„A bizalom jele, hogy megosztjuk egymással a helyzetünket” — Jó, ha mindig tudjuk, merre jár a másik?

–

„Amikor a kapcsolatunk válságban volt, nem osztottuk meg egymással a tartózkodási helyzetünket, de mivel azonos márkájú eszközt használtunk, én mégis láttam, merre jár a másik. Nem szóltam erről, és később kellemetlen helyzet alakult ki belőle, amikor kiderült: hazudott a hollétéről. Szerencsére túljutottunk ezen a nehéz időszakon. Azóta ismét megosztjuk egymással a helyzetünket, de csak megnyugtatásképp, ha hosszú úton van valamelyikünk, vagy szórakozni megy. Nálunk ez bizalmi alapon működik” – mesélte a WMN egyik olvasója, Enikő.

Hozzájuk hasonlóan sok pár osztja meg egymással a helyzetét a mobiljaikon, egyeseknek ez egyfajta előrelépést is jelenthet, egy újabb lépcsőfokot a kapcsolatban. Mások viszont idegenkednek attól a gondolattól, hogy a partnerük bármikor láthatja, merre járnak. Miért is kéne ezt tudnia? Mi történt a privát szférával?

A lokáció megosztása egy új kapcsolati mérföldkő?

A fiatalabb generációk körében különösen elterjedt szokás a lokáció megosztása. Egy friss

ausztrál kutatás szerint például a 18–24 évesek közel ötöde szerint teljesen rendben van nyomon követni, merre jár a másik.

Sokan egyenesen kapcsolati mérföldkőként tekintenek arra, ha megosztják egymással a lokációjukat. A New York Times szerint ez a „gesztus” jele lehet annak, hogy a kapcsolat komollyá vált – hasonlóan ahhoz, mint amikor valaki beállítja a „kapcsolatban” státuszt a Facebookon, vagy először posztol közös képet a párjával az Instagramra. 

Őszintén szólva a helyzetmegosztással kapcsolatban vegyes érzéseim vannak. Azt abszolút megértem, ha valaki szemmel akarja tartani egy idős rokonát, a szülőknek meg pláne hasznos, ha tudják, hogy a gyerekek merre csatangolnak. Tavaly nyáron egy fesztiválon mi is megosztottuk egy jó barátommal a lokációnkat, így ha el is szakadtunk egymástól a tömegben, tudtuk, merre keressük a másikat.

A technológia kétségkívül rengeteg előnyt kínál, de attól, hogy megvan a lehetőségünk valakit állandóan figyelni, még nem biztos, hogy élni is kell vele.

Hiszen miről is szól ez valójában? Biztonságban akarjuk tudni a másikat? Vagy sokkal inkább kontrollálni akarjuk? 

Egyszerre ad biztonságot és lehetőséget a visszaélésre

A helyzetmegosztás lehetősége nem új keletű dolog. A GPS-alapú technológiák már a 2000-es években megjelentek a mobiltelefonokban – gondoljunk csak a 2009-ben bemutatott Find My iPhone-ra, ami eredetileg arra készült, hogy segítsen megtalálni az elveszett vagy ellopott készülékeket, írja a Guardian. Szintén ezen a listán szerepel a Find My vagy a Life360, sőt a Snapchat-nek is van Snap Maps funkciója – és ezek nemcsak kütyük, hanem emberek nyomon követésére is alkalmasak.

A párunk, haverunk úgynevezett „digitális megfigyelése” – legyen az az Instagram-sztorijainak böngészése vagy a lokátor figyelése – egyes esetekben valóban erősítheti az intimitást, különösen, ha kevesebb lehetőség van a személyes találkozásra.

Máskor viszont veszélyt is jelenthet. A Refuge, egy családon belüli erőszak ellen küzdő szervezet

2019-es adatai szerint a szolgáltatásaikat igénybe vevő nők 72 százaléka technológia segítségével elkövetett bántalmazás áldozata volt. 

Ez egy tág fogalom, amibe beletartozik a másik üzeneteinek rendszeres ellenőrzése, a közösségi médiában való lejáratás, a bosszúpornó terjesztése – és persze a helyzetmegosztás is. Egy bántalmazott számára a helyzetmegosztás – amit nagy valószínűséggel nem önszántából lépett meg – megnehezíti számára a menekülést. Nem bújhat el, hiszen a bántalmazó tudja, hol és merre jár. Ez pedig nem biztonságot, hanem állandó kontrollt jelent, amivel hatalmat lehet gyakorolni a másik felett.

A Guardiannek nyilatkozó Samantha Floreani digitális jogi szakértő szerint a partnerünk online életének követése egyes esetekben valóban növelheti az intimitást a két fél között, de közben összezavarhatja azt is, mit jelent számunkra a magánélet, a privát tér.

