Köztiszteletben álló orvos és ügyvéd is lehetett Hasfelmetsző Jack
A mai napig nem derült fény a XIX. század nagy rejtélyére
A viktoriánus Londont egy kegyetlen sorozatgyilkos tartotta rettegésben (a sajtót pedig izgalomban), a Hasfelmetsző Jack néven elhíresült karakter pedig azóta számos művet ihletett. Első áldozatát éppen 135 évvel ezelőtt, augusztus 31-én találták meg. Pichler Zsófi írása.
–
Az East End városrész Whitechapel kerülete nem éppen a színes ételfelhozataláról vagy a jó elhelyezkedéséről volt híres a tizenkilencedik században – a szegényebb rétegek lakta városnegyed zsúfolt utcái a nélkülözés és a bűnözés központjai voltak. A nagyrészt dokkmunkásokból álló közösség tagjai kiszolgáltatottak voltak az olcsó, sokszor szakképzetlen munkaerőt igénylő gyáraknak, üzleteknek, ahol a gyerekmunka sem volt ritkaság, a dokkban dolgozók közül pedig sokan az éhhalál szélére kerültek, ha épp nem érkezett annyi hajó, ami mindenkinek munkát tudott volna adni. Az utcán felnövő, szegény családokból érkező gyerekek gyakran léptek a bűnözés útjára a túlélés érdekében, és
bár voltak törekvések, hogy iskolákkal és menedékhelyek nyitásával javítsanak az állapoton, a negyed sokáig a nyomor, a bűnözés és a prostitúció melegágya maradt.
Gyilkosságok a nyomornegyedben
1888 áprilisa és 1891 februárja között a hatóságok tizenegy, különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkosság ügyében nyomoztak, amik a Whitechapel-i gyilkosságok néven kerültek be a köztudatba. A megcsonkított női áldozatok közül a hivatalos álláspont ötöt fogad el a Hasfelmetsző Jack (Jack the Ripper) néven ismertté vált sorozatgyilkos áldozataként, azonban az már a korabeli szakértők között is vitát szült, hogy mind az ötöt ugyanaz az ember ölte volna meg, vagy hogy a többi gyilkosságért is ugyanaz a szörnyeteg felel-e.
Az első ismert áldozatra, Mary Ann Nicholsra augusztus 31-én hajnalban bukkantak rá, ugyanazon év novemberéig pedig négy további gyilkosság történt. Annie Chapman, Elizabeth Stride, Catherine Eddowes holttesteit Mary Ann Nicholséhoz hasonlóan elvágott torokkal és megcsonkítva találták meg a Whitechapel nyomornegyed utcáin, az utolsó ismert áldozatot, Mary Jane Kellyt pedig saját ágyában, a többiekhez hasonlóan elvágott torokkal, ám mindannyiuknál rosszabb állapotban. A gyilkosságok mind éjszaka vagy a hajnali órákban történtek, amikor az amúgy sem jó közbiztonsággal „megáldott” kerületben a gyilkos feltűnés nélkül ölhetett.
A szűk utcák és sötét kapualjak tökéletes lehetőséget szolgáltattak, hogy a nincstelen, kiszolgáltatott nők között szedje áldozatait.
A viktoriánus korszellemnek köszönhetően hamar elterjedt a legenda, miszerint az áldozatok prostituáltak voltak, és Kellyt leszámítva mindannyiukra munka közben csapott le a gyilkos. Ez az elképzelés sokáig tartotta magát, és még mai szakértők között is vita tárgya az áldozatok kiléte.
Hallie Rubenhold társadalomtörténész ezzel szemben azt állítja 2019-es könyvében, hogy Nichols, Chapman és Eddowes nem utcalányként dolgozott, Stride pedig csak akkor bocsátotta áruba a testét, amikor nagy volt a szegénység, és nem maradt más lehetősége.
Az öt áldozat közül egyedül Kellyről tartja bizonyíthatónak, hogy prostitúcióból élt. Ennek ellenére Hasfelmetsző Jack a köztudatban továbbra is a prostituáltak gyilkosaként maradt meg, tovább örökítve a Viktoriánus kor osztályalapú, nőgyűlölő narratíváját, ami a gyilkosságokat övezte.
Hajsza a gyilkos után
A hatóságok a testeken talált bemetszések, és néhány áldozat esetében az eltávolított belső szervek alapján arra következtettek, hogy a gyilkos rendelkezhetett legalább minimális tudással az emberi anatómiáról. Bár az esetet az újabb áldozatok megtalálásával egyre nagyobb figyelem övezte, ez inkább nehezítette a rendőrség dolgát, mintsem segített volna nyomára akadni az elkövetőnek.
