A „szőrös január” lehetőséget teremt arra, hogy megkérdőjelezzük a szépséggel kapcsolatos elképzeléseinket
Rovattámogatás
A január nem csak a vegánságról, a túlzsúfolt edzőtermekről vagy az alkohol negligálásáról szól! A Januhairy mozgalom arra biztatja a nőket, hogy dobják el a borotvát legalább erre a 31 napra, hátha így sikerült normalizálni a testszőrzetet végre rajtuk is. Mióta igyekszünk akkurátusan eltávolítani magunkról minden pelyhet? Minek köszönhetően terjedt el a csupasz női test minden alternatívát kizáró divatja? És hogyan lesz online bullying áldozat az, aki fel meri vállalni a testszőrzetét nőként? Fiala Borcsa írása.
–
Szakállas november után szőrös január
Bár a női testszőrzet elfogadásáért a feministák régóta küzdenek, a Januhairy mozgalom csupán hat évvel ezelőtt indult el. Azóta viszont már 43 ezren csatlakoztak a szőrös januárnak dedikált testpozitív Instagram-oldalhoz. A mozgalmat Laura Jackson indította el, miután 2018 májusában drámaszakos végzősként a diplomamunkája előadáshoz megnövesztette a testszőrzetét. Bár ez a projekt saját bevallása szerint okozott számára némi kihívást, egyúttal felnyitotta a szemét a női testszőrzet tabujára.
Laura néhány hét elteltével kifejezetten megkedvelte szőrös önmagát, és cseppet sem vágyta visszahozni az életébe a borotválkozással járó kellemetlenségeket. A környezetében azonban nem volt mindenki ilyen elfogadó.
Bár a fiatal nőt felszabadította a szőrtelenítéssel való szakítás, és magabiztosan vállalta a konvenciótól eltérő, szőrfedte testét, arra is rá kellett ébrednie, hogy még temérdek tennivalónk van a nők természetes megjelenésének normalizálása terén. Már eleve az abszurd, hogy kénytelen volt sokak előtt magyarázkodni a szőrszálai miatt, de az édesanyja is csak annyit kérdezett tőle: „ez szimplán lustaság, vagy bizonyítani szeretnél valamit?”.
Az édesanyjával végül hosszas beszélgetés után sikerült beláttatnia, miért helytelenek ezek a kérdések, olyannyira, hogy végül ő is csatlakozott a lánya Januhairy (azaz szőrös január) mozgalmához. Laura három évvel ezelőtt így nyilatkozott a Metro újságnak: „Talán hamarosan eljutunk oda, hogy az emberek azt csinálnak a testszőrzetükkel, amit akarnak, és nem is kell majd beszélnünk róla.”
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
De vajon már ott tartunk?
Ha beírod a keresőbe a szőrös nő kifejezést, a szalagcímekből úgy tűnik, még mindig szenzációszámba megy, ha egy nő meghagyja a testét olyannak, amilyennek a természet teremtette. Míg egyetlen férfi sem kerülne címlapra azzal, hogy az arcán, a hátán, a mellkasán gyapjat visel (hogy az intim tájékokról már ne is beszéljünk), addig egy nőnek semmi többet nem kell tennie az öt perc világhírért, mint hagyni az epilátorát porosodni.
„Sokkoló: így érvel a szőrös női láb mellett egy radikális szőrnövesztő feminista” – jelent meg pár éve a HVG-n egy cikk.
„Nem érdeklik a trollok, büszkén mutogatja magát bikiniben a szőrös női influenszer” – emígy az RTL, de fellelhető még számos cikk, mely a „Híres nők, akik nem szégyellik, hogy szőrösek” szőrszálhasogató témáját csámcsogja körül.
Nőiesen tökéletes?
Bár valóban vannak rá bizonyítékok, hogy már az ókori egyiptomiak és a rómaiak is szőrtelenítettek, az európai nők körében a világháború végétől lett elvárt a sima hónalj, láb, bikinivonal és felső ajkak, ugyanis ekkor terjedtek el az eldobható borotvák. A Gillette 1915-ben dobta piacra a Milady Decolette nevezetű borotvát a következő szlogennel: „ez az ápolt nő megoldása egy kínos problémára”. A borotvagyár kampánya letarolta a világot, és hiába telt el azóta több mint száz év, és lettünk egyre testpozitívabbak, sok nő a mai napig nem merne szőrösen mutatkozni. „Belehalnék, ha valaki meglátna szőrös lábbal” – mondta egy amúgy kifejezetten magabiztos, felvilágosult, 30 pluszos barátnőm a minap.
Egy felmérés szerint az amerikai, ausztrál, új-zélandi, angol és nyugat-európai nők 92–99 százaléka szőrteleníti a lábát és a hónalját, és 50–98 százalékuk az intim testtájaikat is részben vagy egészben. Ez azt is jelenti, hogy
egy átlagos amerikai nő élete során két teljes hónapot és 10.000 dollárt (azaz három és fél millió forintot!!!) költ arra, hogy a teste szőrtelen legyen. De ez az összeg akár több mint a duplája is lehet azok esetében, akik havi rendszerességgel járnak gyantáztatni
– állítja Breanne Fahs, az Arizona egyetem professzora, számos feminista irányzatú könyv, többek között a Borotválatlanul: ellenállás és forradalom a nők testszőrzetének politikájában szerzője.
