A szülői munkaközösség, akár a foci: kevesen csinálják, de a pálya széléről mindenki beleszól

–

Darázsfészekbe nyúlni tudni kell

Ha a szeptember, akkor szülői értekezlet és ha szülői értekezlet, akkor időutazás… Egyenesen vissza a saját gyerekkorodba. 

Akadnak rebellisek, akik a hátsó sorban Insta-mémek küldözgetésével és a tanerővel való párhuzamos mormogással bontják a rendet. Vannak az elitisták, akik kiskosztümben, Excel-táblákkal, naptárral és színkódokkal felszerelkezve várják az ukázt. 

Egyesek előre fújják fejből a nevelés nélküli munkanapok, papírgyűjtések és sportnapok dátumait, mások azt sem tudják, merre vannak arccal előre – vagy hogy hívják az új tesitanárt. (Jelen! De ezúton is üdvözlöm Zsuzsa nénit, és ezer bocsánat.)

És van az a pillanat, ami kísértetiesen hasonlít arra a mindenki számára ismert traumatizáló jelenetre, amikor a kissé szadista földrajz- (vagy német, orosz, matematika, kinek mi) tanár random dobálta a naplót, hogy kiderüljön, ki fog aznap felelni. 

A „ki vállalná az szmk-s tisztséget?” kérdés nyomán a termen végighullámzó jeges rémület senkinek sem ismeretlen, aki járt már szülői értekezleten. Márk szerint azért „mindig van valami minden lében kanál házmesterivadék, aki örömmel nyújtózik érte.”

Az szmk-s szülő maga a patás ördög?

A magyar közoktatás helyzetét senkinek sem kell bemutatni. Tudjuk, hogy az osztálypénz, az ilyen-olyan hozzájárulás teljesen illegális feketepénz, de azért bevisszük, elutaljuk, beküldjük – különben nincs osztálykirándulás. Vagy vécépapír. (És mivel úgyis hetente megyünk bevásárolni, küldünk még fénymásolópapírt, papírtörlőt, szalvétát, zsepit, folyékony szappant és minden mást, amire szükség van, hogy az oktatásnak nevezett tákolmánynak legalább a napi működése biztosítva legyen valahogy…)

Sokan vannak ugyanakkor, akik úgy érzik, a szülői munkaközösség önkéntes tevékenysége támogatja a sok sebből vérző rendszer fennmaradását. 

„Többek között ők is fenntartják ezt a fenntarthatatlan rendszert” – vélekedik Edit. „Amúgy sem értettem soha semmiféle iskolai ajándékozást. Szülőnek is, gyereknek is kínlódás, ráadásul nem hiszem, hogy negyven csokor virág, bonbon stb. ellensúlyozná a pedagógus munkáját. Fizessék meg őket, az szmk helyett kommunikáljon az iskola a szülőkkel, nem olyan nagy dolog ma az internet világában már.”

Általános vélekedés, hogy a szülői munkaközösség a jelenlegi formájában haszontalan és felesleges. Vagyis ideje volna felfüggeszteni a működését végre.

„Semmi szükség nincs az szmk-ra, totál felesleges, fontoskodó anyukák gyülekezete, semmi több”

– mondja Julianna. „ Az osztálypénznek lehetne bankszámlát nyitni. Tiszta, átlátható minden szülő számára, ha már annyira ragaszkodnak hozzá, hogy legyen. Bár ez is felesleges, mert havonta a szülő is félre tudja rakni azt a pénzt. Termet a gyerekek is tudnak díszíteni, sok iskolában most is így van. Az ajándékozás a legnagyobb ostobaság. Egy újabb porfogóval nem lehet köszönetet mondani egy tanárnak. Arról nem is beszélve, hogy felsőben több tanár is tanít.”

Marika még ennél is továbbmegy. Mint mondja: „Nem kell elvállalni, mert ezzel is csak a szarral való várépítést segítik. Omoljon össze, de úgy rendesen, aztán hintsék be sóval az egész oktatási rendszert, mert ami itt folyik oktatás címszó alatt, az sokkal, de sokkal többet ront a gyerekeken. Egy teljesen új, skandináv oktatási rendszert kell felépíteni.”

