A kétgyerekes anya, aki békésen elkapott egy sorozatgyilkost
Margy Palm történetéből még nem készült film vagy sorozat, pedig kellene!
Szokták mondani, hogy a szülőséggel igazi túsztárgyalókká válunk, de valójában a korán elvesztett apjától hozott vallásos neveltetés, egy váratlan sugallat és az empátia vezetett oda, hogy a 30 éves Margy Palm megállította és végül rendőrkézre juttatta a vélhetően nagyjából 30 ember meggyilkolásáért és kínzásáért felelős, szintén 30 éves Stephen Morint. A történetük egészen filmszerű, szóval gondolom, hamarosan meggyőzik a már 72 éves Palmot, hogy megfilmesíthessék. Bár ez nem biztos, mert nagyjából azóta ostromolják, hogy az egész ügy kiderült. Szóval összefoglaljuk röviden a megdöbbentő sorozatgyilkos-fogást, és a még megdöbbentőbb történetet, ami utána következik. Tóth Flóra írása.
–
Margy Palm egy jómódú texasi családból származó nő. Édesapja pilótából lett lelkész és üzletember, és különösen szoros kapcsolatban volt középső gyerekével, Margyval. A lány 11 éves volt, amikor tragikus autóbalesetben meghalt az édesapja, és onnantól aktív szerepet vállalt a család összetartásában, de a korábbiakkal ellentétben a vallásgyakorlásban passzívvá vált. Fiatal felnőttként egy Bart Palm nevű ingatlanügynökkel randevúzott, aki 7 hónap után közölte vele, hogy San Antonióba költözik, és reméli, majd meglátogatja.
Margy erre kijelentette, hogy elég idejük volt dönteni a kapcsolatuk jövőjéről, úgyhogy ő nem szeretné meglátogatni, vagy vele megy, vagy hagyják az egészet.
Gondolom, Margy vezetéknevéből kitaláltátok, hogy összeházasodtak, elköltöztek. A költözés után Margy újra a vallás felé fordult, amin a férje meglepődött, így inkább egyedül foglalkozott a Szentírással és hallgatott prédikációkat (kazettán például). Közben született két gyerekük, akik mellett Margy az akkoriban klasszikus anyai szerepkört vitte. Egészen szokványos módon 1981. december 11-én éppen a karácsonyi ajándékok beszerzését intézte egy Kmart üzletben (ráadásul nem is abban, amibe járni szokott), amikor Morin a parkolóban rátámadt. Mivel ez közvetlenül egy halálos kimenetelű lövöldözés után történt, akkor már aktívan (többek között helikopterrel) keresték a rendőrök Morint, akit több mint 30 nő meggyilkolásával és megkínzásával vádoltak.
Morin sok áldozatához hasonlóan Palm csinos, szőke fiatal nő volt – de a legtöbb áldozatával ellentétben egyáltalán nem küzdött vagy menekült, hanem tette, amit a sorozatgyilkos mondott neki. Utólag azt mondta, úgy gondolta, okkal van ott, ahol.
„Nincs valami jó zenéd?”
A 8 órás közös autókázás során a sorozatgyilkos és a családanya kapcsolata szépen lassan átbillent. Morin először kiborult a karácsonyi ajándékokon, hiszen neki egészen más gyerekkor jutott, 14 évesen megszökött a fiúiskolából, ahova az anyja küldte. (Később azt állította, hogy az anyja szexuálisan bántalmazta a bátyját, és ő ezt végignézte, illetve egy vele egykorú társát is kihasználta szexuálisan. Emellett, amikor autólopásért börtönbe került, ott is érte erőszak. Mindez persze, noha tragikus, nem menti fel a felelősség alól, nem valid ok arra, hogy miért bántott és ölt később embereket.)
