Streaming, crush, bestie. Beszélünk még egyáltalán magyarul?

–

A hunglish az English és a Hungarian szavak összeolvadásából keletkezett, és eredetileg a magyar nyelvi logikával beszélt angol nyelvet jelentette. Mára azonban sokkal inkább az angol kifejezésekkel és angol eredetű jövevényszavakkal erősen megtűzdelt magyart értjük alatta. Egyszóval: a hunglish az a felemás hablaty, amitől az emberek azonnal agyvérzést kapnak, falnak mennek, és anyanyelvünk mellett kiállva kardot rántanak – kivéve persze, ha ők maguk is kvázi második nyelvként használják, hiszen native speakerek.

A nyelv folyamatosan változik

A magyar nyelv szókincse körülbelül egymillióra tehető, melyből egy átlagos nagycsoportos közel kétezer, egy átlagos középiskolás nagyjából hat-hét ezer, egy magasan képzett diplomás felnőtt pedig nagyságrendileg ötvenezer szót ismer – írja az Arcanum.hu. Ennél persze jóval kevesebbet használunk, hiszen a mindennapok során alkalmazott aktív szókincs a teljesnek csupán egy szelete. Számos olyan kifejezés, szókapcsolat van ugyanis a fejünkben, ami már elkopottnak, avíttnak számít, esetleg valamely szaknyelvhez tartozik, vagy nem állta ki az idő próbáját.

„A nyelv folyamatosan és minden szinten – hangtan, alaktan, szókészlet, mondattan – változik. A laikus nyelvhasználók számára ugyanakkor egyértelműen a szókészlet változásai a legkönnyebben felismerhetők – mondja Kozma Judit nyelvész, a HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont nyelvi közönségszolgálatának munkatársa. „A szókészlet többféle módon bővülhet. Az egyik legtermékenyebb mód a szókölcsönzés, vagyis az idegen szavak átvétele.”

A változó világ, a digitális eszköztár és írástudás fejlődése, a korábban a fizikai távolság miatt elérhetetlen, mára azonban széles körben hozzáférhető kulturális sajátosságok tehát új szókészleteket emelnek be a magyar nyelvbe – ez pedig tulajdonképpen természetes.

„Bár a friss átvételek és a korábban is használt kifejezések között vannak szinonimák, ezek mégsem mindig feleltethetők meg egymásnak, mert más a hangulatuk, a stílusértékük, a kommunikációs szerepük” – mutat rá a szakember, egyetértve a közönségszolgálatot vezető Ludányi Zsófiával.

„Olyan szavak, kifejezések honosodnak meg, melyek valami miatt fontosak. Vagyis olyan fogalmat fejeznek ki, amelyre – még – nincsen magyar szó vagy kifejezés;

esetleg valamilyen speciális tulajdonságuk van, vagy a hozzájuk kapcsolódó asszociációk, stilisztikai-hangulati értékük miatt divatosak lesznek.”

Nem csoda hát, ha megjelennek – és faramuci módon a magyar nyelv szabályai szerint toldalékolódnak – az olyan kifejezések, mint a business casual, a crush, az FWB vagy éppen a zoomolás.

„Az internet elterjedésével igen széles társadalmi rétegek előtt nyílt meg a nyilvános kommunikáció lehetősége, így a szókészlet változása a társadalom minden rétegében megfigyelhető.

De míg például egy bankár vagy marketinges szakember szókincsébe a szaknyelve miatt kerülnek át angol eredetű szavak – interest rate, hedge stb. –, egy tiktokozó tinédzser az aktuálisan divatos videókból, egyéb tartalmakból szedi fel az angolt”

– mondja a nyelvész.

Az angol mindent letarol?

A közhiedelemmel ellentétben, az angol nem a legbeszéltebb világnyelv – legalábbis, ha az anyanyelvi beszélőket vesszük alapul. Ők ugyanis „csak” 380 millióan vannak, és elsősorban Nagy-Britanniában, az USA-ban és Ausztráliában élnek – derül ki a Berlitz.com beszámolójából. 