A szülői munkaközösség szolgálat és felelősség

A legtöbb szülő számára a networkinggel járó előnyök csábítóak ugyan, de a státusz mellé mért teher még így is aránytalanul nagy. Ezért aztán

akad olyan is, aki ugyan szívesen segítene, de inkább évről évre a kezére ül, nehogy jelentkezzen.

„Oviban vállaltam egy évre. A következő évben már rutinosan a kezemre ültem, hogy véletlenül se tegyem fel” – írta Csilla, és Enikő egyetértett vele: „Engem a férjem úgy engedett szülőire, ha eszed van, nem jelentkezel… Jelentem, nehezen, de kibírtam. Lesz jövő héten is szülői…”

Akad olyan is, aki nem kéri, csak kapja a feladatot. Így járt Szilvia is, akit távollétében szavaztak meg a kedves szülőtársak.

„Oviban tavaly – szó szerint – rám esett a poszt. Az előző szmk-s anyuka váratlanul kiíratta a gyerekét az oviból évkezdéskor, és mivel én segítettem neki, ráadásul nem voltam ott az évnyitó szülőin, csak kaptam egy üzit, hogy én lettem.

Kábé pénzkunyerálásból állt az egész évem, mert mindig kellett beszedni valamire. Idén nem vállalom.”

Ágnes szerint sokan csak kritizálják az aktív szülőket, miközben nem is tudják pontosan, miről is szól a szülői munkaközösség valójában.

„Ugyanez jellemzi a teljes tanévet, iskolai időszakot. Kivéve két-három normális szülőt, akik nem bírják nézni, hogy két ember kínlódik, és a többi csak ül a babérjain, illetve amikor az szmk dönt, felteszi az örök okvetetlenkedő a kérdést: »hát ez kivel lett megbeszélve?« Hát veletek, baszd meg! Csak tojtatok rá! Mindazonáltal sokkal összetettebb az szmk feladata, mint a »hétfőre hozzon mindenki 500 forintot Mici néni névnapi csokrára«, és az osztálypénzt összeszedni. Aki ezt gondolja, hatalmas tévedésben van. Szóval valószínűleg ezért SEM túl népszerű tisztség.”

A szülői munkaközösség buli is lehet

Szép számmal akadnak ugyanakkor szülők, akik szívesen veszik nyakukba a szervezéssel, koordinációval járó feladatokat. Zsanett például mindenkit arra bátorít, csatlakozzon a közösséghez.

„Én szerencsésnek mondhatom magam, mert esetemben valóban egy munkaközösségről van szó. A szülők részt vesznek a feladatokban: kísérésben, ajándékozásban, megvalósításban. Könnyebb tehát a teher, amit meg lehet osztani. Sok minden marad ránk így is. Mindent el kell olvasni a szülők helyett is, és rohadt fárasztó az állandó logisztika, de ha a közösség együtt dolgozik a gyerekekért, akkor ez a fáradság megéri. Szóval én csak bátorítani tudok mindenkit, hogy vegyen részt a feladatokban nem szmk-sként is, bátran fogjon bele akár szmk-sként, és kérjen segítséget a többi szülőtől! Örüljenek együtt a gyerekek örömének, mert szeretetet adni és kapni is ajándék! Ez a karitatív tevékenység lényege. Ha pedig az szmk-s visszaél a bizalmatokkal, akkor mindenképp jelentkezzetek helyette!”

Éva szerint is minden csak megközelítés kérdése. Ő például tizenkét évnyi önkénteskedés után is bármikor újrakezdené.

„Az szmk feladata az, hogy a gyerekek jól érezzék magukat az adott intézményben. Az oviban minden évben együtt újítottuk fel a csoportszobát, mindenki azt adott hozzá, amit tudott, batyus bulit csináltunk, a gyerekek is ott voltak, mindenki imádta.