Morin fegyverrel kényszerítette Palmot, hogy felhívja a férjét, és mondja neki, hogy még befejezi a bevásárlást, ő pedig etesse meg, és fektesse le a gyerekeket. Bár a gyerekeik születése óta sosem kért ilyesmit Bart Palmtól a felesége, ő az ünnepek előtti izgalomnak tudta be – és csak órákkal később értesítette a rendőrséget, amikor még mindig nem érkezett haza az asszony.
Az autós ámokfutás során Morin turkálni kezdett Palm kazettái között – ekkor derült ki számára, hogy vallásos hanganyagok is vannak az autóban. Akkor még „vallásos őrültnek” titulálta Margyt, majd végül talált kedvére valót zenét (a Ride Like the Windet Christopher Crosstól), és a magnóval énekelt.
„Annyira féltem, amikor énekelt – mondta utólag Palm. – De ez volt az első alkalom, hogy bármiféle megenyhülést tapasztaltam iránta.”
Amellett, hogy korábban sem sikítozott vagy állt ellen, ahogy a korábbi áldozatok, Palm alapvetően tette, amire Morin kérte, és a kezeit maga alatt tartotta, ahogy a férfi utasította.
Gonosz szelleműzés sugallatra és valamiféle istenkapcsolódás
Aztán valami történt, mintha valami felsőbb erőnek engedelmeskedne, a nő Morin homlokára tette a kezét, és ezt kiáltotta: „Gonosz szellemek, menjetek most! Nem tehetitek tovább tönkre az ő életét, és az enyémet sem! Most hagyjátok el az autómat!” Ezzel a gesztussal mintha Morin bűnösségét leválasztotta volna a személyéről, ami után már más mederben folyt köztük a beszélgetés: a külsejét érintő, radikális változtatásai miatt „kaméleonnak” nevezett férfi egyre jobban megnyílt.
Elnézést kért, hogy káromkodott a nő előtt. Mesélt a fiáról, akit szeretett, de elhagyott, és arról, hogy emiatt gyűlöli magát. És hogy olyan dolgokat tett, amiért egyetlen isten sem bocsát meg neki. Ekkor Palm győzködte, hogy a bűnei megbocsáthatók (pedig addigra már tudta, kivel áll szemben, mivel Morin arra is kényszerítette, hogy hozzon neki egy aznapi újságot, aminek a címlapján az ő ügyei voltak). Olyan dolgokat mondott el Morinnak a vallási meggyőződéséről, amit a barátaival sem osztott volna meg. Azzal érvelt, hogy ha Morin fia tenne hasonló szörnyűségeket, ő megbocsátana-e neki. Végül úgy tűnt, hogy ez a párhuzam bevált.
„Hölgyem, egész nap prédikált nekem, és most már értem, amit mond”
– mondta. Felemelte a kezét, és így szólt: „Sajnálom, Uram, mindent, amit tettem. Kérlek, bocsáss meg nekem. A mennybe akarok jutni.” Később egy pihenőhelyen kinyitotta a revolverét, beleöntötte a töltényeket Palm erszényébe, és azt mondta neki: „Soha többé nem ölök.” (Egyébként voltak nála még töltények, de valóban nem használta őket a későbbiek folyamán sem.) Beszélt neki egy Kenneth Copeland teleevangelistáról is, aki a közeli Forth Worthben élt. Morin arra jutott, hogy elviszi hozzá a fegyverét. Bár Palmnak fogalma sem volt róla, a kisvárosból, ahol megálltak, pont ment busz Fort Worthbe. Amikor odaértek, a nő pénzt adott a fogvatartójának, aki megkérdezte, nem menne-e vele Fort Worthbe. „Két gyerekem van otthon – válaszolta Margy Palm. – Fel kell szállnod arra a buszra. Isten veled van.”
Miután engedélyt kért, Morin megölelte Palmot, és arcon csókolta. A nő odaadta neki a szentírásokat tartalmazó füzetét, és azt mondta, használja a fegyvere helyett.
