Szorongás az iskolakezdéstől: ne bagatellizáld!

–

A te gyereked várja az iskolakezdést? És te?

Kiszámoltad már, hogy mennyibe fog kerülni az idei tanév? Milyen változásokat hoz a családi életbe az első szeptemberi hétfő? Mi a legrosszabb, ami történhet? Egy tízes skálán hányasra értékelnéd a benned lévő szorongást, ha az első sulinapra gondolsz?

Megannyi kérdés, ami minden 6–16 év közötti szülőben felmerül augusztus végén. A kérdések (és a válaszok) jó része aggodalmat keltő és félelmetes, miközben persze mindannyian felszabadultan tudunk nevetni azokon a videókon is, amelyek arról szólnak, hogyan bont pezsgőt a szülő öt perccel azután, hogy elintegette az iskolába induló gyerekeit. Nyilván akad ilyen része is a szeptembernek: újra van menetrend, napközben nincsenek otthon a gyerekek (tehát nem kell megoldani, hogy ki és hogyan lesz velük, amíg mi dolgozunk) és összességében kiszámíthatóbbá válik a napi élet. 

Szeretnénk, hogy boldog várakozással tekintsen mindenki az iskolakezdésre – ami nem is lehetetlen, egy csomó gyerek nagyon várja a társaival való találkozást. De

tagadhatatlan, hogy az iskolakezdés stresszforrás is lehet a szülőnek és gyereknek egyaránt.

Az iskola nem csak stresszforrás; gyerekjog

Az, hogy mennyire nehéz a szeptemberre ráfordulni, attól is függ, milyen az iskolaközösség, hogyan búcsúzott el az előző évtől (óvodától) a gyerek, milyen sikerélmények érték a képességeit és a tanulást illetően, vagy épp milyen kihívások várnak rá ebben a tanévben. Ezek olyan objektív tényezők, amelyek alakítják az iskolakezdéssel kapcsolatos gondolatokat, érzéseket. Azt is mindig el kell mondani, hogy ha az iskolában volt bántalmazás, kiközösítés, elhúzódó konfliktusok tanárokkal, szülőtársakkal, akkor érdemes tudatosabban készülni a szeptemberre, fejben és lélekben egyaránt. 

Az iskolára úgy gondolunk, mint ami kötelező, meg stresszforrás, és csak ritkán jut eszünkbe, hogy ez az egyik legfontosabb gyerekjog. Miközben világszerte egyre csökken azoknak a száma, akik nem tudnak írni és olvasni, 2021 óta nőtt azoknak a gyerekeknek az aránya, akik kimaradnak az iskolából – átlagosan minden tizedik általános iskolás korú gyerek kénytelen nélkülözni az oktatást. 2023-ban már 250 millió gyerek nem járhat iskolába, akiknek egy része háborús konfliktussal érintett országban él, vagy a világ olyan részein (például Afrika szubszaharai régiójában), ahol a gazdasági és társadalmi folyamatok megfosztják őket ennek lehetőségétől. Ezeknek a gyerekeknek közel fele lány. 

Ezeket nem azért írom ide, mert jó érv lehet az iskolakezdést nem annyira váró gyerekünk felé, hogy „bezzeg Afrikában hogy örülnének, ha járhatnának iskolába”, hanem azért, mert szerintem tényleg fontos időről-időre emlékeztetni magunkat arra, hogy az nem jó, ha az iskolára úgy tekintünk, mint amit „csak túl kell élni”.

Az iskolának a társas kapcsolódásokról, önmagunk felfedezéséről, a képességeinknek a legtágabb határig tartó kibontakoztatásáról kellene szólnia (ez utóbbi gondolat a Gyermekjogi Egyezményből van, ami az oktatás céljai között ezt is megfogalmazza).

Ez pedig azt is jelenti, hogy amikor az iskolakezdésre való felkészítésről van szó, érdemes messzebbre nézni a korai kelésnél, a házi feladatoknál és az iskolatáskánál. 

Felkészülés az iskolakezdésre

Ha a szakmai ajánlásokat nézzük, az iskolakezdésre való felkészítésnek három nagy témaköre van: a fizikai felkészítés (mennyit alszik a gyerek, mikor kel, mit reggelizik mielőtt elindul, hogyan jut el az iskolába…); az érzelmi megerősítés (milyen pozitív várakozásai vannak a suli kapcsán és mitől fél, mi megy jól neki, hogyan kapcsolódik másokhoz, kik a bizalmi emberei az iskolában és azon kívül…); valamint a tanulással kapcsolatos kérdések végiggondolása (hogyan szerveződik a napja, különórák, jelenlegi és távlati célok…). 

A gyerek képessé tétele arra, hogy fizikailag jelen legyen az iskolában, ma már sokkal több tudatosságot feltételez a szülők részéről, mint néhány évtizeddel korábban, amikor ez a kérdés nagyjából kimerült abban, hogy felhúzta-e az ébresztőórát. 

Ma már tudjuk a kutatási adatokból, hogy számít az alvási rutin (ne feküdjön le túl későn, hogy reggel fel tudjon kelni), jelentősége van annak is, hogy milyen közlekedési eszközzel érkezik (jó lenne ha gyalog, biciklivel, rollerrel jutna el a gyerek az iskolába, mert a mozgás segíti abban, hogy jobban bírja a napot), és nem kérdés, hogy az étkezés minősége és gyakorisága is sokat nyom a latban. 

