Csőszerelő-ipari menettömítő paszta

Keresve sem találsz dallamosabb szót a magyar nyelvben, mint amilyenek egy barkácsbolt vízszerelői osztályán jönnek szembe. Ezek közül is talán a legszebb: a „csőszerelő-ipari menettömítő paszta”.

S mivel én írom ezt a cikket, gondoltam, élek az előjogommal, ezért megragadom az alkalmat, hogy mindenki előtt kijelentsem: a világ legszebb szava, amivel szerelmet lehetne vallani: a derelye. (Természetesen búgó hangon duruzsolva kell kimondani, legalábbis én így szoktam,)

Köszönöm a lehetőséget, hogy elmondhattam, most pedig következzenek a szerelmetes, vicces, abszurd, csodálatos magyar szavaink:

Kolbászol

Ti is látjátok magatok előtt, ahogy valaki „kolbászol”? Mégis, mit csinál az, aki kolbászol? Az etimológia szótár szerint „nem alakiasan mozog”. Isteni.

Teljesen abszurd, hogy mi köze a kolbásznak a sétafikáláshoz – meséli nevetve Dián Dóri, aki imádja ezt az abszurd képi zavart.

„Amikor ezt a szót hallom, mindig egy kukacmozgással krúzoló kolbász jelenik meg a lelki szemeim előtt, amin jót szórakozom.”

Kóricál, csatangol, bandukol, mendegél, tekereg

„Szeretem, hogy a járásra annyiféle ízű, hangulatú szavunk van”

– meséli Gyárfás Dorka, aki úgyszintén az ízes szavak szerelmese, és a kedvencei között meseszép, a köznyelvben ritkán használt szavak vannak. Garantáltan megtelik mindenki szíve, ha egymás után mondja ki őket, mintha csak valami varázsigét kántálna: kóricál, csatangol, barangol, mendegél, kolbászol és a tekereg. Hát nem csodálatosak?

„Vajassütemény”

A magyar nyelv azonban erős gasztronómiai kifejezésekben is. Nemcsak abszurd, hanem finom, puha, omlós szavaink is vannak, mint például a „vajassütemény”, ami úgy hangzik, mintha bókot dobnál valakinek.

„Régen az Oktogonon volt egy cukrászda, amire klasszik neonfénnyel volt kiírva, hogy „Vajassütemények Boltja”. Akárhányszor ránéztem a villamosról, elérzékenyültem.

Sosem mentem be megkóstolni, mert nem akartam kiábrándulni, hiába vagyok édességimádó ettől a szótól” – meséli Marossy Kriszta.

1969, Teréz körút 20. (Lenin körút 78.), Vajas sütemények boltja. - Forrás: Fortepan

Mimóza, nefelejcs, szomorúfűz, vízililiom

Marossy kolléga a növénynevek nagy szerelmese is, és a következő érzések futnak át rajta a fenti szavak említésére: „A mimózát imádom, csak mert szép, kedves és finom szó, és a növényt is szeretem a kis sárga egyszerűségében. (Plusz, ha piszkálnak, én is bezárok.) Nefelejcs – a növény maga nem a kedvencem, de olyan szép beszédes neve van, és ott van még a szomorúfűz – mint egy orosz regény. Milyen szép! Pont, mint a másik kedvencem, a vízililiom."

Verőköltő bodobács, gilisztaűző varádics, vérehulló fecskefű, bölömbika, pettyegetett tüdőfű, nehézszagú gólyaorr

Csepelyi Adrienn kolléga szintén a növény- és állatnevekért rajong, és ebben tulajdonképpen mindannyian osztozunk, mert  elképesztően szép szavakkal bővítette szótárunkat. A következőket mesélte imádott szavairól:

„Csodálatos lenyomatai az adott élőlény viselkedésének, hangjának, illetve a növények felhasználásának, megjelenésének.

Verőköltő bodobács, gilisztaűző varádics, vérehulló fecskefű, bölömbika, pettyegetett tüdőfű, nehézszagú gólyaorr… Napestig tudnám sorolni a szenzációsnál szenzációsabb neveket!”

Cica, cicatappancs

Univerzális kedvenc szavunk a cica. Mindenre lehet használni, ami kedves – még kutyára is. A kellemes hangzású szó mögött ugyanis egy kiismerhetetlen jellem rejlik.

Nagy kedvenc még a cicatappancs. Dián Dóri indoklása a következő: „Mert benne van az hogy cica – tehát rossz már nem lehet –, másrészt a tappancsnak olyan aranyos, pattogós hangzása van, a kettő együtt pedig iszonyatosan cuki.”

