Tudod, miért nem kapta el soha a farkas a kakukkot?
Nem ám, hogy csak úgy ráengedjük a prérifarkast a madárra, aztán meglátjuk mi lesz… A Kengyelfutó gyalogkakukk és fáradhatatlan üldözőjének története kiszámított és olajozottan működő gépezet, kőkemény szabályok között alakult olyanná, amilyennek szeretjük. Chuck Jones, a legendás amerikai rajzfilmes tizenegy pontból álló listájából minden Road Runner rajongó választ kap legkínzóbb kérdéseire.
A szabályzatot nemrég New Yorkban, a Mozgóképművészeti Múzeumban is kiállították, Amos Posner filmproducer pedig lefotózta és kirakta az első kilenc pontot a Twitterére.
Mi pedig megkerestük a hiányzó két pontot is. Íme, a Kengyelfutó gyalogkakukk íróinak és animátorainak tizenegy pontos „Bibliája”:
- Kengyelfutó soha nem bánthatja Prérifarkast, legföljebb annyit mondhat neki, hogy „bíp, bíp”.
- Prérifarkasban semmilyen külső erő nem tehet kárt, csakis a saját együgyűsége vagy az általa használt „Acme” gyártmányú kütyük bánthatják.
- Prérifarkas bármikor felhagyhatna a száguldással – ha nem lenne fanatikus.
- Semmi dialógus, csak a „bíp, bíp” és a fájdalmas ordítás.
- Kengyelfutónak muszáj az aszfaltozott úton maradnia – hiszen ő a Road Runner, vagyis Kengyelfutó.
- A két főszereplő minden tevékenységének illeszkednie kell természetes élőhelyük, az amerikai sivatag környezetébe.
- Minden eszköz, fegyver és technikai hozzávaló a képzeletbeli Acme Vállalattól származik.
- Ahol csak lehetséges, Prérifarkas legnagyobb ellensége a gravitáció kell, hogy legyen.
- Prérifarkast minden esetben jobban megalázzuk, mint amennyire bántjuk.
- A közönségnek szolidárisnak kell maradnia Prérifarkassal.
- Prérifarkas soha nem kaphatja el vagy eheti meg Kengyelfutót.
Kiemelt kép: Warner Bros.