Míg Betty Boop a rajzfilmfigurák szexszimbólumaként történelmet írt, a karaktert ihlető fekete gyereksztárról megfeledkezett a világ
Betty Boopot senkinek sem kell bemutatni. A népszerű karaktert egy Esther Jones nevű fekete gyereksztárról mintázták, akiről azonban már kevesen hallottak és keveset tudnak. Betty Boop sikere ellenére Esther azonban sosem részesült emiatt elismerésben – hiába egyértelmű a rajzfilmre gyakorolt hatása. Mózes Zsófi írása.
–
Betty Boop egyszerre volt paródia és a szemérmetlen szexualitás erőteljes szimbóluma
Betty Boop karaktere először 1930-ban jelent meg antropomorf rajzfilmkutyaként a Dizzy Dishes című rövidfilmben, ahol énekelt, táncolt és „csóvált”. Egy évvel később emberré változott, lógó fülei pedig átalakultak a ma már védjegyének számító karika fülbevalókká. Egyszerre volt szelíd és kedves, olyan női figura, aki kiemelkedett az amerikai animációs filmek és képregények világából, mert míg a korai figurák, mint Minnie egér, gyakran csak férfifigurák női ruhába öltöztetett másolatai voltak, Betty Boop több szempontból is egyedivé lett. Ellentétben Olive Oyl-lel vagy Minnie-vel, őt nem a történet egy férfi karakterével létesített kapcsolata határozta meg, ő maga volt a főszereplő. Idővel pedig egyre inkább szexszimbólummá vált, fekete-fehérben és színesben egyaránt.
Betty Boop szoknyája alá kéjsóvár férfikarakterek végtelen sora próbált belátni. Megtestesített minden létező sztereotípiát, ugyanakkor szembeszállt azokkal az előítéletekkel is, amik beskatulyázták a női rajzfilmfigurákat.
1932-ben több rövidfilmben is előfordult, hogy Boopot férfikarakterek megpróbálják megerőszakolni – ezek voltak a legkorábbi rajzfilmek, amik nyíltan ábrázolták a szexuális zaklatást.
És bár Betty Boop karaktere ezzel gyakorlatilag történelmet írt, szabadsága nem tartott sokáig: már az 1930-as években megalakult a Nemzeti Tisztesség Légiója – ami sziklaszilárd katolikus alapokat tudhatott magáénak – és a Hays-kódex, Hollywood első önkorlátozó szabálygyűjteménye, ezek eredményeképp pedig Betty Boop elkezdett sokkal kevésbé kihívó ruhákat viselni. Mintha csak azt bizonyítaná, hogy a figura nagyrészt szexszimbólum volt, népszerűsége a kikényszerített szerénység után visszaesett – viszont túl erős ikon volt ahhoz, hogy végleg eltűnjön. Betty Boop újra és újra felbukkant, csokiszeletektől kezdve ázsiai éttermekig mindent díszített, 2012-ben például a Lancôme szempillaspiráljának reklámjában.
A megkerülhetetlen karakter és egy feledésbe merülő lány
Ugorjunk egy kicsit vissza az időben: Esther Jones énekével és táncával a ‘20-as és ‘30-as években világszerte lenyűgözte a közönséget. Főként „Baby Esther” és „Little Esther” néven szerepelt, képzett scat-énekes, táncos és akrobata volt.
Esther Jones Chicagóban született 1919-ben vagy 1920-ban. Tehetségét felismerve kezdetben a szülei egyengették az útját, amíg első helyezést nem ért el egy charlestoni tehetségkutató versenyen. Itt felfigyelt rá Lou Bolton menedzser, aki átvette a lányt a szüleitől, tovább növelve népszerűségét. Esther Amerika-szerte turnézott, míg végül 1928-ban New Yorkba érkezett, és ugyanaz az ügynökség szerződtette, mint a fiatal színésznőt, Helen Kane-t. Kane itt látta először fellépni Jonest, aki nem sokkal később európai, dél-amerikai, majd ismét amerikai turnéra indult, műsora pedig világszerte sikert aratott.
A korszak ellenére, amelyben Jones felnőtt, az emberek bőrszíntől függetlenül rajongtak érte.
Svédországi turnéja során egy étteremtulajdonos azért nem volt hajlandó kiszolgálni Esthert és édesanyját, mert feketék voltak. Az esetet a svéd rajongók körében hatalmas felháborodást keltett, a történet pedig végül oda vezetett, hogy az étteremnek végleg be kellett zárnia.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
1932 májusában aztán Helen Kane, a már említett amerikai színésznő beperelte Betty Boop megalkotóját, Max Fleischert
Azt állította, hogy a férfi róla mintázta Betty Boop énekhangját és karakterét, ezért cserébe pedig jogdíjat követelt tőle. Az ügy akkor kezdett bonyolódni, amikor kiderült, hogy nemcsak Kane figyelte és utánozta Jonest, hanem Fleischer is látta a lányt 1928-ban egy kabaréműsor során. Egy Baby Esther fellépéséről készített korábbi felvétel szolgált bizonyítékul, az ügyben Fleischer javára döntöttek, Kane pedig egy fillért sem kapott.
Esther azonban eltűnt, és feltételezhetően meghalt, mire 1934-ben tisztázódott a bírósági ügy, így Kane maradt az az arc és név, amit leginkább Betty Boophoz társítottak.
Kane alakja egy rövid ideig szerepelt egy képregényben is, amit ő maga talált ki. A képregény Az eredeti Boop-Oop-a-Doop lány címet viselte, utalva Betty Boop egyik leghíresebb rövidfilmjére (amit IDE kattintva nézhettek meg), és bár Kane veszített ugyan a bíróságon, képregényével rengeteget tett azért, hogy Baby Esther neve feledésbe merüljön.
Annak ellenére, hogy Betty Boop karaktere nyilvánvalóan fehér, mégis elképzelhetetlen lenne a fekete művészeti hagyományok nélkül. Az pedig, hogy bár inkább az Egyesült Államokban, de még napjainkban is fel-feltündököl, a szeme ugyanúgy csillog, mint a kezdetekkor, azt sugallja, hogy megkerülhetetlen alakja lett a rajzfilmvilágnak.
Betty Boop – a maga egyértelmű szexualitásával, ártatlanságával és ellentmondásaival, összefonódó és időnként zavaros faji történetével – egy olyan szimbólummá vált az évek során, ami megmutatja, hogy elismerhetjük a múltbéli konfliktusokat, és mégis hatással lehetünk egymásra, nemcsak művészeti, de szeretném hinni, hogy akár társadalmi szinten is.
Mózes Zsófi
