Majdnem a startnál befuccsolt a családi mozi, ami nélkül nincs karácsony – Dolgok, amiket fogadjunk, hogy nem tudtál a Reszkessetek, betörőkről!
Egy kilencéves gyereket egyedül hagynak otthon, aki így rákényszerül, hogy megvédje az otthonát két velejéig romlott betörőtől, közben pedig megérti, mi a karácsony igazi üzenete (mindez zöld színű cukormázzal leöntve). Ki ne vágná rá azonnal e rövid összefoglaló alapján, hogy ez bizony nem más, mint a Reszkessetek, betörők!, a Home Alone, minden idők legnépszerűbb szezonális családi mozija? De vajon azt is tudod, hogy milyen nyögvenyelősen indult a film, és hány alkalommal nézett úgy ki, a készítők lehúzhatják a rolót? Akkor jöjjön az apróbetűs rész. Fiala Borcsa írása az Újraolvasóban.
–
Főszerepben: egy senki kisfiú
Vannak azok a karácsonyi klasszikusok, amelyek nélkül nem csúszik úgy a bejgli, nem csillognak olyan szépen a csillagszórók, de még a csúcsdísz is mélyen magába roskad, ha netán kimarad az esti szórakozásból. Ilyen nekem az Igazából szerelem (amiről ITT írtam korábban), és sok családban a Reszkessetek betörők – gondolom, utóbbi részben azért is, hogy a gyerekek érezhessék, a szüleik mennyire jófejek, amiért nem felejtik őket otthon a nyaraláskor.
Utólag könnyű okosnak lenni, és látni, mennyire borítékolható volt a sikere ennek a mozinak, ám amikor felmerült az ötlet, bizony nem sokan hittek benne. Ha belegondolsz, valahol érthető is: ki akarna egész estén át egy kilencéves, totál ismeretlen gyereket bámulni egy totál valószerűtlen történetben?
Pedig a múzsa valóban Macaulay Culkin volt, aki a Belevaló papapótló (eredeti címén Uncle Buck) című vígjátékban szerepelt, amelynek egyébként a főszereplője John Candy volt. Fun fact: neki a Reszkessetek betörőkben is van egy rövidebb, ám annál fontosabb szerepe; ő Polak Romanski, a polkakirály, aki segít Kevin anyukájának hazajutni szeretett kisfiához.
A filmben egyébként ő volt az egyik legnagyobb korabeli sztár, aki a forgatókönyvíróval (John Hughes) ápolt barátságára való tekintettel, tulajdonképpen szívességet tett a cameojával. Szegény ördög, nyilván nem gondolta, hogy az egynapos beugrása olyan szinten ki lesz maxolva, hogy teljes 23 órára fog nyúlni… egyhuzamban.
Szkander rendező és forgatókönyvíró között
De térjünk csak vissza a kezdetekhez és Culkinhoz, hiszen ő volt az alma, ami ráesett, ezúttal nem Newton, hanem John Hughes fejére. A forgatókönyvíró a Belevaló papapótlót látva, azon kezdett el tűnődni, mi lenne, ha a sok tinivígjáték után most egy eggyel frissebb korosztállyal forgatna, azaz készítene egy olyan filmet, aminek egy kilencéves a főszereplője? A tett halála az okoskodás, gondolhatta rögtön utána, és pillanatokon belül papírra is vetette a könyvet – de hát nem véletlenül hívták Comedy machine-nak (azaz vígjátékgépezetnek) Hughest: a ’80-as években nem kevesebb, mint 16 film forgatókönyvét írta meg.
A rendezői feladatokat pedig Chris Columbus vállalta magára. Mit vállalta?! Két kézzel kapott utána, a korábbi mozijával, az Elvisről szóló ’88-a „Heartbreak Hotel”-lel ugyanis csúnyán megbukott, Hollywoodban pedig nem megy annyira könnyen a földről való felállás.
Úgyhogy nagyon örült a lehetőségnek, amivel méltán remélhette, újra a csúcsra (vagy legalábbis a közelébe) kerülhet. Hogy még teljesebb legyen a siker, Columbus fogta magát, és pár helyen beleirkált a forgatókönyvbe (például a templomi jelenetet egy kicsit jobban aláhúzta, hogy a meghitt karácsonyi hangulat méginkább kidomborodhasson). Hughes ettől nem volt különösebben lelkes, így elpingpongoztak egy darabig, míg megszületett a végső verzió, amivel már meg lehetett keresni a Warner Brotherst egy kis apanázsért.
