Az elmúlt hetekben olvashattatok nálunk Áronról, a kisfiúról, aki betegsége miatt hosszú időt töltött az onkológián. A sorozat utolsó részében Áron anyukája elmeséli, ők hogyan vészelték át ezt a nehéz időszakot a férjével.
Egy rakás kérdés, egy csomó feszültség, ami remekül kicsatornázható a szülői levelezőlistákon, amelyekhez képest a Facebook kommentszekciója csillámpónis, szivárványos mező…
A gyerekek rendszeres sportolása sokszor rettentő költséges, mindenki részéről rengeteg áldozatokkal jár, bonyolult logisztika elé állít minden résztvevőt, és a hétvégéket is taccsra teszi. Kérdés, hogy megéri-e mindez a végeredményért? Z. Kocsis Blanka sportoló gyerekek szüleit kérdezte a tapasztalataikról.
Vajon mennyibe kerül felnevelni egy gyereket? És miért kell egyáltalán ezzel foglalkozni?
Helikopter, buldózer, tigris, szabadelvű, pozitív és a lassú szülők – de mégis melyik a leginkább célravezető nevelési elv? Már ha van olyan egyáltalán.
A dackorszak sosem múlik el.
Bár sokan tagadják, de a családok java részében igenis van kedvenc gyerek. És ez árt mind a kedvencnek, mind a mellőzött testvérnek.
A szülői munkaközösség elsődleges feladata a szülők és az intézmény, illetve a szülők és a pedagógusok közötti kommunikáció megkönnyítése, valamint a gyermekek jogainak érdekképviselete. Elvileg. Az szmk-s szülői lét azonban nemcsak az oktatási rendszer hatalmas hibáira mutat rá, hanem az általános hozzáállásra is, hogy aki nem akarja csinálni, az tudja a legjobban, hogyan kéne.
Amikor Dóra egy nyári napon kinyitott egy meggysört, megrohanták az emlékek a saját gyerekkorából, amit a rokonai alkoholbetegsége tett nehézzé. Úgyhogy elkezdett szülőként gondolkodni: szabad-e alkoholt innia a kislánya előtt?
Közelednek az első szülői értekezletek, és a kínos kérdés: ki lesz tagja az szmk-nak? Mit jelent valójában ez a feladatkör a – sokszor gonosz – sztereotípiákon túl? Z. Kocsis Blanka olyan szülőket kérdezett, akik vállalták a feladatot. Helyettünk.