A nyári szünet vége felé az iskolakezdéshez kapcsolódó tárgyak is előkerülnek: táska, tornazsák, kell-e új cipő, mit nőtt ki a gyerek – ezek számbavétele pedig anyagilag és érzelmileg is kihívások elé állíthatja a gyereket és a szülőket egyaránt. És ma már a digitális eszközökről is beszélni kell; nyáron gyakran szétfolyik a képernyő előtt töltött idő a gyerekeknél (is). Többet neteznek, többet telefonoznak.

Az iskolaidőre szóló családi szabályok lefektetése is jó, ha még a suli kezdés előtt megtörténik, és jó, ha ennek kapcsán tényleg beszélgetnek a szülők és a gyerekek, és családi szinten mindenkire vonatkozó szabályokat hoznak. 

Amikor a gyerek szorong az iskolakezdéstől

Ha a gyerek szorong az iskolakezdéstől, azt jó eséllyel nem fogja ilyen tisztán kimondani, viszont cserébe végtelen viták indulhatnak a „készítsd elő”, „nézz utána”, „takarítsd ki” Bermuda-háromszögben, ahol a „hányszor kell még elmondanom?” kezdetű mondatok is sokszor elhangzanak. Ha azt érezzük, hogy sok a konfliktus a fizikai készülődés körül, akkor érdemes egy picit a praktikus dolgokat félretenni, és időt, lehetőséget adni arra, hogy a gyerekben lévő félelmek, aggodalmak megjelenjenek, és azokról beszélni lehessen. Sokat segíthet önmagában már az is, ha a gyerek meg tudja fogalmazni, hogy mit érez, mi aggasztja.

Ilyenkor a szülő jó, ha nem áll elő rögtön a „tuti megoldással”, hanem együtt érez a gyerekkel, meghallgatja őt, és abban segíti, hogy a saját válaszához közelebb kerüljön. 

Az iskolakezdésre vonatkozó érzelmi felkészítés kapcsán vannak szakemberek, akik egyenesen azt ajánlják, hogy valamilyen formális ünneplést tartson a család az első iskolanap után. Készüljön fotó, a számára fontos emberek gyűljenek össze, és kapjon elismerést az a teljesítmény, hogy a gyerek a nyár teljes szabadságából átlép egy sokkal kontrolláltabb és szabályozottabb rendszerbe.  

Ennek kapcsán szinte hallom, hogy „na tessék, micsoda hülyeség, bezzeg az én időmben…”. Ez így van, az én időmben sem volt ilyen, viszont az nem jelenti azt, hogy nem esett volna jól, ha valaki együtt érez velem akkor, amikor megélem a nyári szabadságban kialakított komfortom veszteségét, és elismeri, hogy bizony teljesítmény újra „munkába állni”. 

A saját szülői minták szerepe, az önazonosság abban, hogy azt mondjuk, amit gondolunk, és azt tesszük, amit mondunk, itt is fontos.

Ne szervezz iskolakezdési bulit, ha szerinted az hülyeség. Ne mondd a gyereknek, hogy az iskola a legjobb dolog a világon, ha neked vacak volt suliba járni. Ne mondj mást, mint amit gondolsz, miközben fontos, hogy megengedd a gyereknek azt is, hogy neki más tapasztalatai legyenek. 

Nem lehet elég sokszor elmondani – ahogy tettük ezt tavalyi cikkünkben is, a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány ügyvezetője segítségével –, hogy nagyon fontos az értő figyelem, és hogy ne bagatellizáljuk el a gyerek érzéseit. 

„Ilyen esetben nagyon fontos a kommunikáció. A kamaszokkal időnként nem könnyű, főleg olyankor, ha a beszélgetés nem vált már korábban rutinná a szülő és a gyerek között, de tapasztalataim szerint a kisebbek bátran elmondják, ha tartanak az iskolától, ha félnek vagy szoronganak. Mivel minden gyerek más, az lenne a legfontosabb, hogy felnőttként ne legyintsünk ezekre a nehézségekre, mondván, hogy »ó, hát ezen mindannyian átmentünk, majd elmúlik, ne foglalkozz vele«. Az, hogy később melyik gyereknél mi válik be, egyén- és helyzetfüggő, de ha úgy érezzük, nem tudunk megbirkózni a problémával, érdemes szakemberhez fordulni” – mondta Táler Orsolya klinikai szakpszichológus a cikkben.  

Ami még fontos (és szintén komoly generációs különbség), hogy míg régen az iskolakezdés csak megtörtént a gyerekekkel és főleg a szülők készültek fel (vásároltak, napirendet alakítottak át, megoldásokat kerestek), ma

már azt ajánljuk, hogy a lehető legtöbb ponton legyenek bevonva a gyerekek. A lehető legtöbb dolgot beszéljünk meg velük, osszuk meg a dilemmáinkat, és minden fontos kérdésben velük közösen hozzunk döntéseket. 

Ha azt mondjuk, hogy „nem az iskolának, az életnek tanulsz”, akkor azt is mondhatnánk, nem az iskolára készülsz fel augusztusban, hanem az életre. Sok értékes mintát és gondolatot tudunk átadni nekik ebben az időszakban. 

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ Maskot

Gyurkó Szilvia