételfaragással; az internetről leste el a fogásokat, majd elvégzett egy alapkurzust („megtanultam, hogyan faragjak például répából rózsát, cukkiniből leveleket, hogyan kell fogni-tartani egyáltalán a kést – mert ez a lényeg –, aztán szép sorban a többi fortélyt”), de hogy erre vitt az útja, az annak is köszönhető, hogy miután Nagy-Britanniába költöztek a férjével, egy hotel séfje lett. „Nem volt könnyű az indulás. Igazából nem tudja az ember, amikor elindul szerencsét próbálni, hogy mennyire nehéz. Nehéz és tanulságos, sokat erősödsz benne. Először Skóciában éltünk két évig a férjemmel (aztán délebbre költöztünk), az iskolai angolunkkal azonban nehezen boldogultunk eleinte, így a munkakeresés is döcögősen ment. Mosogatóként kezdtem a kinti pályafutásomat, de voltam szobalány és recepciós is a sparészlegen. Séf úgy lettem, hogy a főnököm a hotelben meglátta, hogy gyümölcsökből faragok virágokat, és megtett reggeliztető séfnek: én dekoráltam a svédasztalt az ételszobraimmal.”

Sisi most, pár évvel később otthon van a gyerekeivel, és már saját, sikeres vállalkozást visz: ételszobrait gyártja, és másokat is tanít a mesterség csínjára-bínjára. A repertoárja bővült: farag immár szappant, sajtot és előbb-utóbb csokoládét is. Londonban imádják a munkáit, világcégek bízzák rá halloweeni dekorációjukat, de egyedi megrendelői is vannak szép számmal.

Azt meséli, az ételszobrászat egészen más technikákat igényel, mint a hagyományos. A műfaj nehézségét egyebek közt az adja, hogy az alapanyag romlandó, így ha például kap egy megbízatást, miszerint készítsen több tucat faragott tököt egy rendezvényre, akkor a már kész darabokat folyamatosan nedvesen kell tartani, és takargatni is kell, hogy szépek maradjanak.

A legnagyobb feladat, hogy nagyon pontosan kell dolgozni a késsel, ha például véletlenül lerántja a tök héját egy darabon, akkor kezdheti elölről a munkát. (Megkérdeztem, és nem talicskával hordja haza a tököket, dinnyéket, egyéb alapanyagokat, mindig pontosan annyit vesz, ahány darabot készíteni akar, ma már ugyanis nem szokta elrontani. Nagy tételben akkor vásárol, ha egy megrendelés miatt szükséges, volt például olyan eset, amikor negyven halloweeni tököt kellett dekorálnia – a cég logója ráadásul egy lovas szekér volt, amit bele kellett vágnia a tökbe –, egy hétig tartott a munka, és elég fájdalmas élmény volt a kezének.)

Sisi kedvenc alapanyaga a dinnye és a tök. „Ezeket a legjobb faragni, nagyon sok mindent lehet készíteni belőlük. A répa, cukkini gyorsabban tönkremegy, megfonnyad, velük azért nehéz. Sokan faragnak almát, de az meg hamar barnul, folyton fújkálni kell citromos vízzel.”

Szeret kísérletezni brokkolival, édesburgonyával, avokádóval, és immár a szappan, a sajt, és a csokoládé is alapanyag. Utóbbit egyelőre nem faragja, hanem kiöntőformákkal készíti, de új terv, új tanulási lehetőség számára a csokiszobrászat.

Művészetéről a buddhista szerzetesek mandalája jut eszembe. Ez sem örök, pár nap alatt tönkremegy a mű, és ki kell dobni, ellentétben, mondjuk, a kőszobrokkal. De Sisi azt mondja, épp ez adja a varázsát az egésznek, ez a tünékeny szépség.

Kurucz Adrienn

A képek forrása: www.sisifoodsculptor.com