Egy valódi zseni született száz éve ezen a napon! Nagy rajongója, Gyárfás Dorka mesél róla, aki azt is elmondja, miért örökzöld a Kisvakond, és miért kellene (pláne most) nekünk, felnőtteknek is nézni ezt a régi rajzfilmsorozatot.
„Elgondolkodtató párkapcsolati elvárások örökítődnek át, nyomorítva emberek testét, lelkét, életét. Amikor egy rossz kompromisszumoktól és a kimerültségtől béklyóba kötött valaki a tévé előtt gyermeke angyalhaját simogatva mesefilmet néz, cseppet sem meglepő, hogy a főhősbe beleszeret.”
A közösségi média szeme Belaruszt figyeli - csak a tökéletes megjelenítésre volt szükség ehhez
„Azt hiszem, ez az őszinte naivitás, ami a leginkább hiányzik a gyermekkorból, a hit, hogy a világ tényleg egy bizonyos logika alapján működik, úgyhogy, ha igyekszel jónak és tiszta szívűnek lenni, akkor a nehézségek ellenére is elnyered jutalmad.”
Hiánypótló személyiségtesztünk következik!
Kutyából nem lesz szalonna, kecskéből viszont simán lehet kacsa.
Csepelyi Adri sosem gyógyult ki a pokémonozásból – és most elmondja, szerinte ez miért nem baj.
„Ezt a megemlékezést elsősorban nem újságíróként, hanem nyolcéves kisfiúként írom, aki mindig szurkolt, hogy Picur azért beérjen a suliba, hogy a Főkukac sose fulladjon bele a vízbe a horgászbot végén, hogy Süsüt senki se bántsa, és ne is féljenek tőle végre.” Doffek Gábor emlékezik a ma elhunyt Csukás Istvánra.
Időnként egy ártatlan rajzfilmfigurából is lehet az emberiség megmentője, a rajzolóból meg egy kajánul viccelődő tanítómester.
Na, hányat sikerült eltalálni?