–

Bizonyára mindenkinek van olyan emléke, hogy nagyon fáradt, szomorú, rosszul érzi magát, vagy pusztán csendre vágyik, mégis kénytelen akkor és ott érdektelen kérdésekre válaszolgatni, vagy hallgatni egy monológot, amelynek minden szava éles kőként csapódott a fejéhez. Mégsem szólt, hogy terhére van a beszélgetés. Mert nem akarta megbántani a másik felet.

Érdekes, hogy az ember a hozzá közel állóknak, családtagoknak, barátoknak viszonylag simán megmondja: szeretnék egy kicsit csendben lenni. Az ismeretlenekkel és az alkalmi ismerősökkel azonban más a helyzet, velük kapcsolatban képlékenyek a határok, nem tudjuk pontosan, mit engedhetünk meg magunknak, és mit nem, mi bántó számukra, mi egyáltalán nem az.

Speciális helyzet, ha egy szolgáltatóról van szó, akinek fizetünk.

Elvileg neki az a dolga, hogy kiszolgálja az igényeinket, mégis olyan nehezünkre esik azt kérni tőle, hogy tegye a dolgát, vágja le a hajunkat, krémezze be az arcunkat, vigyen el minket innen oda – és közben maradjon csöndben, hadd pihenjünk! Ne tegyen fel kérdéseket, és ne meséljen történeteket, amikre figyelni kell!

Szerencsés helyzetben vagyok, a fodrászom egyúttal barátom is, szuper jó fej, vicces és kedves, és szeretek vele beszélgetni – de simán megkérném, ha úgy alakulna, hogy hallgassunk, amíg vágja a hajamat, mert fáradt vagyok megszólalni is. Megértené, tiszteletben tartaná. (Ő azt mesélte egyébként, hogy már a fodrásziskolában is azt tanították nekik, a vendéget szórakoztatni is kell, beszélgetni vele, érdeklődni a dolgai iránt.) De voltam már olyan helyzetben, hogy masszázs után idegesebb voltam, mint előtte, mert lyukat beszéltek a hasamba, és én nem szóltam, hogy terhes nekem ez a csevegés. És taxiból is szálltam már ki fulladozva, olyan bizarr szövegfolyondár tekeredett a nyakam köré. Nem, nem szóltam, hogy hagyja abba. Egyrészt, mert nem jutottam szóhoz, másrészt mert nem akartam megbántani a sofőrt.

Megkérdeztem az ismerőseimet, hogy vannak ők ezzel: kollégák, barátok, a Facebook-oldalam követői válaszoltak arra a kérdésemre, ők hogyan kezelik az efféle kellemetlen szituációkat.

Stratégia 1.: olyanhoz menj, akivel szívesen diskurálsz

Anna azt mondja, jól megválogatja a szolgáltatókat, akikhez jár: bizalmi emberei. És például kozmetikushoz konkrétan azért megy, hogy dumáljanak egy jót. Ő inkább tömegközlekedésen került régebben kellemetlen helyzetbe: „Gimnazistaként még végighallgattam pár történetet, amikhez nem volt kedvem, idegenektől, de mivel 14 éves koromtól kollégista voltam, és rengeteget buszoztam nagyjából 23 éves koromig, egy idő után nyugodt szívvel ültem odébb, vagy jeleztem, hogy elnézést, de nem szeretnék beszélgetni.”

Stratégia 2.: terelés

Radojka kolléganőm úgy jellemzi magát, hogy „totál introvertált”. Ugyanakkor nem szereti a konfliktusokat sem. „A körmösömmel és a fodrászommal nagyon szeretek beszélgetni, de taxizás vagy masszázs közben volt, hogy zavart, ha beszéltek hozzám.

Viszont szólni se nagyon merek, így vagy ráutaló magatartást teszek – mondjuk, taxizás közben hátraülök, és mereven, mosoly nélkül bámulok ki az ablakon –, vagy előveszem a trükktáramat: a masszázs elején jelzem, hogy mivel nagyon fáradt vagyok, lehet, el fogok aludni, aztán alvást színlelek, ami azért érdekes, mert már az oviban sem tudtam délután tentikélni,

és mindig irigyeltem azokat, akik tudnak mikroalvásokat élvezni a napban. A másik fogás az, hogy előadom, a »nem érteni magyar«-t. De ha végképp nem szeretnék ilyen köröket, akkor van egy bejáratott helyem, ahol a thai masszőrök angolul is csak annyit tudnak, hogy: „hihi neck cracking, pain, don’t worry”.

Egy másik kolléganőm is elismerte, hogy nehézséget okoz neki szólni, hogy csöndre vágyik, különösen akkor, ha a szolgáltatót régóta ismeri. „A kozmetikusom például osztálytársam volt a középsuliban, így minden alkalommal a komplett osztály magánéletét meg kell hallgatnom – ilyenkor kikapcsol az agyam, mint Charlotte-nak a Szex és New Yorkban. Az utóbbi hónapokban viszont rendszeresen meg akarja velem vitatni a közéletet és a politikát – finoman szólva különböznek a preferenciáink –, úgyhogy egy-egy alkalom lassan többet visz, mint hoz. Ha eljutok fodrászhoz, masszőrhöz, a szememet sem nyitom ki, azt értik. Új helyeken viszont tudatosan tágítom a komfortzónámat, és előre szólok, hogy ne vegyék magukra, de nem szeretnék beszélgetni. Van, aki kifejezetten örül neki, van, aki azt gondolja, ufó vagyok.”