A beszélők teljes száma azonban ennél lényegesen magasabb: csaknem 1,5 milliárd ember használja az angolt legalább alapszinten. Vagyis 300 millióval többen, mint a világon élő anyanyelvi beszélők által leginkább használt nyelvét, a mandarint. Nem véletlen tehát, hogy az angolból érkező jövevényszavak ennyire könnyen „megragadnak” a magyar nyelvben is. Maga a jelenség azonban a napjainkban gyakran tapasztalható felháborodás ellenére nem új keletű.

„Ma az angol van világnyelvi helyzetben, de az egyes nyelvek más, elsősorban szomszédos nyelvekből mindig is vettek és vesznek át szavakat vagy kifejezéseket.

A török nyelvbe például magyar kifejezések is bekerültek, ahogy a magyar nyelvben is vannak török eredetű, gyakran használt szavak” – mutat rá Kozma Judit nyelvész. „Sok nyelvben egyébként hasonló mértékű ez a folyamat, mint a magyarban. Más országokban – például a nyelvi purizmusáról híres Izlandon, vagy Franciaországban, Spanyolországban – ugyanakkor intézményi szinten igyekeznek gátat szabni az idegen szavak beáramlásának.”

A szakember ugyanakkor azt mondja, ha egy nyelv szókincsének mintegy negyedét adják jövevényszavak, az adott nyelv átlagosnak tekinthető. Hangsúlyozza azt is, hogy a jövevényszavak nem feltétlenül elnyomják, sokkal inkább színesítik, gazdagítják a nyelvet, ami amúgy is folyamatosan változik.

„A digitális tér új közlési teret nyitott meg a nagyközönség számára, ennek következtében pedig egyre nagyobb a nem normakövető közlési formák térnyerése is. Vagyis írásban sokszor rövidítünk, emojikat, emotikonokat használunk” – mondja Prószéky Gáborra, a HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont főigazgatójára hivatkozva a szakember, aki úgy véli, nincs mitől félni. „Az interneten a magyar a nagyon erősen támogatott nyelvek közé tartozik, és a közhiedelemmel ellentétben, igen nagy számú magyar nyelvű szöveg olvasható a világhálón. Példának okáért a magyar Wikipédia a kimondottan nagyok közé tartozik. Emellett vannak ingyenesen elérhető nyelvhelyességi eszközeink, beépített fordítóprogramok is, vagyis a magyar nyelvet nem fenyegeti veszély.”

Egy másik jelentős változás, hogy napjainkban a különböző nyelvhasználati színterek mind kevésbé különülnek el egymástól, ami tulajdonképpen globális kulturális elmozdulásnak tekinthető.

„Egyre kevesebb olyan színtér van, ahol csak formális módon lehet kommunikálni.

Vagyis sokkal inkább közelít egymáshoz az a mód, ahogyan a hagyományosan formálisabbnak tartott és a kevésbé formális helyzetekben írunk vagy beszélünk egymással” – mondja Kozma Judit.

Káromkodni csak magyarul lehet

Na jó, bevallom, engem is utolért a kór, és a magánéletemben bizony nagyon is megfertőzött a hunglish. Fogalmam sincs, hogyan történt... Talán a TED-talkokkal? Vagy a kutatásokkal, amiket muszáj angolul olvasni, mert máshogy nem is lehet elérni őket? Esetleg a randiappok vagy az utazási szájtok vittek bűnbe?  

Nem tudom, de az biztos, hogy egyszer csak azt vettem észre: a bestie-mmel esténként mémeket küldözgetünk egymásnak, és a Threadsen már harmadszor szólnak rám, hogy újságíró létemre mi a frászkarikáért nem beszélek magyarul, ha egyszer állítólag tudok. Nem tudtam velük vitatkozni. De azt azért megsúgom, hogy amíg káromkodni kizárólag magyarul tudok és szeretek, addig nagy baj nem lehet. 

Z. Kocsis Blanka