Ápolónőként gyilkolt a gyerekosztályon a halál angyala

–

Az ügyeletes, fiatal nővér

1991. február 21-én a héthetes Liam Taylor mellkasi fertőzéssel került az angliai lincolnshire-i Grantham Kórház gyerekosztályára. A kezelésnek hála sokat javult az állapota, így az ügyeletes fiatal ápolónő meggyőzte a gyerek szüleit, hogy menjenek haza éjszakára, pihenjék ki magukat. Ám az éjjel Liam légzése többször is összeomlott, és bár az orvosoknak sikerült újraéleszteniük, a gyerek szívrohamot kapott, és az agya olyan mértékben károsodott, hogy a szülei úgy döntöttek, hogy lekapcsolják a kisfiút az őt életben tartó gépekről.

Két héttel a halála után a tizenegy éves, agyi bénulásban szenvedő Timothy Hardwick epilepsziás roham miatt került a Grantham Kórház gyerekosztályára. A kisfiú légzése március 5-én leállt, és bár az ügyeletben lévő fiatal nővér hívta az orvosokat, a sürgősségi újraélesztés nem járt sikerrel.

A kisfiú halálának pontos okát a boncolás során sem sikerült kideríteni, hivatalosan az epilepsziát nevezték meg a halál okaként.

1991. március 3-án az egyéves Kayley Desmond Liam Taylorhoz hasonlóan mellkasi fertőzéssel került a kórház gyerekosztályára, és a kezelések után az ő állapota is javulni kezdett. Ám az ügyeletes fiatal nővér jelenlétében Kayley-nek megállt a szíve, de szerencsére őt sikerült újraéleszteniük az orvosoknak. A kislányt átszállították egy másik kórházba, ahol alaposan megvizsgálták, és az orvosok észrevették egy tűszúrás nyomát a gyerek hóna alatt. Felfedeztek egy légbuborékot is a szúrásnyom közelében, de ezt egy rosszul sikerült injekciónak tulajdonították, nem indult vizsgálat az ügyben.

Április 1-jén a két hónapos Becky Phillips bélgyulladással került a Grantham Kórház gyerekosztályára. Két nap múlva az ügyeletes fiatal nővér riasztotta az orvosokat, hogy a gyerek rosszul van, hipoglikémiásnak tűnt és állítása szerint elkékült. Az orvosok alapos vizsgálat után nem találtak a fiatal nővér által elmondott betegségre utaló jeleket, így a kislányt hazaengedték. Becky az éjjel görcsrohamokkal küszködött, a hozzá kihívott gyerekorvos pedig kólikára gyanakodott. Becky nem élte meg a reggelt, a boncolás során nem tudták megállapítani a halál okát. A szülők aggodalma miatt Becky ikertestvérét, Katie-t bevitték a kórházba megfigyelésre a testvére halála után, és minden előjel nélkül, nem sokkal az osztályra kerülése után az ő légzése is leállt. A gyereket sikeresen újraélesztették, de két nap múlva hasonló rohamot kapott. Ekkor szállították át egy másik kórházba, ahol kiderült, hogy a kislány öt bordája el van törve, és az oxigénhiány miatt súlyos agykárosodást szenvedett.

A gyerekek édesanyja hálából, amiért megmentette Katie életét, arra kérte az ügyeletes fiatal ápolónőt, hogy legyen a kislány keresztanyja, aki boldogan vállalta ezt.

Április 22-én a tizenöt hónapos Claire Peck asztmás rohammal került a kórház gyerekosztályára, emiatt egy csövön keresztül kapott oxigént. A kislány az ügyeletes fiatal nővér jelenlétében szívrohamot kapott, de az orvosoknak sikerült újraéleszteniük. Nem sokkal később a gyerek újabb rohamot kapott, ezt azonban már nem élte túl.

