Tévhit, hogy a sorozatgyilkosok őrült zsenik, akiket vert az anyjuk

–

Kit nevezünk sorozatgyilkosnak? Azokat, akik sorozatban ölnek meg embereket. Azonban nem lehet őket egy kalap alá venni, ugyanis a viselkedésük, pszichodinamikájuk, motivációik szempontjából nagyon különbözők lehetnek.

„A legszélesebb körben ismert típus, amely a legtöbb embert is érdekli, a szexuális indíttatásból ölő sorozatos gyilkos, mint amilyen például a bostoni fojtogató vagy Ted Bundy. De vannak más típusú személyek is, akik sorozatosan ölnek. Vannak például bérgyilkosok, akik pénzért ölnek embereket.

Óriási különbség van aközött, hogy valaki pénzért öl sorozatban, vagy a szexuális kielégülés céljából gyilkol”

– hangsúlyozza dr. Schlesinger.

A professzor szerint egyértelműen látszik, hogy az embereket leginkább a szexuális indíttatásból ölő sorozatgyilkosok foglalkoztatják, aminek oka szerinte az, hogy az ilyen jellegű gyilkosságokat nagyon nehéz megérteni az átlagemberek, és érdeklik őket az elkövető motivációi és az agyuk működése.

Azonban nincs könnyű dolguk a szakembereknek, ha meg akarják érteni ezeknek az embereknek a működését, ugyanis nem létezik nemzeti bűnügyi statisztika a sorozatos szexuális gyilkosságokról az Egyesült Államokban, és egyetlen ország sem tartja nyilván ezeket az adatokat. Nem tudjuk tehát, hányan vannak hivatalosan, a látenciáról nem is beszélve – azokról, akiket sosem kaptak el. Azonban az elítélt bűnözőket vizsgálni sem egyszerű feladat, ezért nem sok tanulmány áll rendelkezésre a megértésükhöz. „Tudja, hány empirikus tanulmány jelent meg a sorozatos szexuális gyilkosságról az elmúlt húsz évben?” – teszi fel a kérdést a szakember, majd meg is adja a választ: huszonkettő.

Nem feltétlenül kell aktus a kielégülésükhöz

Parafíliának nevezzük azokat az abnormális szexuális izgalmi mintákat, mint amilyen például a pedofília (a gyerekek iránti nemi vonzalom), a fetisizmus, a nem élő tárgyak iránti szexuális vonzalom és hasonlók. A sorozatos szexuális gyilkosság azonban  egyetlen diagnosztikai kézikönyvben sem parafíliaként szerepel, ám a szakember szerint úgy a legkönnyebb megérteni a jelenséget, ha parafíliaként kezeljük.

Ezekben az esetekben ugyanis a szex és az agresszió összefonódik, így maga az agresszív cselekedet erotizálódik, izgatóvá válik.

„Amit sokan – beleértve a nem klinikai pszichológusokat, szociológusokat és másokat – gyakran félreértenek: nem szükséges közösülés ahhoz, hogy egy bűncselekmény szexuálisnak minősüljön, mert az erőszak helyettesíti a közösülést. Valójában sok esetben egyáltalán nincs behatolás” – mondja a szakpszichológus.

Kiből lesz sorozatgyilkos?

A sorozatos, szexuális indíttatásból elkövetett sorozatgyilkosságokról tudományos igénnyel már az 1800-as években írtak, elsőként egy német pszichiáter, Richard von Krafft-Ebing a Psychopathia Sexualis című könyvében. Bár sokan gondolják, hogy az ilyen jellegű bűncselekmények a modern kor „vívmányai”, és az elmúlt évtizedekben egyre több ilyen eset van, de ez a klinikai szakpszichológus szerint egyáltalán nem igaz.

„Minden országban és minden kultúrában megtaláljuk a történelem előtti időktől kezdve, és semmi bizonyíték nincs arra, hogy egyre több a szexuális sorozatgyilkos”

– mondja dr. Schlesinger.