Sok száz levél érkezett a hatóságokhoz, a nyomozásban résztvevő szakemberekhez és a sajtóhoz is, melyek között volt, amelyik tippekkel igyekezett segíteni, de olyan levél is akadt, amit az állítólagos gyilkos írt.
A rendőrök egy fél emberi vesét is kaptak postán, valamint gúnyolódó leveleket az állítólagos elkövetőtől, amiket Hasfelmetsző Jackként írtak alá.
A rengeteg levél közül nehéz volt kiszűrni, melyik lehet valóban használható nyom, és melyik olcsó tréfa, és ebben sajnos a sajtónak is komoly szerepe volt. A nyomozás korai szakaszában a rendőrség igyekezett nem nyilvánosságra hozni a részleteket – egyrészt a pánik elkerülése végett, másrészt a nyomozás gördülékenyebb menete miatt, a szenzációhajhász lapok így sokszor saját elképzeléseiket írták meg a gyilkosságok valós tényei helyett.
Utólag pedig több újságírót is meggyanúsítottak, hogy hamis leveleket küldtek a rendőrségnek a gyilkos nevében, így színesítve a sztorit és növelve a lapeladásaikat.
Bár nem a londoni rém volt az első ismert sorozatgyilkos, de a szenzáció akkorára dagadt, hogy soha korábban nem foglalkozott még a témával ilyen széles körben a sajtó. A Hasfelmetsző-gyilkosságok világhírűek lettek, a lakosság pedig lázban égett, hogy kiderüljön, ki áll a szörnyűségek mögött.
Gyanúsítottak sora
A hatóságok egyre nagyobb nyomás alatt igyekeztek elkapni a gyilkost és felfedni a kilétét. Rengeteg gyanúsított került a képbe, például Montague Druitt ügyvéd és tanár, aki érdeklődött a sebészet iránt, és az utolsó ismert gyilkosság után tűnt el. Ismerősei őrültnek tartották, és eltűnése után nem sokkal holtan találták.
Michael Ostrog orvos neve is felmerült, akit gyilkos hajlamai miatt zártak elmegyógyintézetbe csakúgy, mint Aaron Kosminskit, aki ellenségesen viszonyult a nőkhöz. De a londoni közélet híresebb szereplőit is meggyanúsították, többek között Walter Sickert festőművészt, akit az angol Degas-nak is neveztek.
A rendőrség erőfeszítései azonban nem jártak sikerrel, és nem sikerült bebizonyítani egyik gyanúsítottról sem, hogy ő gyilkolta volna meg a nőket. Hasfelmetsző Jack karaktere számos irodalmi művet és filmet ihletett, nem beszélve a londoni krimi-túrákról, amik az egykori nyomornegyed átalakult utcáin elevenítik fel a gyilkosságokat.
A már-már misztikus figurává tett Hasfelmetsző a mai napig nem hagyja nyugodni a magukat „ripperológusnak” nevező szakértők és lelkes amatőrök közösségét, akik különféle eszközökkel próbálják felgöngyölíteni az angol bűnüldözés leghíresebb megoldatlan esetét.
Lehet, hogy pont kerül az ügy végére?
A legújabb feltételezések egy bizonyos Hyam Hyams szivarkészítőre terelték a gyanút, aki gyakran bántalmazta feleségét.
Az alkoholista, epilepsziával küzdő férfi többször került elmegyógyintézetbe, és a nemrég előkerült orvosi leletek alapján nem tudta rendesen kinyújtani a térdét, ami egybecsengene a Hasfelmetsző-szemtanúinak vallomásaival.
Emellett az orvosi akták alapján Hyams fizikai és mentális hanyatlása a Hasfelmetsző gyilkosságokkal egy időre tehető.
Nem ez az első eset, hogy a huszonegyedik században felcsillan a remény, hogy meglesz a valódi tettes. Az utóbbi években többször is szárnyara kaptak hírek, hogy fény derült az elkövető kilétére, azonban teljes bizonyossággal egyik teszt sem vezetett eredményre.
Talán sosem fogjuk megtudni, hogy ki állt a szörnyűségek mögött, abból viszont sokat tanulhatunk, hogyan kezelte, és kezeli ma is a társadalom az ilyen erőszakos bűntényeket.
Vajon mennyi a hasonlóság a mai hasfelmetsző-turizmus és a viktoriánus kor átlagemberei között, akik közül olyan sokan fizettek, hogy megnézhessék a második áldozat, Annie Chapman holttestét?
Vagy a mai szenzációhajhászat és a korabeli gyümölcsárusok között, akik a közelbe helyezték standjaikat, hogy kiszolgálhassák a tömeget (és persze kereshessenek rajta)?
Kiemelt képünk forrása: Wikipedia/ Illustrated London News