„A testszőrzet érzelmi téma. Minden interjúban, amit készítettem, az a benyomásom, hogy a testszőrzet szenvedélyt vált ki. Az emberek gyakran rosszul reagálnak, amikor a nők a testszőrzetet a status quo elleni lázadás egy formájaként használják. A testszőrzet egyben eszköz is: lehámozza annak a kultúrának a rétegeit, amelyben élünk, és feltárja a merev nemi szerepekről és a normatív testválasztásról vallott mélyen gyökerező hiedelmeket. De a testszőrzet a lehetőségek helye is. Tökéletes terep arra, hogy megismerjük a társadalmi normák csábítását, a hatalom láthatatlan működését és az ellenállás lehetőségeit. Mivel a testszőrzet témájával mindenki azonosulni tud – miután mindannyian naponta megtárgyaljuk a kezelésével és ápolásával kapcsolatos apró döntéseket –, ugródeszkaként szolgálhat az elnyomásról, a társadalmi identitásról, a patriarchátusról, a biopolitikáról és a hatalomról szóló komolyabb beszélgetésekhez.”
View this post on Instagram
Nő nőnek farkasa
Hiba lenne azonban abba az illúzióba ringatni magunkat, hogy a csupasz testek mint norma, illetve a női testszőr eltüntetése mind a patriarchális társadalom gonosz mesterkedése. A 27 éves Roxane Felling (egyébként szociálpszichológia doktorandusz), aki a saját közösségi oldalain rendszeresen megosztja a gondolatait arról, hogy miért döntött a szőrnövesztés mellett, legtöbbször más nőktől kap gyalázkodó kommenteket, olykor kifejezetten agresszíveket is.
A testszőr pozitivitást képviselő aktivista, Queen Esie, azaz Esther Calixte-Bea művészi hitvallása, hogy a női testszőrzet tabusítása ellen küzdjön, kompozícióiban a fekete női karakterek testén a testszőrzet dicsőséges fényben tűnik fel, és akár a mellkason lévő szőrt is büszkeséggel mutatja be szégyen helyett. Ő maga is érintett a kérdésben: miután évekig küzdött a szőrtelenítés okozta kellemetlenségekkel, melyek olykor komoly gyulladásokkal is jártak, végleg szakított a szőrtelen trenddel – amit a környezete indokolatlanul bántón kezel a mai napig.
„Vannak gyűlölködő – néha rasszista – kommentek, de sosincs semmi új, az egész nagyon repetitív: általában majom vagy gorilla emojit tesznek a képeim alá a kommentelők” – mondja. Ezeket egy idő után azonban megszokta, és már nem bántódik meg rajtuk.
A legbrutálisabb reakció azonban az volt, amikor két férfi lefilmezte.
De akár a saját házunk táján is sepregethetünk, pár évvel ezelőtt ugyanis, amikor a női fanszőrzetről írtam egy cikket, a reakciók miatt kénytelen voltam továbbvinni a témát. Az derült ugyanis ki a kommentszekcióból, hogy akad jó pár olyan nő, akik szerint az, aki nem kopasztja le magát, „igénytelen, kulturálatlan, koszos, maradi, büdös, undorító és pállott ősemberhez méltó”.
View this post on Instagram
Szóval akkor: Januhairy. Csatlakozol?
Professzor Fahs elismeri: sokak számára lelkileg is megterhelő lehet meghozni azt a döntést, hogy ha csak egy hónapig is (amikor ráadásul a sok ruha elfedi a testfelület java részét) ne szőrtelenítsenek. Pontosan érzékelik ugyanis, mennyi bántás érheti őket ismerősöktől és ismeretlenektől egyaránt, ha megnövesztik a szőrüket – különösen a hónaljuk alatt, ami a legtöbb rosszallást szokta kiváltani.
Ezzel együtt érdemes elgondolkodni rajta, valójában miért döntünk a szőrtelenítés mellett?
Azért, hogy másoknak megfeleljünk? Vagy magunk miatt tesszük? Egy lakatlan szigeten vajon mennyire aggasztana bennünket a testszőrünk? Netán még élveznénk is, hogy nem kell ezzel foglalkozni, vagy örömünket lelnénk a érzésben, ahogy megcsiklandozza a lábunkon a szőrszálakat a szél?
„A legtöbb nő még sosem látta a testét olyannak, amilyennek lennie kell” – állítja Calixte-Bea. „Ha hagyjuk, hogy a szőrzetünk kinőjön, az segíthet megkérdőjelezni a szépséggel kapcsolatos elképzeléseket, és azt, hogy hogyan érezzük magunkat valójában a testünkkel kapcsolatban.”
Kiemelt kép: Facebook/Januhairy