Hasonlókat fogalmaz meg Schell Gergely is, aki szerint az új technológiákkal, a digitalizációval változik az intimitás fogalma is. „A valós és virtuális terek hibrid világaiban élünk, találkozásaink, együttléteink, vagy a számunkra jelentős, úgynevezett kötődési személyek helyzete valós időben követhető a műholdas vagy rádiós technológiáknak köszönhetően.”

A helyzetmegosztás nem ördögtől való, de nem mindegy, miért használjuk

A pár- és családterapeuta szakember azt mondja, a munkája során sokféle kötődésű emberrel és párral találkozik, akik különbözőképpen viszonyulnak a helymegosztás kérdéséhez.

„Vannak biztonságosan kötődő párok, akik egyáltalán nem használják a helymeghatározó appokat. Más párok biztonságosan kötődnek, de a napi logisztika vagy a munkaidő utáni találkozás miatt ránéznek, merre jár a másik.

A biztonságos kötődésbe az is belefér, hogy a telefon és a helyzetjelző pötty egyfajta „átmeneti tárgyként” valódi megnyugvást okoz a partnernek, ha megemelkedik a stressz- vagy szorongásszintje. Egy nehéz munkahelyi szituáció közben elég rápillantania, és a kötelék biztonságot nyújtó érzése járja át”

– részletezi Schell Gergely.

Ugyanez játszódik le egy olyan kapcsolatban is, ahol a felek bizonytalanul kötődnek. A szakértő hozzáteszi, a belső feszültség hatására lekapcsol az úgynevezett társas bevonódási rendszerünk, és a biztonságérzetünk is lecsökken.

„Ám a társas bevonódási rendszer aktivációjával a biztonság élménye gyorsan helyreállítható. Ha ránézek a telefonomra, és el tudom képzelni, merre jár a másik, visszakerülök a toleranciablakomba. Ha ez nem okoz kapcsolati vagy érzelmi problémákat, akkor egy jó eszköz lehet a hétköznapok stresszeit követően arra, hogy visszakapcsolódjunk a belső biztonságunkhoz” – teszi hozzá a szakember.

Bizalom vagy kontroll? 

Szintén fontos kérdés az is, hogy egy egészséges párkapcsolatban mennyire elvárható az, hogy a felek folyamatosan megosszák egymással a tartózkodási helyüket?

„Minden párkapcsolatban vannak jelen elvárások, ami önmagában természetes és helyénvaló.

Ám szerintem azt mondhatjuk, hogy az állandó helyzetmegosztás nem várható el kötelező érvénnyel, hanem közös megegyezéssel választható lehetőség. Ha monitorozni akarom a másik helyzetét, akkor jó eséllyel kontrollálni szeretném őt.

Ha a helymegosztás a kölcsönös kapcsolódásunkat segíti, akkor az intimitás élményét adhatja meg” – válaszol a kérdésre Schell Gergely.

Mindemellett a lokációt megosztó funkciók és applikációk gyakran feszültséget generálhatnak: az egyik fél elkezd gyanakodni, hogy a másik titkol valamit, nem mond igazat arról, merre jár – még akkor is, ha erről szó sincs. A megfigyeltség érzése már önmagában is kellemetlen – sőt!

„A munkám során többször találkoztam azzal is, hogy bizonyos személyiségekre megbetegítően hatott a megfigyeltség tudata. Ha valakit a munkahelyén folyamatosan kamerák figyelnek, bizonyos pszichés hajlamok következtében erős szorongást, paranoid érzéseket élhet át. Erről ma, a megfigyelő államok korában keveset beszélünk, de ez is a közös történetünk része” – magyarázza a szakember.

Mint láthatjuk, a helyzetmegosztásnak lehetnek pozitív hatásai egy kapcsolatban, de könnyen problémává is válhat, ha valójában csak a féltékenységről, bizalmatlanságról, túlzott kontrollról van szó. Hogyan lehet erről a párunkkal, férjünkkel, feleségünkkel beszélni? Hogyan lehet kimondani, hogy ez nekünk kellemetlen, ez túl sok?

„A pár mindkét tagjának fontos tudatosítani, hogy az egyéni autonómia az egészséges kapcsolat része, nem pedig a szeretet, szerelem hiánya. Ha számomra kellemetlen a párom kérése vagy követelése, akkor empátiával, de nyíltan érdemes beszélni erről: fontos számomra a személyes tér, és feszült leszek a folyamatos helyzetmegosztástól” – fejti ki Schell Gergely.

Kaiser Orsolya