Az is népszerű tévhit, hogy azokból lesznek a sorozatgyilkosok, akiket valamilyen súlyos trauma ért, és terhelt volt a kapcsolatuk a szüleikkel. A valóság ezzel szemben a szakember szerint az, hogy sok még a kérdőjel a témával kapcsolatban, de jelenlegi tudásunk szerint ez egy bio-pszicho-szociális jelenség, amelyben a neurobiológia hangsúlyos szerepet játszik. „Természetesen a rossz szülői nevelés és a traumatikus események nem segítenek, de az a rengeteg ember, akiknek szörnyű volt a gyerekkora, rossz nevelést kapott vagy bántalmazták, nem válik sorozatos szexuális gyilkossá.

Ahhoz, hogy valakiből sorozatos szexuális gyilkos váljon, sok mindennek kell rosszul alakulnia.”

A tervező és a hirtelen felinduló

Ha azt gondolnánk, hogy a szexuális indíttatásból gyilkoló emberekről már lehet általános következtetéseket levonni, nos, rosszul hinnénk. Köztük is megkülönböztetünk kétféle csoportot.

„Az egyik csoport tervezetten cselekszik, kerülik a rendőrséget, tudatosan figyelnek arra, hogy kevés legyen a fizikai bizonyíték. Ezek a tettesek általában sorozatosan követik el a gyilkosságokat, gondosan előre megtervezve. Van azonban egy másik csoport is, akik sokkal spontánabb módon cselekszenek, mert az alapvető személyiségzavaruk is súlyosabb. Azok az emberek, akik egy vagy két szexuális gyilkosságot követnek el, majd elkapják őket, gyakran borderline személyiségzavarban, skizofréniában vagy skizotípiás személyiségzavarban szenvednek.

Az ilyen típusú rendellenességek, pszichopatológiák, mentális zavarok megakadályozzák, hogy a személy visszafogja az impulzusait.

Így, amikor meglátják az áldozatukat, aki az útjukba kerül, azonnal lecsapnak. Ha impulzívan cselekednek, előfordulhat, hogy szemtanúk lesznek a közelben, vagy bizonyítékokat hagynak maguk után, és hamarabb elkapják őket” – mondja a klinikai szakpszichológus.

Sorozatgyilkos ≠ pszichopata

A sorozatgyilkosokra gyakran rásütik, hogy pszichopaták, azonban nem minden elkövető mutat pszichopata személyiségjegyeket.  A pszichopata személyiségen általában azt értjük, hogy valaki külsőleg normálisnak tűnik, és magas szinten tudják leplezni, hogy hiányzik belőlük a másokhoz való érzelmi kötődés.

Azonban a pszichopátia önmagában nem késztet senkit arra, hogy másokat szexuális kielégülés céljából megöljön, és nem minden sorozatgyilkos pszichopata.

„Ha valaki pszichopata személyiség, és emellett van egy olyan szexuális izgalmi mintázata, ahol a szex és az agresszió összefonódik úgy, hogy az agresszív cselekmény önmagában erotikus számára, akkor képes lehet megtervezni a bűncselekményét. És ha meg tudja tervezni, és tudatos a nyomokkal kapcsolatban, akkor elkerülheti a hatóságokat, sok áldozatot ejthet. Tehát lehet egy szexuális sorozatgyilkos pszichopata, de nincs ok-okozati összefüggés. Egy személyiségzavar nem okoz senkiben vágyat arra, hogy nőket öljön szexuális kielégülés céljából. Inkább azt határozza meg, hogyan hajtja végre a gyilkosságot” – mondja a szakember.

Az ilyen emberek gyakran teljesen normális életet élnek, házasok, gyerekeik és munkájuk van, az esetek jelentős részében pedig a legszűkebb környezetük sem sejt semmit, maximum annyit érzékelnek, hogy az illető néha kicsit furcsa.

És még valami: ezek az emberek az esetek 99,99 százalékában férfiak, akik nőket ölnek. „Szexuális indíttatásból ölő női sorozatgyilkosok gyakorlatilag nem léteznek. Volt egy nő Floridában, Aileen Wuornos, aki több férfit is megölt, de ő szexmunkás volt. Gyűlölte a férfiakat. Egyszerűen csak bosszúból ölt, a motivációi között nem szerepelt a szexuális kielégülés”

– mondja dr. Schlesinger.