Nesztek, egy tízes!
A filmstúdió ennél a pontnál még nem annyira látta bele a kasszasikert egy kisfiú magányos hadakozásába a gonosztevők ellen, úgyhogy mindösszesen tízmillió dolláros költségvetésben állapodtak meg a producerrel. Ez első blikkre talán gavalléros összegnek tűnhet, úgyhogy összehasonlításképp álljon itt pár '80-as évekbeli film költségvetése is: a Roger nyúl a pácban 70, az Indiana Jones 48, a Vissza a jövőbe második része 40, a Batman pedig 35 millióból készült el. Ugye, hogy milyen szűkmarkúan mérték szegény Culkin küzdelmét?!
Az is igen érdekes momentum, hogy a film készítői a másik két kulcsfigura kiválasztásakor hosszan vitatkoztak, hol helyezkedjenek el a betörők a vicces-rémisztő skálán. Képzeld, még Robert de Niro is szóba került az egyik gonosztevő szerepére! De aztán inkább a Dühöngő bikában szereplő társára, Joe Pescire esett a választásuk, aki meglepő módon el is vállalta a szerepet… Mellé pedig kiválasztották Daniel Sternt, aki aztán ő rögtön az elején önérzetesen kifarolt a történetből.
Történt ugyanis, hogy az eredetileg hat hétre kötött megállapodásukról kiderült, hogy valójában nyolc hétig fog tartani. Mire Stern bölcsen fizetésemelést kért… amit – tekintettel a szűkös büdzsére, – nem kapott meg.
Úgyhogy fogta magát, és hátat fordított a produkciónak. A helyébe választott Dan Roebuck meg is érkezett Chicagóba a forgatásra, ám hamar kiderült, hogy sajnos nem fogja beváltani a hozzá fűzött reményeket, mert valami okból kifolyólag nem működött közte és Joe Pesci között a kémia, a két pasi együtt egész egyszerűen olyan lapos volt, mint egy lesmirglizett deszka.
Úgyhogy a filmkészítők még néhány vargabetűt követően (erről mindjárt!) újabb kört futottak Dan Sternnél, aki ezúttal belátta, mekkora kolosszális marha lenne kimaradni egy ilyen buliból, és igent mondott. Vele garantált volt a siker, korábban ugyanis már játszott együtt Pescivel, és azóta is országos cimborák voltak.
Zöld, zöld, piros, zöld, piros, piros, zöld. Zöld.
Ha idén még nem láttad a Reszkessetek, betörők!-et, akkor feltétlenül nézd meg újra, de ezúttal a díszlettervező szemével, aki olyannyira igyekezett maximumra tekerni a karácsonyi hangulatot, hogy a családi házban szinte minden vagy zöld, vagy piros. A konyhasziget csempéje zöld, a padló és a lábosok pirosak, a kandalló, a tapéta zöld, de még a telefon és Kevin fürdőköntöse is zöld. Hogy nem kaptak – hó helyett – „karácsonyvakságot” a végére a szereplők, az az igazi csoda!
Ami pedig a helyszínt illeti: a filmkészítők hosszú hetekig cirkáltak Chicagóban, és keresték azt a családi házat, ami elég hatalmas, mégis kedves, barátságos és lakályos ahhoz, hogy érthető legyen Kevin elszántsága, amivel meg akarja menteni az otthonát. Amikor viszont ráleltek, az is nyilvánvalóvá vált, a helyszín túl szűkös arra, hogy a belső felvételeket is ott készítsék, így felépítették a családi ház makettjét egy környékbeli, akkor már használaton kívüli gimnázium tornatermében… és medencéjében, a vízzel elárasztott jelenetek ugyanis (logikusan) a suli uszodájában játszódnak.
Öt misivel több lett, maradhat?
Nem tudom, a te fejedben mennyire pörög még a büdzsé számlálója (persze ez attól is függ, mennyire vagy képben a '80-as évek legvégén készülő amerikai mozik gyártási költségével), de ekkorra az eredetileg kialkudott tízmillió dollár vészesen felkúszott 14,7-ig. Ment is az üzenet a Warnernek, nem lehetne-e egy picivel megtoldani a dolgot? Mivel addigra a film készítői totál beleszerettek az ötletbe, őszintén hitték, hogy azzal a laza kis 4,7 millió plusszal, amire kikalkulálták a végösszeget, a Warner Brothersnek nem lesz kifogása.
