„De mama, az almás pite nem is ilyen szokott lenni” – Uzsonnaötletek táskában rohasztáshoz
Minden nyári szünet alatt megdöbbenek, hogy bizonyos random napokon mekkora mennyiségű ételt képesek elfogyasztani azok a kis félkész emberkék, akiknek nemrég pár grammnyi volt a napi ételfogyasztásuk. Ilyenkor megtelik a szívem hálával, hogy az intézmények leveszik a vállamról ezt a hatalmas terhet, maximum néha meg kell hallgatnom, hogy mi volt éppen ehetetlen (persze cserébe fizetek is). Nem tudom, ti hogy vagytok vele, az én gyerekeimben semmi következetesség nincs, ami egyik hónapban átcsúszik, az a következőben pfuuuuuj (néha a fordítottja is megesik, de nagyságrendekkel ritkábban). Így aztán semmi támpontom nincs, hogy mégis melyik napon változnak a tündéri aranyhajú kislányok éhező vadállatocskákká, és melyik napon dőlhetek boldogan hátra, hogy napi három étkezéssel nincs semmi dolgom. Ennek az áthidalására jött létre a csomagolt uzsonna intézménye, ami elvben szépen kitölti a menza foghíjait. Csakhogy néha késő délutánig hánykolódnak az ételek a táskában – vagy azért, mert épp minden étel jó volt a menzán, vagy azért, mert én csomagoltam szörnyűségeket. Éppen ezért a következő őszi éheztetettek viadalára gyerekbarát, táskaálló, délután is fogyasztható ételekkel vértezem fel magam. Mutatom, mikkel. Tóth Flóra írása.
–
Bár tudom, hogy egy trú aranyérmes háziasszony a kenyeret is maga gyúrja (sőt, kovászt is etet hozzá), én azért ilyen tésztás dolgok tekintetében elsősorban a megúszásra játszom. Azaz minden tészta jobb annál, mint amit nekem kell megcsinálnom. Ha valamit mégis vállalok, akkor az legyen nevetségesen egyszerű. Ennek alapján szedtem össze két „piteötletet”, egy trükkös tavaszi tekercset, egy „péksüteményt” és egy olyan muffint, amit rendszeresen a hét- és nyolc és fél éves gyerekeimmel csináltatok meg.
Az „almáspite”, ami nem úgy szokott kinézni (és bónusz pizzás pite)
Tortillalapból azért jó dolgozni, mert sokféle módon hasznosítható, így hiába vagdosom szét az „egykezes” minipitékhez, a maradék is jó helyre kerül: tortillachips lesz belőle. Én most búzatortillából dolgoztam.
Az almás töltelék: felaprított alma, kevés cukor (ízlés szerint), almánként egy teáskanál keményítő és almánként egy kávéskanál fahéj gyorsan összefőzve.
Egy tortillalapból 6-7 kört vágtam ki egy nagyobb pogácsaszaggató segítségével, a maradékokat meg nagyjából egyforma darabkákra aprítottam. A kis korongokat párosítottam, egy-egy kanálnyi tölteléket halmoztam minden másodikra, majd 1 felvert tojással bekentem a szélüket, és rátettem egy-egy töltetlen korongot. Azért villával is összenyomkodtam, sőt ha már feltörtem egy tojást, a tetejét is bekentem, és 15 perc alatt megsütöttem őket (plusz a maradék tortillahulladékot chipsnek).
Ha egy állat vagy, és cukorsokkot akarsz okozni a gyerekeidnek, a frissen sült almás korongokat fahéjas cukorba forgathatod.
A lányaim szerint ez nem olyan, mint az almáspite szokott lenni, de azért ehető. Mondtam már, hogy imádom őket?
Ugyanezzel a módszerrel egy kis (gyakran maradék) pizzaszósszal és egy minikocka szeletelt vagy kevés reszelt sajttal már kész is a pizzás pite.
A muffin, amit egy gyerek is megcsinál
Ezt a receptet a gyerekeim babakorától használom és dolgozom át folyamatosan, ugyanis tojásmentes, és
két örömmel „segítő”, de mindenbe belenyalogató négy év alattival az ember igyekszik gondolni a szalmonellára is.
Szóval az a legjobb ebben a receptben, hogy mindent csak össze kell keverni. Mi bírjuk ezt az édes-sós kombót, de lehet sózatlan mogyoróval is csinálni, csak akkor sótlan lesz.
A recept: 3 banán összenyomkodva villával (nem baj, ha kicsit már nyomik), 300 gramm liszt, 1 sütőpor, 120 gramm nádcukor, 100 gramm olvasztott vaj, 0,5 dl tej, 1 tábla fehér csoki felvágva, 2 marék sós mogyoró, 1 marék aszalt vörös áfonya (cukormentes). Én annyit szoktam segíteni a gyerekeknek, hogy a vajat kimérem és megolvasztom meg a csokit felvágom, amúgy mindent ők mérnek, úgyhogy azt is elmondhatom a receptről, hogy a kis mértékbeli kilengéseket jól tolerálja, attól még finom lesz, ha véletlenül 350 gramm liszt kerül bele. Ráadásul az összekeverés után 18-22 perc alatt megsül 180 fokon, szóval nem is kell rá hosszan várni. (Ha nem szilikonformát használtok és nem teszitek papírba, akkor olajozzátok ki a muffinsütő mélyedéseit.)
„Őszi” tekercs gyümölccsel
Azt, hogy a rizslap nem csak hagyományos tavaszi vagy nyári tekercs készítésére jó, nemrég fedeztem fel.
Azóta mindent beletekercselek, és megsütöm sütőben (ha nem vigyázol, lehet, hogy téged is), csak az a lényeg, hogy bármi kerül bele, nagyon apróra kell vágni (tehát hullák eltüntetésére mégsem ajánlom).
Ez most nektarin és ribizli volt, és egy kis citromleves cukorral ragasztottam össze. A rizslapot forró vízbe kell mártani, hogy ruganyos legyen, ráhalmozni egy keveset (ez nagyon nehéz, de a túltöltés sajnos drámai véghez vezet) a gyümölcsös cuccból, majd a cukorra csepegtetett citromlével mint ragasztóval megkenni, és összehajtogatni (a csomagoláson meg szokták mutatni, hogyan kell).
Aztán 20 perc a 200 fokos sütőben, és kész is a gyümis tekercs.
A legmegúszósabb: sajttal töltött gombóc
Örök kedvencem a kész vajas leveles tészta, most ebből is hozok egy nagyon egyszerű ötletet: 12 kockára vágom a készre nyújtott tésztát, mindegyikbe teszek egy mini-mozzarellagolyót, egy fél koktélparadicsomot, esetleg egy kis bazsalikomlevelet, aztán összegombócozom, belepakolom egy sütőformába, ha gyerekeknek megy, sima tojással, ha felnőtteknek akkor fokhagymás tojással kenem meg, és 180 fokon fél óra alatt megsütöm.
És aztán mindezekkel az történik, hogy vérmes reményekkel elcsomagolom, és végül délután kicsit sértetten elfogyasztom, amikor kiderül, hogy pont erre, pont aznap, pont nem volt éhes a gyerekem.
De most azért már várom, hogy csomagolhassam az uzsonnákat, ne a szemem láttára ne egyék meg. Ti is így toljátok?
Tóth Flóra