A férfi benyúlt a zsebébe, elővett egy fülbevalót kereszttel és zöld kővel, és odaadta Palmnak (korábban a meggyilkolt nőknek is ilyet adott). Amikor Morin elment, Palm beült az autója vezetőülésébe, és azonnal bezárta az ajtókat. Ahogy a busz elindult, Morin széles mosollyal intett az ablakból, mint egy gyerek, aki a nyári táborba tart.
Nem állt ellen a letartóztatásnak
Margy hazavezetett, a rendőrök már várták, és amikor sértetlenül kiszállt az autóból, a férje először mérges lett, hiszen azt gondolták, a sorozatgyilkossal van, de ezek szerint mégsem. Aztán hamar kiderült, hogy mégis vele volt, és csodálatos módon megmenekült. Margy kért egy italt, majd bement a rendőrségre azonosítani Morint. Mutattak neki 15-20, elvileg különböző férfit… és kiderült, hogy mind Morin volt. Itt részleteket tudott meg a rémtetteiről, és arról, hogy hogyan menekült meg többször is épp egy hajszállal a hatóságok elől.
A nő elborzadt, és kételkedni kezdett abban, hogy a beszélgetésük, ami után közvetlenül inkább reményteli érzései voltak, valódi volt egyáltalán. Közben nagyon szerencsésnek érezte magát. De mégis hazudott a rendőröknek, elsősorban azért, mert félt, hogy Morin megtalálja, és azt teszi vele és a családjával, mint a többi áldozatával. Ezért azt mondta, hogy a Kmartnál tette ki Morint. A rendőröknek tudniuk kellett, hogy ez egészen valószínűtlen 8 óra autózás után, mégis hazavitték a házaspárt. Margy otthon összeomlott, és mindent elmondott a férjének. A férfi ragaszkodott hozzá, hogy hívják a rendőrséget, hiszen pontosan megmondhatják nekik, melyik buszon ül Morin.
A hatóságok szkeptikusak voltak, hiszen akkor már évek óta üldözték Morint. De végül Palméknak lett igazuk: Morin nyugodtan ült a busz austini állomáshelyén, és Margy szentírásokkal teli füzetét olvasta. Nem állt ellen a letartóztatásnak.
Később a börtönben és a tárgyalások során nem volt ennyire együttműködő, és nagyon sok feltételezett bűncselekménye kapcsán nem derült ki egyértelműen, hogy hozzá köthető-e, vagy sem. De a végül 1985-ben bekövetkező halálbüntetést elfogadta, és azt is nyugodtan tűrte, hogy a korábbi droghasználat miatt sérült ereibe 40 percen keresztül adagolják a halált okozó szert.
Szürreális barátság emberrabló és fogvatartott között
Ennél sokkal meglepőbb, hogy az elfogása és a kivégzése közötti években felvette a kapcsolatot Margy Palmmal, aki nem zárkózott el ettől. Sőt. Leveleztek, telefonáltak, és Margy 15-ször meglátogatta a börtönben, Morin a kivégzésére is meghívta, de végül az előző napon búcsúzott el tőle. Bár a levelekből kiderült, hogy Morint jobban furdalta a lelkiismeret amiatt, hogy felbolygatta Margy férjének az életét, mint a meggyilkolt nők miatt, Margy mégis folyamatosan tartotta vele a kapcsolatot.
Morin a szakértők szerint narcisztikus pszichopata, és az autózás során megtalált istenhite sem tartott ki végig a tárgyalások során, Margy mégis úgy tekintett rá, mint a barátjára,
bár ő maga is elismerte, hogy ez valahol szürreális. Ráadásul az életére évtizedekkel később is nagy hatással voltak a történtek, onnantól csakis nagyon feltűnő autóval járt, és sosem mert sötét, félreeső helyen parkolni. Margy lánya terapeuta lett, ő így foglalja össze a furcsa kapcsolódást: „Azt hiszem, minden túlélőnek találnia kell egy történetet, amely békét ad neki.”
További részleteket olvashattok ITT és ITT.
Kiemelt kép: YouTube / Sid Roth’s It’s Supernatural!