Tévedtek. Némi huzavona után a filmstúdió úgy döntött, kiszáll.
Kész szerencse, hogy egy kis kavarás, suskus és lapítás során, pult alól a 20th Century Fox is megkapta a forgatókönyvet, így amikor hivatalossá vált a Warner döntése, ők úgy ráugrottak a projektre, mint gyöngytyúk a… tudod, mire. Ám nem ez volt az egyetlen karácsonyi csoda!
Ho-ho-hó!
Nincs karácsonyi film hó nélkül, azt hiszem, ebben mindannyian egyetérthetünk, és a februári, chicagói forgatás szintén adta volna, hogy térdig gázoljanak a szereplők a természet által ingyen nyújtott hóban, ám valamiért abban az évben különösen meleg volt, hó meg egy pehely se. Úgyhogy két dolgot tehettek: minden lehetséges módon műhavaztak, ami csak a csövön kifért, illetve bőszen imádkoztak hóesésért. Az utolsó jelenetet ugyanis, amikor az anyuka hazaérkezik a kisfiához, lehetetlen lett volna nem természetes hóhullásban leforgatni.
Így aztán az egész stáb ugrásra készen állt: amint elkezd havazni, mindenki eldob kaszát, kapát, és leforgatják azt az egy darab jelenetet. Ez pedig – egyfajta karácsonyi csodaként, az egész forgatás második napján megtörtént. Ám mohó módon a kellékesek még több havat akartak, úgyhogy krumpliszirommal dúsították fel az alapanyagot… ami persze annak rendje és módja szerint rothadni kezdett innentől fogva.
Te tudsz „reszkessetek, betörők-vetődni”?
Ami különösen felejthetetlenné teszi a filmet, az – mi tagadás – a szerencsétlen, pórul járt gazemberek által elszenvedett válogatott kínszenvedések. A koreográfus felkészülésképpen rajzfilmeket tanulmányozott, hogy hasonlóan börleszk-szerű, de kellőképp fájdalmas mozdulatokat és jeleneteket alkothassanak. A húzósabb akciójeleneteket kaszkadőrök csinálták, akik igazán nem kímélték magukat, ha hanyatt kellett vetődni a betonon.
Magasra ugrottak a levegőbe, és úgy puffantak gerincre, hogy az egész stáb elszörnyedve fordult el, vissza sem mertek nézni, amíg nem lett biztos, az illető dublőr túlélte a dolgot.
A Reszkessetek, betörők!, ugye, még bőven a CGI-idők előtt készült, tehát minden, amit látsz, valódi. Azaz: a forgatás során, amikor felveszik például, hogy a négy bejárati lépcsőn megcsúszó, Joe Pescit alakító kaszkadőr hatalmasat esik a hátára, akkor az igazán fájhatott… A történelemkönyvbe így is bekerültek, ezeknek az eséseknek azóta olyan legendás hírük van, hogy ha a kaszkadőrök ilyen nagy ívben repülnek le valahonnan, azt „Home Alone ugrásnak” hívják.
Sika, kasza, léc
A filmet 1990 novemberében, hálaadás után mutatták be az amerikai mozik, épp akkor, amikor a Stallone-féle Rocky 5 is kijött. A Reszkessetek, betörők! volt hivatott betölteni a konkurencia szerepét. Úgyhogy természetesen mindenki be volt rosálva, vajon sikerül-e beváltaniuk a családi mozihoz fűzött reményeiket?
Kár volt izgulni. A Home Alone tarolt, a bemutató után 14 héten keresztül vezette a toplistát, és fél év alatt 285 millió dollárt kaszált vele a stúdió – ezt csak két másik film tudta megcsinálni addig: a Star Wars és az ET.
Remélem, ezzel a cikkel meg is teremtettem a hangulatot ahhoz, hogy idén is, századszorra megnézd a filmet, ami majdnem nem készült el.
Fiala Borcsa
A cikk a Netflix The Movies That Made Us című idevágó epizódja alapján készült.