Trámbál

Majdnem legidősebb boomer kollégánk, Erika tolmácsolásában ezt a szót így használjuk helyesen: „Ne trámbáld szét a cipődet!” Ez azt jelenti, hogy ne tedd tönkre!

„Én azt hittem, hogy ez egy létező szó, és mindenki ismeri, mert a mi családunkban már a nagymamám is használta. Csak amikor pár évvel ezelőtt scrabble közben használtam (büszkén kiraktam a táblára), a többiek meg kiröhögtek, akkor derült ki,  hogy nincs ilyen szó. Meg kellett gugliznom, és utána úgy éreztem magam, mint az a gyerek, aki épp értesül róla, hogy nem a Jézuska hozza a karácsonyi ajándékot. Amikor anyámat kérdőre vontan, ő nemes egyszerűséggel közölte, hogy ezt a szót a nagyanyám találta ki.”

Széltoló

Fotósunk, Csiszér Goti szintén egy fenomenális szóval, és a hozzá tartozó kedves történettel lepett meg minket:

„A nagypapám mondta nekünk kisgyermekkorunkban, amikor viccelődött velünk, hogy széltolók vagyunk, amit úgy értett, hogy a tevékenységünk nem vált a köz hasznára. A szó onnan ered, hogy aki a szelet tolja, az, ugye, nem csinál semmit, maximum látszólag.”

Szappanbuborék

Gyurkó Szilvi minden alkalommal, amikor kiejti ezt a szót, a következő gondolatok, érzések futnak át rajta:

„Szeretem, mert pont olyan kerek és kedves, meg úgy pattan a szádon, ahogy kimondod, mint a valóságban. Olyan abszurd, hogy egy ilyen pillanatnyi dolgot egy ilyen hosszú és bonyolult szó fejez ki. Mintha addig tartana kimondani, mint ameddig a buborék tart.

Hétvége

„Már többször előfordult életem során az az érdekes jelenség, hogy teljesen kifaszultam a hétköznapok során, és amikor már jojózott a szemem, egyszer csak eljött ez a szép szó, és azonnal megnyugodtam tőle.” Sokat lamentáltam, hogy Borcsa az iménti okfejtésében a „kifaszultam” szóra gondol-e, vagy a hétvégére, de aztán helyre tette a dolgot.

Borcsa a magyar nyelv szerelemeseként bevallotta, hogy a hétvége mellett az örök kedvenc szava a „falvak”. Sőt imádatának egy egész cikket szentelt korábban. „Van, amit a hangalakja miatt imádok, például: a falvak, és van, amit a jelentéséért és a hangzásában rejlő humorért, mint ilyen az elemózsia.

De a képzőkért is rajongok. Hát mondd meg nekem őszintén, van még egy olyan nyelv, amelyen ki lehetne fejezni a különbséget a pezsgőzni és a pezsgőzgetni között?”

Dömdödöm

Kurucz Adri a fiktív szavak szerelmese, ezért az ő kedvence a Dömdödöm. Ha pedig valaki nem ismerné, mit kell tudni róla: „Lázár Ervin hőse A négyszögletű kerek erdőben, aki mindent el tud mondani ezzel az egy szóval, és meg is értik a többiek. Dömdödöm amúgy tud beszélni, csak nem akar, mert egy nap rádöbbent, hogy kiüresedtek a fontos szavak, például a szeretlek. Úgyhogy alkotott magának egy saját szót, ami csak az övé, én meg időnként kölcsönveszem.”

Bárányfelhő-bodorító

Adrihoz csatlakozva Both Gabi is Lázár Ervint idézi, egész pontosan az egyik legtökéletesebb mesekezdetet A Négyszögletű kerek erdő című könyvéből. Így hangzik az első bekezdés:

Ez a mese két csavargókülsejű egyénről szól. Meg mindazokról, akik szerepelnek benne. Nevezetesen Gepárd Géza alőrmesterről, Medve Medárd főőrmesterről, Vadkan Valdemárról és Szirénfalvi Szürkevarjú Szerénáról. De azért persze legfőképpen a két csavargókülsejű egyénről, aki a mese kezdetén éppen a Négyszögletű Kerek Erdő felé ballagott, nagy fittyekkel. Vagy kis fittyekkel. Nem tudom, mert a kisebbik csavargókülsejű elég gyakran mirgett-morgott. Ha gyorsan mentek, ekképpen:

– Mit rohansz, nem szalad el az erdő!”

És nektek mi a kedvenc magyar szavatok?

Szőcs Lilla