Siker, kegyelemkettes és csúfos kudarc – így ért véget a böjtünk

-

A példás böjtölők

Prónay-Zakar Ginát ezúton szaktanári dicséretben részesítem fegyelmezettségéért, amiért ilyen lelkiismeretesen végigtolta a kávé- és koffeinmentes negyven napot:

„Még egy nyomorult fekete teát se ittam, viszont néha megjutalmaztam magam egy belvárosi kávézóban koffeinmentes kapucsínóval. Most már ki merem jelenteni, hogy hamvazószerdáig súlyosan koffeinfüggő voltam. Ez abból is látszik, hogy majdnem egy hétig fejfájással keltem és feküdtem. Viszont azóta összehasonlíthatatlanul jobban alszom, és rájöttem, hogy a koffeinmentes kapucsínó is adja azt az élvezeti értéket, amit a normál. Egyszer volt nagyon necces a helyzet: Kecskemétre mentem tanfolyamot tartani, és már odafelé is majdnem leesett a fejem a kocsiban, visszafelé pedig azt mondtam magamnak, hogy ha túl akarom élni a Pestig tartó utat az autópályán, akkor az első benzinkútnál innom kell egy kávét. De nem jött benzinkút, én meg jobb híján túléltem. Nem tudom, mi lesz ezek után. Mert a kávé jó dolog, ahogy egy barátom az elmúlt negyven napban, körülbelül hetente háromszor emlékeztetett, roppant figyelmesen.”

Pásztory Dórinak is jár a csillagos ötös aszkézisből és őszinteségből is!

„A fogadalmam az volt, hogy nem facebookozok szóval a böjt kezdetén letöröltem minden eszközömről a közösségi oldalt. Egészen meglepő volt, hogy mennyire nem hiányzik. Gyorsan rászoktam, hogy reggel a kávé mellett végigfutom azokat a honlapokat, amelyekből a világ folyásáról értesülök. Ezzel együtt sokkal több hírt kezdtem olvasni. Rájöttem, hogy a Facebookon sokszor jobban érdekeltek a kommentek és a reakciók, mint maguk a hírek. Ez változott. Sokkal kevesebbet turkáltam mások magánéletében. Egyszer azonban egy hosszabb levelet kellett megírnom, úgyhogy beléptem a a gépen a Facebookra. Ott nem lehet kettéválasztani a messengert és a hírfolyamot, úgyhogy amíg átkattintottam az üzenetekre, akkor bizony láttam pár hírt, és sajnos ebből fakadóan néha kellett scorrollznom is kicsit. E gyenge pillanatomból viszont nem engedtem, hogy teljes feladásig burjánozzon a fogadalmam. A tanulság az, hogy totál elfelejtett mindenki, senkinek nem jutott eszébe, hogy nem Facebookozok, úgyhogy volt, aki pár hét után rám szólt, miért nem reagáltam valamire, amibe betaggelt. Szóval összességében tök jó az élet FB nélkül, szerintem sokkal kevesebbet fogom ezután használni.”

Horvát Sárát is a büszkén hátba veregetem, figyelmetlenségét pedig a betegség rovására írom.

„Én a cukorról mondtam le, de sajnos a saját bénaságom miatt az első héten abbahagyódott ez a folyamat, amikor a három napja tartó influenzás nyomoromra különböző forró gyógyitalokat ittam, amik ugye tele vannak cukorral. Úgyhogy figyelmetlen voltam... de mentségemre szóljon, hogy ezután is, meg egyébként is csak elvétve fogyasztok cukrot. A süteménysütést is feladtam, nem próbálkoztam a nyírfacukorral, vagy más édesítővel helyettesíteni, mert sajnos a cukor nem csak az ízével segíti egy süti elkészítését, hanem a textúrájával és a a többi alapanyaggal való együttműködésével is.”

A félúton megtorpanók

Gyurkó Szilvi kezdeti lendülete példás, a cél előtti botladozásai miatt viszont csak jó eredményt kapott.

