–

Mielőtt bárki azzal vádolna, hogy kézművestündérként egyszerű élvezni a kreatívkodást, leszögezem: nem vagyok egy nagy DIY-mester, a kedvenc elfoglaltságaim top ötvenes listáján sincs rajta a ragasztás és a mázolás. Oké, a határidőnaplómat magamnak rajzolom, de e tevékenységem mögött erőteljes financiális megfontolások is fellelhetők, zárójel bezárva.

Szóval én sem vagyok nagy spíler a dologban, de az idei, évente esedékes Nagy Szerkesztőségi Halloweeni Tökdíszítés alkalmával kollektíven megállapítottuk, hogy nemcsak szuper dekortököket készítettünk azon a délutánon, hanem jókora mentális felüdülés is volt, hogy arra a néhány órára véletlenül kikapcsoltuk az agyunkat, és csak a festésre-faragásra koncentráltunk.

Nekem is – és ezt komolyan mondom – jelentősen felturbózta az életkedvemet, amíg nyugiban lehámoztam a papírt arról a tizenkét zsírkrétáról, amikre a díszítéshez szükségem volt. (Aztán az egészet romba döntötte, hogy félórás agy- és karzsibbasztó hajszárítózás után sem voltak hajlandók megolvadni, de ez most mellékszál.)

Lelkesen vágtam bele tehát, hogy ezúttal ugyan egyedül itthon, de készítsek néhány karácsonyi dekorációt a nappalinkba. Mivel azonban én sem vagyok időmilliomos, és a hosszú pepecselést hajlamos vagyok megunni, olyan ötleteket kerestem, amik szépek, kevés anyag kell hozzájuk, és gyorsan elkészíthetők. Az alábbi hármat csináltam meg, és szeretettel ajánlom nemcsak DIY-mániásoknak, hanem mindenkinek, aki egy kis kézműveskedéssel kikapcsolódna, és egyben ünnepi hangulatba hozná magát.

Fonalfenyőfa

Szükség van hozzá:

  • egy gombolyag zöld színű fonalra;
  • színes fonalra;
  • ragasztóra;
  • kartonpapírra vagy egy kapcsos képtartóra, aminek a fehér lapjára ragasztunk.

Elöljáróban annyit szeretnék hozzáfűzni a végeredményhez, hogy megtapasztalhattam: a gombolyag erősebb drog a macskák számára, mint a macskamenta és a cicafű egybevéve. Az én Artúr nevű bundás sorscsapásom tündérem a kétezredik felszólításra sem volt hajlandó leakadni a szerről (elzárni meg nem volt szívem), így ezt a fonalfenyőfát tulajdonképpen ketten csináltuk olyan is lett.

A művelet nem igényel különösebb előkészületet, a zöld fonalat a fa csúcsából indulva fenyőfa alakban végigragasztgattam a papíron. Érdemes nemcsak a tetejénél rögzíteni a fonalszálakat, hanem az alján is, különben könnyen úgy járhat az ember, mint én: összekuszálódnak a szálak még anélkül is, hogy a macska egy könnyed csukafejessel bevágódna a mű kellős közepébe.

Amikor kész a fa, jöhetnek rá a díszek. Ehhez kellenek a színes fonalak, hely- és költséghatékonysági szempontokat mérlegelve, én ehhez egy színátmenetes fonalgombolyagot választottam. Ezeket lehet egyesével, de duplán, triplán hajtogatva is a fára ragasztani, ahogy jobban mutat.

A fa tetejére pedig jöhet egy fonalmasni, amit úgy készíthetünk el a legegyszerűbben, hogy négy ujjunk köré tekerünk sok fonalat, majd miután leszedtük a kezünkről az így kapott karikát, középen összekötjük. A két végét elvágjuk, megigazítjuk, és kész is a masni.

A végeredmény a mellékelt ábránál sokkal rendezettebb lesz, ha nem kavar be egy négylábú műugróbajnok, de nekem ilyen torzonborzon is tetszik – látszik rajta, hogy igazi csapatmunka volt.

Festett fenyőcskék

Szükség van hozzá:

  • gúla és/vagy kúp alakú fa- vagy hungarocellfigurákra;
  • akrilfestékekre;
  • ecsetre;
  • vízre;
  • papírtörlőre.

A fenyővonalon maradva ezekkel a díszekkel is hamar elkészültem, pedig két-három rétegben vittem fel a színeket, és a macska sem mutatott különösebb érdeklődést irántuk.

A figurákra igazából bármilyen mintát és színt használhatunk, én a zöld–arany kombót választottam, ami sem különösebb kézügyességet, sem részletgazdagságot nem kívánt, mégis mutatós lett a végeredmény.

Pro tipp 1.: hogy az arany és a zöld festéket elválasztó vonal egyenes legyen, egy pálinkáspoharat húztam a kúp tetejére, és azt rajzoltam körbe.

Pro tipp 2.: ha vastagon kenjük a festéket a felületre, a száradási idő lassíthatja a folyamatot, ezért inkább két-három rétegben, de vékonyan vigyük fel a festéket.

Üvegkavicsos gyertyatartó

Szükség van hozzá:

  • befőttesüvegre;
  • elegendő mennyiségű üvegkavicsra;
  • olyan ragasztóra, amivel lehet üveget üvegre ragasztani;
  • dekorszalagra;
  • mécsesre.

Az, hogy mennyi ideig tart, mire teleragasztjuk a kavicsokkal az üveget, két dolgon múlik: egyrészt jófajta ragasztót választottunk-e (mert a technikaórákon használt ragasztó fabatkát sem fog érni ebben az esetben), másrészt hogy mekkora üvegről van szó, ugyanis, ha a kovászosuborka-érlelőt szeretnénk kidekorálni, az bizony hosszú menet lesz. De egy normál méretű befőttesüveg nem egy hosszú történet, arra viszont nagyon figyeljünk, hogy hagyjunk minimális időt az egy oszlopba ragasztott köveknek, mert könnyen elcsúszhatnak, ha nem hagyjuk megkötni alattuk a ragasztót néhány pillanatig.

Amint teleragasztottuk az üveget, már csak a száját kell felpimpelnünk egy szép szalaggal vagy egy vastagabb dekortapasszal (washi tape). A bullet journal miatt sok dekorációs ragasztószalagom van itthon, ezért ilyet használtam. Nincs más hátra, mint hogy beletegyük a mécsest, meggyújtsuk, és gyönyörködjünk abban, ahogy a sok kis kövecske ezerfelé szórja a fényt.

A legjobb ezekben a díszekben azon túl, hogy nem kellett egy fél délutánt rájuk áldoznom, hogy az előkészület és az elpakolás sem tartott két percnél tovább, tehát akár egy rohanós hétköznap végén, egy Reszkessetek, betörők! alatt elkészíthető bármelyik. Arról nem is beszélve, hogy a kétkezi munka mennyire ki tudja kapcsolni az agyunkat, amire most aztán hatványozottan szükségünk van. Ezért ajánlom azoknak is, akik idegenkednek a csináld magad dekorációktól.

Mert ez a bizarr év bármit kihozhat az emberből – nekem is van olyan ismerősöm, akiről sosem gondoltuk volna, hogy karácsonyi díszeket fog gyártani szabadidejében, most meg úgy forgatja a ragasztópisztolyt, hogy bármelyik westernhős sírva könyörögne a receptért.

Jó készülődést, kreatívkodást és kikapcsolódást kívánok!

Dián Dóri

A képek a szerző tulajdonában vannak