(Hirdetés)

Mamaaaaa, én nem akarok felvenni harisnyát! Az olyan cikiii! Fújj! – nyígtam minden iskola előtt jó anyámnak, amikor próbálta télvíz idején rám adni ezt a kifejezetten utálatos darabot. Mert a harisnya ciki volt, persze fogalmam nem volt akkor még arról, hogy azért van ennek a ruhadarabnak egy olyan változata is, ami szép, fényes, és eszeveszettül szexi. Bár egy alsó tagozatos kislánynak nincs még semmi szüksége ilyesmire. Persze az én öntudatom és nőiségem hamar megmutatkozott, sőt felburjánzott, és a nejlonharisnya nem is olyan sokára betoppant az életembe.

Emlékszem, nagyanyám ronda, barna harisnyanadrágjaira. Ő volt az a nő, aki egész életében megvetette a flancolást. Amikor anyám szépen felöltözött, és felhúzta a lábára ezt a finom anyagot, akkor értetlenkedve ripakodott rá, hogy:

„ezzel a szarral meg hova akarsz menni, hát kiszakad, lyányom az első lépésnél, meg megfázik a picsád is, legyen eszed!"

Nagyanyám soha nem köntörfalazott. A divat, mint fogalom, nem volt ismeretes számára, így a nejlonharisnya műfaját feleslegesnek és hordhatatlannak tartotta. Ebbe a kategóriába tartozott nála minden világi hívság, úgy mint a piperék, a finom anyagok, a trendi ruhák. Egy háborúban felnőtt kisvárdai asszonytól ez érthető.

Mindjárt folytatódik a történet, de ha szusszannál egyet, akkor nézd meg a nejlonharisnya evolúcióját képekben (kattints a fotóra a galériához!):

Na, akkor folytassuk.

A körülményes kezdetek után a nejlonharisnya végül olyan üstökösként csapódott be az életembe, mint a rúzs, a púder, meg a tűsarok.

Emlékszem, nyolcadikban sunyiban festettük magunkat a húgommal, hogy apánk meg ne lássa. És amikor elkapott minket, akkor azt hazudtuk, hogy Jaj, apa, ne már, ez nem is smink! Hasonló történt a nejlonharisnyával is, csak épp fordítva. Amikor apa meglátta rajtam a leheletvékony anyagot, már mondta is: Tessék rendes harisnyát felvenni, gyerekem, ebben megfázol! Én meg mehettem átöltözni.

Az általános iskolai ballagás volt az első alkalom, amikor otthon megengedték, hogy felvegyem ezt a szép darabot. Annyira, de annyira boldog voltam! Úgy éreztem, mintha varázsütésre nő vált volna belőlem, mert a lábamat ez a fényes, nemes anyag borította. Csak úgy csillogott rajtam a testszínű harisnya, árasztotta magából az erőt, az önbizalmat, én pedig úgy vonultam a ballagó osztálytársaim között, hogy tényleg azt hittem, ennél szebb már nem is lehetek.

Nem sokkal később pedig aztán kinyílt a világ. Rájöttem, hogy ennek a harisnyának nemcsak fényes és testszínű változata van, hanem létezik belőle olyan is, aminek nincs bugyi része, tehát nem harisnya nadrág, hanem szemtelen, pimasz, frivol, pofátlan combközépig érő valami, amit combfixnek neveznek, és abban aztán, lehet csábítani. A necc, a sejtelmesen áttetsző fekete, az éppen hogy leheletnyi anyag, a hátsó részen végigfutó, vékony fekete csíkkal, a csipkés, a harisnyakötős, egyszóval a lehetőségek egészen végtelen tárháza nyílt ki előttem. A megkötős harisnyát pedig igazi nőciség lett hordani.

Középiskolában három egész évig az volt a heppem, hogy nem vettem fel nadrágot, csak szoknyában voltam hajlandó járni (tényleg, ezt így higgyétek el!). A szoknyához pedig aztán a harisnyák egész garmadáját fel lehetett (és fel is kellett) vonultatni.

A harisnya lett számomra a nőiességem záloga. Csak akkor éreztem magam jó nőnek, ha rajtam volt. Szeretem a végleteket, na!

És, hogy mi a helyzet ma? Nos, egy kicsit lenyugodtam a harisnyákkal kapcsolatban.

Maradt belőle néhány, amely őrzi egy letűnt kor emlékét. Néha felveszem valamelyiket, jól is esik belebújni, de úgy érzem, már nincs minden nap szükségem rá. A harisnya ünnep lett újra. Úgy, mint gyerekkoromban, amikor csillogó szemekkel ballagtam nyolcadikból, és először volt rajtam ez a finom darab.

Amikor felveszem, akkor királynő vagyok, amikor felveszem, kicsit Dita Von Teese vagyok, a burleszk dívája, egy ötvenes évekből itt ragadt hollywoodi csillag. Aki ünnepel.

Szentesi Éva

Az „Olyan erős, mint az acél, és olyan finom, mint a pókháló." a DuPont cég szlogenje volt, ezzel mutatkoztak be a világkiállításon.

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Unsplash/ Molnár Bálint