„Én is az édességről mondtam le, és az első három hétben tökéletesen kizártam minden cukrot az életemből. Ennek megfelelően rendesen szembe kellett néznem a függőségemmel. Nagyon nehéz volt, cserébe nem is leltem benne örömömet, de be akartam bizonyítani, hogy képes vagyok rá. Aztán a 22. napon egy barátnőmnél ebédeltünk, aki lerakott az asztalra egy friss eperrel készült, cukor nélküli eperlekvárral ízesített tejszínhabos sütit. Amikor megkérdeztem, hogy ez mi, azt felelte: a neve: átlátszó kifogás. Akkor ebédnél vertem be az első szöget a projekt koporsójába. Ezt követte egy héttel később egy doboz cukormentes cukorka vásárlása, majd pár napra rá az első kóla felhörpintése. Öt nappal a kihívás vége előtt egy reptéri hajnalon pedig elnyammogtam egy szelet étcsokit. Mi a tanulság? Ha akarom, meg tudom csinálni. (De nem akarom.) Szembesültem vele, hogy a média erős agymosó, mert ha éhes vagyok, akkor nem az egy szelet csoki a legjobb megoldás, hanem egy alma. Egy hét cukormentes élet után pedig elképesztő édesnek tűnik a banán, a szőlő, a körte, meg úgy nagyjából minden.”

Both Gabit sincs szívem leosztályozni (a kupis lakásom közepéről trónolva...)

„Mintegy hét percig tartott a fogadalmam, miszerint naponta 25 percet töltök rendrakással. A hetedik percben megkért a középső gyerekem, hogy vigyem oda neki oda a hőmérőt. Azonnal eldobtam a fürdőszobában a polcon porosodó, mintegy két éve lejárt testápolót, és szaladtam hozzá. Pár perccel később már az orvost hívtam, hűtőfürdőztettem, szóval átmentem anyaautomata üzemmódba. Három nap múlva ugyanezt eljátszottam a legnagyobb gyerekemmel, majd két nap elteltével a legkisebb következett. Ezzel persze lőttek a fogadalmamnak, viszont abban a hét percben legalább nem éreztem magam annyira szaranyának.”

A böjt Chuck Norrisai

Nyilván magam felé hajlik masszívan a kezem, úgyhogy a jeles eredmény mellé kiutalok Fiala Borcsának egy kis igazgatói dicséretet és emlékplakettet is, amiért olyan ügyes volt, hogy a negyven napos, alkoholmentes böjtöt három és fél hét alatt teljesítette. De micsoda három és fél hét volt az! Rögtön a kezdetek kezdetén ki kellett dobnom a barátaim felét, akik, mint kiderült, messze nem olyan szórakoztatóak, mint ha masszívan iszom is melléjük. (És kész szerencse, hogy a férjem a józanság ködén keresztül is jófejnek bizonyult.) Ami jó volt az alkoholmentes hetekben, hogy sokkal jobban aludtam, meglepően energikusabb voltam, és eltekintve egy-két alkalomtól nem is hiányzott az esti pohár borom olyan nagyon. Szóval, ha nincs a WMN első születésnapi bulija, simán végig tudtam volna tolni. Ott viszont csúfosan elbuktam a böjtöt. De hát nem mondhattam nemet az ünnepi habzó borokra, értsd meg... már így is alig maradtak a józanságom végére barátaim.

Deli Csenge sem volt sokkal jobb a deákné vásznánál...

„Nagy mellénnyel azt hittem, majd milyen simán kibírom a negyven napos kenyér és péksüti megvonást. A lelkesedésem egészen addig a tíz percig tartott, amíg a tesóm nem közölte velem, hogy a pizza is ez a kategória. Szóval megszegtem párszor a fogadalmat, de az első három hét zökkenőmentes volt. Aztán egyszer suli volt szombaton, akkor meg kötelező az olajban tocsogó sajtos-tejfölös lángos. Innentől kezdve úgy voltam vele, ha már egyszer megszegtem, miért ne ehetnék pizzát vacsira vagy egy szelet puha kenyeret a paprikás krumplihoz? Tanulság: Elsajátítottam a legalapvetőbb kaják elkészítési módját (értsd: tükörtojás, tojásrántotta, rántott husi. Rájöttem, hogy az abonett finom. Tudom, ha akartam volna, képes lettem volna végigcsinálni (de nem akartam annyira). És azt is udom, hogy ki lehet bírni a büfés csokis csiga meg sajtos croissant nélkül (de nem érdemes)."

Nálunk pengébben már csak a Szentesi tolta a böjtöt, aki nem vállalt sokat, de azt is vígan kacagva eresztette szélnek pár nap után.

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Flickr/Lucía López Martínez