Ötvenkilenc nap, tizenöt gyanús eset

1991. február 21. és április 22. között tizenöt gyanús eset történt: az osztályon ápolt gyerekek érthetetlen okok miatt lettek rosszul, és kellett újraéleszteni őket. Közülük négyen meghaltak. Bár nem telt el sok idő az esetek között, a kórház dolgozói egyszer sem fogtak gyanút, hogy valami nincsen rendben.

Csak Claire Pack április 22-i halála után merült fel dr. Nelson Porterben, a kórház konzultánsában, hogy összefüggés lehet az esetek között. Először egy levegőben terjedő vírusra gyanakodott, ám amikor Claire vérében nagyon magas káliumszintet mutatott az elvégzett teszt, a hatóságokat is bevonták a vizsgálatba.

A nyomozást vezető rendőr először műhibát vagy szabálysértést sejtett az esetek hátterében, ám amikor tüzetesen megvizsgáltak minden esetet, észrevették, hogy az ápolási naplók hiányosak.

Egy közös pont kötötte végül össze az áldozatokat: mindegyikük halálakor Beverley Allitt volt az ügyeletes nővér.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Beverly Allitt (@beverly.allitt) által megosztott bejegyzés

Baljós jelek

Beverley Allitt 1968-ban született egy négygyermekes családban az angliai Granthamben. Az iskolában nem teljesített túl jól, és nem volt sok barátja sem. Annak, hogy valami nincsen vele rendben, már gyerekként jelei voltak: rengetegszer állította, hogy beteg, és állandóan ragtapaszok voltak a bőrén, ám azt sosem engedte, hogy megvizsgálják – sem a szüleinek, sem az orvosoknak. Kamaszként rendszeres látogatója volt a kórházaknak, mindig valamilyen betegség ürügyén került be.

Mindennek a tetőpontja az volt, amikor kivetette a teljesen egészséges vakbelét, a sebét pedig szándékosan piszkálta, hogy lassabban gyógyuljon.

A gimnáziumot otthagyta, hogy ápolónőnek tanulhasson, de rengeteget hiányzott állítólagos betegségei miatt a képzésről, ezért a vizsgái sem sikerültek. Ennek ellenére a súlyos munkaerőhiány miatt 1991-ben a Grantham Kórház ideiglenes, hat hónapos szerződést kötött vele, és nappali és éjjeli műszakos ápolónőként kezdett dolgozni.

Münchhausen

Allittot 1991. július 26-án tartóztatta le a rendőrség, de csak novemberben emeltek vádat ellene. A házkutatás során megtalálták otthonában az ápolási napló egyes hiányzó részleteit. Allitt mindent tagadott.

A szakértők véleménye szerint a nőnek Münchhausen-szindrómája, illetve helyettesítő Münchhausen-szindrómája is lehet. Előbbi esetében az érintett rendszeresen jár orvoshoz és kerül kórházba különböző alaptalannak bizonyuló panaszok miatt, azért, hogy így hívja fel magára a figyelmet és együttérzést váltson ki másokból. Utóbbinál pedig az érintett másokat betegít meg vagy súlyosbítja az állapotukat, és úgy állítja be, mintha ő mindent megtenne a betegért – szintén annak érdekében, hogy odafigyeljenek rá és empátiát váltson ki a környezetéből.

A szakértők szerint, amikor Allitt a kitalált betegségei miatt, nem kapta meg azt a figyelmet, amire vágyott, elkezdett másokat megbetegíteni, hogy elérje a célját. Ápolónőként erre minden eszköze és lehetősége megvolt.

Tizenhárom

Allittet négyrendbeli gyilkossággal, tizenegyrendbeli gyilkossági kísérlettel és tizenegyrendbeli súlyos testi sértéssel vádolták. 1993. május 23-án tizenháromszoros életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Minden áldozatának magas volt az inzulin- vagy a káliumszintje, de a vád szerint a fojtogatástól sem riadt vissza. A Grantham Kórház gyerekosztályát az esetek után bezárták. 

Forrás: ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk forrása: Getty Images / David Giles – PA Images / Contributor

Dián Dóri