A zsírboszorka

Pilatesszel kezdem a hétfőt. Kántor Vica, az oktató olyan, mint egy igazi tündér. Kedves, szép, türelmes, okos, és tud varázsolni. Minden izmát külön-külön látom, miközben megmutatja a gyakorlatokat. Viszonylag könnyen követem az egyértelmű utasításokat, szerencsére van némi gyakorlatom ebben a mozgásformában. Nem is tudtam, hogy az embernek a hátán is lehetnek ennyire látványos izmai, amelyek egy kicsit sem emlékeztetnek a testépítők fehérjedús idomaira. Ez itt nettó izom, kecs, báj, nőiesség és szépség. Nagyon vonzó alternatíva, hogy (egyszer majd) nekem is lehet hasonló hátam, karom, vállam.

Különben most is ilyen, csak egy zsírboszorka elvarázsolt engem (igen, kitaláltátok, én magam voltam az), de Vica és a többiek segítenek abban, hogy újra megtaláljam a testemben rejtőző tündért.

Igaz, ez nem megy varázsütésre, de lépésről lépésre van esélyem arra, hogy elérjem a célomat.

Hát… kemény!

Például amikor a tizenkét éves lányom rám mordul salátaropogtatás közben, hogy: „Anyaaaa, ne legyél már ennyire biomami!”

Akkor is megkaptam tőle a magamét, amikor kiderült számára, hogy nyilvánosan felvállaltam ezt az egészet. Sőt, azt is a szememre vetette, hogy miért KELL nekem ennyi mindent csinálnom egyszerre? Tényleg. MIÉRT? Ezen éjjel egyig töröm a fejem, úgyhogy megint nem sikerül korán ágyba kerülnöm, pedig ez is az életmódváltás része lenne. A nagylányom azt is megígérteti velem, hogy nem stresszelek annyit. Így, ezekkel a szavakkal: Csak akkor csinálhatod ezt a váltós cuccot, ha nem stresszelsz annyit! Megígéred? Olyan tisztán, világosan, kritikusan lát és fogalmaz. Szeretem, ahogy tükröt tart elém.

​​Szerdán SpinRacingre megyek. Tudjátok, mi az? Egy teremkerékpáros edzés, persze szigorúan pulzuskontrollal, mint az összes többi órán. A pulzusméréshez itt bent kapok egy pulzusmérő órát és egy mellkasi jeladót, amit magamra kell csatolni. Ezen keresztül követem, hogy most épp melyik tartományban vagyok. Van zsírégető és állóképesség-fejlesztő tartomány is. Szerintem erről Gina biztos ír majd valamit, én sem vagyok még nagyon otthon benne...

Annyit tudok, hogy majdnem négyszáz kalóriát letekertem magamról nem egészen egy óra alatt, és kicsit sem éreztem megerőltetőnek… Akkor. De egy óra múlva, a célkitűzés alatt durván begörcsölt a vádlim, és jelen pillanatban is alig tudok ülni, mert a fenekemet meglehetősen igénybe vette ez a fajta mozgás. Állítólag néhány alkalom után elmúlik a fájdalom. Én még csak a másodikon vagyok túl, egyelőre sajog.

Időbeosztás, koncentráció

Reggel még eszembe jut, hogy vigyek magammal pár kekszet tízóraira, de aztán persze elfelejtem. Délután összekészítem az uzsonnámat, ám csak az almát viszem el, a keksz és a zöldség az asztalon marad egy dobozban. Ráadásul megőrjítem szegény csoporttársaimat, akik közül ketten iszonyú nehezen viselik, ha valaki késik. (Ez a célkitűzéskor derült ki.) Természetesen a reggeli órán épp ők ketten néznek rám kicsit értetlenül, amikor egy perccel fél kilenc előtt bevágtatok.

Az átöltözés is időbe kerül. Szóval a pontosság ugrott. Egyelőre nem tudok korábban lefeküdni, mint szoktam. Az átkozott bagolytermészetem nem nagyon hagy. Ritkán kerülök ágyba fél egy előtt… Remélem, lassan, fokozatosan eljutok odáig, hogy emberi időben aludjak el, és kipihenten ébredjek.

A célkitűzés remekül összehozta a csoportot. Potápi Rita (Grafarita) nagy rutinnal irányított bennünket. Egyszerű technikákat használ, de az biztos, hogy célravezető, amit csinál.

Megvan a vezérszavam is: tudatosság! Igen. Eddig valahogy kimostam a tudatomból, hogy én is fontos lehetek, nem csak mindig mások.

Megnyugtató, felszabadító érzéssel loholok el az edzés és a célkitűzés után.

Evés. (Kevés)

Bodon Judittal, a NoSalty dietetikusával telefonon egyeztetek azokról a kérdésekről, amelyek a táplálkozással kapcsolatban felmerültek bennem. Nagyon jó lenne, ha könnyen, gyorsan elkészíthető (és magammal cipelhető) tízórai- és uzsonnatippeket kaphatnék tőle. A három fő étkezéssel lassan kezdek megbarátkozni, de ez a másik kettő néha még elég erős kihívást jelent. Sokszor éhes vagyok. De fegyelmezem magam. Nem etetem tovább a bennem lak(már)ozó falánk zsírboszorkát. Inkább a kecses tündér képe lebeg a szemem előtt…

Mutatok egy fényképet a végére kecses tündérkoromból is, jó?

Na, ezért fontos a pulzusmérő – Prónay-Zakar Gina életmód-tanácsadó, személyi edző kiegészítése

Gabi kért, hogy írjak kicsit a pulzusmérésről. Hát igen, ez az én fixa ideám. Akinek nincs saját pulzusmérője, az kap tőlünk egyet, de mindenkinek kötelező az egyéni pulzuscélzóna meghatározására alkalmas óra viselése minden edzésen.

Ennek számos oka van. Hozzánk sok olyan vendég jár, akinek vérnyomásproblémája vagy épp pajzsmirigyműködési-eltérése van. Az ezekre szedett gyógyszerek komolyan befolyásolják a szívműködést, tehát  az edzés ideje alatt végig tudnunk kell, hogy az adott gyakorlat milyen terhelést jelent az adott pillanatban a vendég szívére. A másik ok az, hogy az edzéscélnak megfelelő intenzitással tudjunk dolgozni. A Libertadban 3–4 fős kiscsoportokban edzünk, így mindenkire nagyon oda tudunk figyelni. Például aki edzetlen, és fogyni szeretne, az egyelőre a saját maximális terhelhetőségének a 60–70 százalékán edz. Ez a későbbiekben ennél kicsit bonyolultabb lesz, de

az egyedi pulzuskontroll lehetővé teszi az egyedi edzésmunkát és figyelmet a program kilencven napja során, és utána is, hiszen a cél az, hogy 90 nap után már minden résztvevő teljesen egyedül is tudja folytatni ezt az életmódot

az itt megtanultak alapján. Ezért is csillant fel a szemem Gabi vezérszavát olvasva: tudatosság, igen, ez az egyik legfontosabb az életmódváltásban, az edzéseinkben és az étkezésünkben is.

Most pedig lássuk, milyen étkezési tippekkel segíti Gabit a dietetikus. A hét kérdése: mi legyen a tízóraival és az uzsonnával? Olvasd el a szakember írásást az életmódváltás mumusairól a NoSalty oldalán; KATT IDE!

Gabi életmódváltó naplójának első részét ITT olvashatjátok.