Mi, szülők is segítettünk egymásnak, elvittük a miénkkel együtt a túlórázó szülő gyerekét, és vigyáztunk rá, amíg megjött anya/apa. Nyaranta együtt is nyaraltunk, közösség lett, nem volt perifériára szorult gyerek vagy abúzus. Általános iskolában alapítványt csináltunk, hogy plusz forrásokhoz jussunk. Az ovis csoportból nyolc gyerek ment együtt elsőbe, és megkönnyítették a pedagógus beszoktató munkáját, nem klikk volt, hanem segítői csoport. Gimiben sem ment ez másképp. Nekem csak jó élményeim vannak 12 év szmk után.” 

Amivel mindenki egyetért

A szülői munkaközösség elsődleges feladata a szülők és az intézmény, illetve a szülők és a pedagógusok közötti kommunikáció megkönnyítése, valamint a gyermekek jogainak érdekképviselete. Elvileg. A valóság azonban azt mutatja, hogy szmk-snak lenni azt jelenti, hogy az ember lánya-fia tombolatárgyakért könyörög a környékbeli vállalkozóknak, padot fest, takarít, bulit szervez és kertet ás, a fontos tevékenységekbe és döntésekbe azonban nem szólhat bele.

„Életem egyik nagy hibája volt, hogy elvállaltam az szmk-tagságot abban a hitben, hogy a feladatom túlmutat majd a pénzbeszedésen és ajándékvásárláson” 

– írja Csilla.

A kéregetés, a közösségi szellem emlegetése és az egyre növekvő intézményi nyomás ráadásul mindkét oldalon jelentkezik. Zsanett vállalkozóként egyre-másra kapja a megkereséseket.

„Amikor a gyereked az oviba jár, neked saját vállalkozásod van, és az ovi szmk – kevés kivétellel – úgy gondolja, hogy a termékedet ingyen állítod elő, és kötelességed százezres nagyságrendben jótékonykodni egy gazdag településen (az önkori a fenntartó), bezzeg tartályt mosni senki nem akart! Volt egyszer egy nagyon jó beszélgetésünk egy szülőtárssal, aki megkérdezte, hogy nem unjuk-e még a folyamatos lehúzást. A környező települések összes intézménye minden rendezvény előtt megtalál.  Hozzáteszem, szívesen segítünk, ha jobbá kell tennünk a gyerekeink mindennapjait, de azért van egy határ.” 

Az szmk tevékenysége ráadásul tényleg olyan, mint a foci. Kevesen csinálják szívesen, de a pálya széléről mindenki imád beleszólni abba, hogyan is kellene. A parttalan vita során pedig mindenki kedvére levezetheti a feszültségeit, ahogy arra

Gabi is rámutat: „A kedvencem a »nem vállalom, de egész évben forintra pontos elszámolást kérek, ezután mindenbe belekötök« szülő.”

Zsuzsa feketeöves szmk-sként hasonló tapasztalatokkal rendelkezik: „2015 óta szmk-s szülő vagyok. A szülőkkel több gond van, mint a gyerekekkel… Mindenkinek nem lehet megfelelni!”

Aranka azonban hálás azoknak, akik helyette (is) vállalják a feladatot:

„Ezer hála minden szmk-s szülőnek. Ez egy önkéntes meló, szervezés, logisztika, adminisztráció, mediáció. Biztos van olyan, aki nem csinálja elég jól, vagy éppen rosszul csinálja. Na, akkor lehet a helyükre jelentkezni. Tapasztalatom szerint nincs nagy tülekedés.”

Tanulság? Hát az nincs. Ha csak az nem, hogy egy omladozó, sokszor reménytelen rendszer fenntartása mellett a szülői munkaközösség tagjai azok, akik időt, pénzt, energiát nem sajnálva segítik a gyerekek mindennapjait és a tanárok munkáját. Helyettünk is.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ skynesher

Z. Kocsis Blanka