És egy rafinált, konfliktuskerülő megoldás következik Timitől: „Nekem az a módszerem, hogy magammal viszem a férjemet a masszőrhöz, és megkérem rá, hogy beszélgessen vele ő!”

Stratégia 3.: a nemigentől a durr bele bummig

Vannak, akik nem csinálnak nagy ügyet ebből a kérdésből, és valószínűleg megkönnyítik ezzel mindenki dolgát. Edit azt írja: „Általában azzal próbálom jelezni, hogy terhemre van a beszélgetés, hogy nagyon rövid, tömör válaszokat adok (és néha próbálok fáradtnak is látszani – legtöbbször nem kell tettetnem a dolgot), ami úgy tűnik, hatásos. Ha nem, akkor jelzem: »bocs, ma nagyon hosszú napom volt«. Egy ilyesmi mondat után a legtöbben értik a célzást.”

Ha mégsem, akkor ott az előrántható könyv, vagy füldugó: így is lehet védekezni a kényszerbeszélgetés ellen, ezt többektől hallottam.

Adrienn kolléganőm azt mondja, ha a taxiban fülhallgatót használ, jelzi is a sofőrnek, hogy bedugja a fülét, mert most dolgozik/ki van purcanva. „Soha senki nem vette még zokon.” 

Megölelni, megpuszilni a gyereket, majd egyedül útnak engedni

WMN Life – 2024. szeptember 7. – SzAE

Mit mond a masszőr, a fodrász?

Betti sok éve foglalkozik masszázzsal. Azt meséli, van olyan vendég, aki kifejezetten igényli a beszélgetést. „Minden masszázs előtt megkérdezem őket, hogy vannak, így a legfontosabb eseményekről tudok. Elmondom, hogy én nem szoktam masszázs közben beszélni, de ha kérdésük van, akkor válaszolok természetesen. Megkérem őket, hogy ha valami nem jó (fény, zene, illat, erősség), akkor jelezzenek. Az nehéz, amikor már baráti a kapcsolat valakivel, és mindkettőnkben nagy igény van rá, hogy hosszabb kihagyás után beszélgessünk. Én itt azt a stratégiát alkalmazom, hogy ha egy témát lezárunk a vendéggel, én nem kérdezek, nem mesélek tovább, és ha ebben a csendben ő megnyugszik, akkor hagyom pihenni, de ha újra és újra megnyitja a beszélgetést, akkor megyek vele.

Üzenem: gond nélkül lehet szólni, hogy ma pihenni szeretnék, csendet szeretnék!”

Tímea fodrász, és egyetért Bettivel abban, hogy ha a szolgáltató csendben van, az lehet zavaró is. Azt mondja, az emberi jelzéseket fel kell tudni ismerni. Ő csendben is tud lenni, de gesztusokkal, mosollyal akkor is oldani kell a feszültséget, ami óhatatlanul megszületik, ha nem szól egymáshoz két ember egy ilyen alapvetően bizalmi viszonyban. Vagy ellenére.

Több taxistól is hallottam, hogy íratlan szabály: ha a hátsó ülésre ül az utas, akkor nem akar beszélgetni. Én mindig a hátsó ülésre ülök, és az esetek nagy részében azért kialakul valamiféle diskurzus a mindenképpen szükséges információcserén kívül is. Ez általában nem zavar. Általában.

Nemrégiben hívta fel a figyelmemet rá valaki, hogy már nálunk is létezik „silent taxi”, azaz rendelhetjük úgy az autót, hogy a sofőr tudja, nem akarunk csevegni. Nyugaton ez már korábban is létezett, és külföldön élő hazánkfiai be is számoltak nekem arról, hogy Angliában például többféle szolgáltatónál (fodrász, szépségszalon stb.) is kérhető: „silent appointment”, és így egyértelmű a helyzet mindenki számára. 

Női edzők férfi-futballcsapatok élén

WMN Life – 2024. szeptember 7. – NP

No és mit mond a ma már megkerülhetetlen Chat GPT?

Kíváncsi lettem, a mesterséges intelligencia hogyan kerülné el a kínos pillanatokat, feszengést. Nos, a spanyolviaszt nem találta fel, de tulajdonképpen összegezte mindazt, ami korábban elhangzott. A taxis szituációra keresve ugyanis ezt válaszolta:

„Ha egy taxisofőr beszél hozzád, de te csendet szeretnél, próbáld udvariasan, de határozottan jelezni neki, hogy most inkább nyugalomra vágysz. Néhány lehetőség, amit kipróbálhatsz:

1. Udvarias kérés: elnézést, de most egy kicsit szeretnék pihenni, remélem, nem gond.

2. Testbeszéd: elővehetsz egy könyvet vagy fülhallgatót.

3. Rövid válaszok: ha a beszélgetésre reagálsz, de csak igennel, vagy nemmel, akkor a sofőr valószínűleg észreveszi, hogy nem vagy beszélgetős hangulatban.”

És ti mit csináltok, ha csöndre vágytok, de beszélnek hozzátok?

Kurucz Adrienn

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / CSA Images