Nem gonosz zsenik

Az emberek nagy részének a fejében a sorozatgyilkosok úgy élnek, mint őrült, beteg, de zseniális bűnözők, mint amilyen Hannibal Lecter A bárányok hallgatnak című filmben. Sokan azt gondolják, azért ússzák meg évekig a letartóztatást, mert nagyon okosak, és mindig egy lépéssel a rendőrség előtt járnak. A professzor szerint azonban semmi sem áll távolabb az igazságtól.

„Nagyon kevés az olyan elkövető, akik egyetemet végeztek, és diplomájuk van – ilyen volt például Ted Bundy –, de valójában ők sem használják az intelligenciájukat abban az értelemben, hogy kifejezetten úgy hajtsák végre a gyilkosságaikat, hogy nehéz legyen őket elkapni. Volt egy eset, az elkövetőt Gary Ridgewaynek hívták. Húsz évig nem sikerült elkapni, de csak 83-as volt az IQ-ja.”

A minta nem mindig egyértelmű és következetes

Van még egy tévhit, amit dr. Schlesinger szeretne eloszlatni, mégpedig az, hogy a gyilkosságok mindig egy jól felismerhető mintát követnek. Ez ugyan részben igaz, viszont a szakember szerint ennél bonyolultabb a helyzet, állítását pedig a saját kutatásával támasztja alá.

„Az elkövetők valóban mutatnak rituális viselkedést, de nem mindig pontosan ugyanúgy hajtják végre a tetteiket. A bűncselekmény helyszínén végzett viselkedésük hajlamos fejlődni, tehát minél kényelmesebbé válnak a gyilkosságokban, annál bonyolultabbá válik a helyszíni viselkedésük. Az elsődleges kínzás később sokkal bonyolultabbá válik.

De a legfontosabb eredmény, amit találtunk, az az, hogy az esetek 70 százalékában a sorozatgyilkos valamit csinál az egyik áldozattal, amit nem csinál a többiekkel”

– mondja.

Ez a szakember szerint erősen megnehezíti a nyomozást, ugyanis az eltérő esetet a hatóságok könnyen kezelhetik külön ügyként, hiszen nem illik bele a már felvázolt mintázatba, nem illeszkedik a profiljához. És hogy még bonyolultabb legyen: dr. Schlesinger azt is vizsgálta, hogy ez az eltérő viselkedés mikor történik a sorozatban: azt találták, hogy egyharmaduk az elején, egyharmaduk a közepén, és egyharmaduk a végén módosít a módszerén egy gyilkosság erejéig.

És ha már a profilozásnál tartunk: az elkövetés módja, a helyszín és az áldozat alapján el lehet készíteni az elkövető profilját, ami segíthet a nyomozásban, de arra nem alkalmas, hogy a bíróság előtt összekapcsolják az elkövetőt a bűncselekményekkel, mert ez nem olyan tudományos bizonyíték, ami megfelelne a jogi szabványnak. 

Trigger

„Sok embernek vannak olyan – akár erőszakos – szexuális fantáziái, amelyeket még a partnerük előtt is titokban tartanak, mert félnek, hogy a társuk elítélné őket, vagy megijednének. Ugyanez igaz azokra is, akik arról fantáziálnak, hogy ilyen módon ölnek meg nőket.

Azoknak a száma, akiknek ilyen perverz fantáziáik vannak, sokkal, sokkal magasabb, mint azoké, akik ténylegesen megvalósítják őket”

– mondja a professzor.

De akkor min múlik, hogy valaki beteljesíti-e a vágyait? Dr. Schlesinger szerint azoknál, akik átlépik a tettlegesség határát, általában van valami kiváltó tényező, valamilyen zavaró esemény, mint például egy kapcsolat vagy egy munkahely elvesztése. 

„Volt egy esetem, ahol az illető akkor kezdett el gyilkolni, amikor a barátnője teherbe esett, ami felkavarta őt. Sok esetben tudjuk, mi a kiváltó tényező, de nem mindig. Összességében az egész téma kapcsán azt tudom mondani, hogy további kutatásokra van szükség, kevesebb elméletgyártásra és spekulálásra, és arra, hogy ne A bárányok hallgatnak legyen a kiindulópont a társadalom szemében.”

A teljes beszélgetést angol nyelven az Amerikai Pszichológiai Társaság honlapján lehet meghallgatni.

Dián Dóri