–

Van még jó pár küzdelmes nap

Ez a pár hét nemcsak a várakozás, hanem a nagy megmérettetések időszaka is. Mindenki témazárót, év végi dolgozatot, sokan pedig próbaérettségi vizsgákat tesznek ebben a néhány hétben. Akik a szóbeli érettségire készülnek, most kapnak pár szabad napot pihenésre, mielőtt belevetik magukat a lázas készülődésbe. Mert belevetik magukat, ugye? Tavaly írtam erről egy cikket, talán érdemes elolvasni az érettségire készülő diákoknak. 

Tudom, ilyenkor már mindenki fáradt

Én sem vagyok kivétel, sokszor érzem magamon is az ingerültséget . Ettől függetlenül tisztában vagyok azzal, hogy sajnos az utolsó fejezetet is le kell még zárnunk.

Sokan kérdezik, hogy „miért kell év végén ennyi dolgozat?”.

Erre viszonylag egyszerű a válasz: amíg tanév közben jobb esetben a dolgozatokat elosztva íratjuk meg, év vége felé tuti, hogy mindenki írat még egyet, hogy lezárhassa az eddig tanultakat. Mert a lezárásra mindenképp szükség van. Másrészt pedig most jön az az időszak, amikor izgatott diákok nyüstölik a tanáraikat: még egy újabb javítási lehetőséget kérnek arra, hogy jobb jegyet szerezzenek. Mert „anya mérges lesz, nem mehetek táborba, kell a pont a felvételihez” – elég sokszor halljuk ezeket a könyörgő mondatokat.

Ha pedig a diák akar, miért ne adnánk lehetőséget neki arra, hogy javítson.

Persze csak akkor, ha előtte kilenc hónapon át azért valamit letett már az asztalra. Mi sem tudunk csodát tenni, persze: a csupa egyesből nem lehet négyest varázsolni… még akkor sem, ha nagyon szeretnénk. Tudom, a diákoknak is nagyon megterhelő ez a szakasz, de nekünk is. Hisz ezeket a dolgozatokat ki is kell javítani.

Igen, én sem szeretem emiatt az év végét annyira, mert egyre több dolgozat tornyosul az asztalomon, amit, ha törik, ha szakad, ki kell javítanom.

Még akkor is, ha néha nehezemre esik. Viszont tudom, hogy nagyon sok diáknak tényleg ezen az egy dolgozaton múlik az év végi jegye, és ez erőt ad akkor is, amikor semmi kedvem nincs a dolgozatok javításához.

Mindenki próbál ilyenkor a túlélésre játszani

Sajnos sokan már hátradőlnek, és azt gondolják: „az utolsó pár hét úgysem számít”. Pedig ilyenkor nagyon könnyű a jegyeken rontani is, sőt, sokkal könnyebb, mint javítani. Mindent megteszünk azért, hogy a lehető legkönnyebben átvészelhessük mindannyian ezt az időszakot, de van, amit sajnos nem lehet megúszni.

Azt tanácsolom a diákoknak, hogy még akkor is „tegyék oda magukat”, ha már nagyon érzik az év végét!

Gondoljanak arra, hogy hamarosan megkezdődik a két és fél hónapos szabadság.

Ez csupán a diákoknak ennyi, nekünk kicsit több mint másfél hónap. Akkor végre lesz idő lazulni, pihenni. És mennyivel jobb a bizonyítványosztás után úgy nekivágni a nyárnak, hogy nem kell a pótvizsgára gondolni. Tényleg csak egy nagyon kicsit kell már kibírni, nyugi!

Higgyétek el, nekünk sem az a célunk, hogy a diákokat megbuktassuk!

Én például kifejezetten utáltam, amikor életemben egyetlen alkalommal buktatnom kellett, de sajnos tényleg nem tehettem mást. Napokig rosszul éreztem magam emiatt. Tudom, sokan azt képzelik, hogy mi, tanárok, nevetve dörzsöljük a kezünket, ha buktatunk, de ez biztos, hogy nem így van. Legalábbis nagyon remélem, hogy sehol nincs így…

Türelem rózsát terem

A kollégáknak pedig azt tanácsolom, hogy csak még egy kicsit legyenek türelmesek. Igen, ilyenkorra már fogytán van az erőnk és a türelmünk is, mégis muszáj egy kis erőfeszítést tenni a cél érdekében.

Mert a türelmetlen, nyarat vágyó gyerek kontra türelmetlen, nyarat váró tanár… a lehető legrosszabb kombó, pláne az utolsó napokban.

Jó előre tervezzünk, mikor, kivel és miről íratunk dolgozatot, és ezt a gyerekekkel is jó előre közöljük, hogy senkit ne érjen kellemetlen meglepetés. Tényleg nincs sok már hátra, július elején pedig már kezdődhet is a pihenés. (Csak jussunk már el odáig!)

Balatoni József

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/PeopleImages