Az anyák iskolai teljesítménye jobban meghatározza a gyerekük jövőjét, mint gondolnánk

–

74 ország PISA-teszt-eredményeiből és közel 600 ezer diák megkérdezéséből indultak ki

A tanulmány szerzői (Adrian Furnham és Helen Cheng) a 2018-as PISA-teszt eredményeit használták (amik matematikai, természettudományos és olvasási teljesítményt mérnek) 74 országból – Albániától Uruguayig –, és ezt egészítették ki önbevallásos alapon kitöltött kérdőívekkel.

Ezekben a 15 éves diákok több lehetőség közül választották ki, hogy rájuk, a családjukra és a tanáraikra mely állítások jellemzők. A három fő témakör, amit vizsgáltak a diákok válaszaiban, az a családi háttér, az iskolai környezet (tanári támogatás) és a személyes hozzáállás volt.

Ennek alapján rákérdeztek a szülők iskolai végzettségére, a tanulók tanáraikhoz való viszonyulására, az önjellemzésen alapuló tanulmányi kompetenciájukra (például: „képes vagyok értelmezni nehezebb szöveget”), a szülői támogatás mértékére, az iskolai motiváció forrásaira, a diákok önbecsülésére, és arra, hogy mennyire van lehetőségük önállóan dönteni a tanulmányaikat érintő kérdésekben.

A PISA-eredményekből képeztek egy általános IQ-számot (ebben egyébként Magyarország a középmezőnyben szerepel – a legtöbb nyugat-európai ország megelőzi, és a közép-európaiak közül is többen), 

és azt vetették össze a kérdőívekből szerzett adatokkal. (A tanulmány vége felé találjátok a táblázatot, amelyben a különböző kompetenciák országos átlagát veszik sorra.)

Leginkább az anya iskolai végzettsége határozza meg a gyerek tudásszintjét

A tényezők közül, amikre rákérdeztek, az önjellemzésen alapuló tanulói kompetencia jelezte előre legegyértelműbben a PISA-tesztből leszűrt IQ-eredményeket, vagyis a vizsgált több mint félmillió diák az összes környezeti hatásnál pontosabban meg tudta határozni a saját képességeit. Ez persze nem valami, amire hatással tudunk lenni, hanem egyszerű tény: a 

2018-ban 15 éves diákok tisztában vannak a tanulási képességeikkel. Viszont a diákok általános önbecsülése (nem konkrétan a tanulmányokra fókuszálva) kevésbé jelezte előre az eredményeiket a PISA-teszteken.

A befolyásoló erejű tényezők közül a kutatók következtetései alapján a diákok intelligenciáját leginkább az alapján lehet előre meghatározni, hogy milyen az otthoni intellektuális környezet, a családban hogyan tekintenek az oktatás fontosságára és milyen támogatást kap a diák ebben.

Mivel a kutatás külön kérdezett rá az anyai és apai iskolai végzettségre, ezt szét tudták választani (bár a legtöbb családban egyező volt), és le tudták vonni azt a következtetést, hogy az otthoni intellektuális környezetet jobban meghatározza az anya végzettsége. 

A szülők egykori tanulmányai mellett vizsgálták a támogató hozzáállásuk jelentőségét is, ami befolyásolta ugyan a diákok motivációját és elszántságát – de az eredményeiket már kevésbé.

Egy-egy embernek rengeteget ad, de összességében nem olyan fontos tényező a támogató tanári attitűd

A szülői háttér és a gyerekek önértékelése, illetve hozzáállása mellett a harmadik fontos kérdés, amit vizsgáltak, a tanárok által nyújtott támogatás és motiváció volt – és a három közül utóbbi bizonyult a legkevésbé fajsúlyosnak a kutatás szerint. „Sok tényező határozza meg az iskolai sikert. A szülők iskolázottsága, amely gyakran az intelligencia függvénye, fontos tényező, az iskolában nyújtott támogatás és motiváció viszont sokkal kevésbé” – mondta Adrian Furnham, a kutatás vezetője, a BI nevű norvég magánegyetem professzora.

Bár a korábbi hiedelmek ellenére nem bizonyult olyan jelentősnek az tény, hogy ez a kutatás nem vizsgálta a tanárok kompetenciáját és tapasztalatát, csakis a motivációs szerepükre kérdeztek rá. Ez 

a hátrányos helyzetű tanulók felzárkóztatása kapcsán lényeges és nem túl kecsegtető információ, hiszen ez azt jelenti, hogy hiába kerül valaki egy motiváló tanárhoz, ha a szülő iskolázottsága nem predesztinálja jó eredményekre, akkor kisebb eséllyel éri el őket.

Vagyis egy újabb kutatás, ami megmutatja, hogy a felfelé irányuló társadalmi mobilitás nehezen elérhető dolog. 

A tanulmány, amellett, hogy óriási mintával dolgozott, és sok fontos szempontot vizsgált, további kérdéseket vet fel, amikre további kutatásokkal lehet választ kapni. Mert a szülők végzettségén és tanuláshoz való hozzáállásán túl nem derült ki más háttér-információ a családokról (testvérekről például), és az iskolák méretét, rangsorban elfoglalt helyét vagy éppen a diákok iskolaváltásait sem nézték, amik mind befolyásoló tényezők lehetnek. Valószínűleg az anyai végzettségnél egyik sem nagyobb hatású, de biztosan árnyalni fogják a képet a további kutatások a témában.

Ti mennyire érzitek – akár szülőként, akár gyerekként –, hogy az anya iskolázottsága határozza meg a gyerekek tanulmányi eredményeit?

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Kentaroo Tryman

Tóth Flóra