1. Pénzhiány

A magyar oktatás finanszírozásával komoly problémák vannak. Statisztikailag is kevesebbet költenek erre nálunk, mint más, fejlettebb országokban. Persze lehet azt mondani, hogy a KLIK létrejötte óta sokkal több pénzt adnak oktatásra. Ez így is van. De pontosan mire? Egy mamutintézmény szervezeti működésére, az apparátus fenntartására. Igen, sokkal több pénzt költenek. De nem a gyerekekre, és nem a mindennapi munkára.

2. Hiányzó technikai eszközök

Nagyon le vagyunk maradva a digitális kompetencia fejlesztésében. Majdnem minden gyereknek van okostelefonja, de a közösségi oldalakon kívül nem tudnak mást kezelni. Nem képesek szöveget szerkeszteni, sem e-mailt írni. Mi meg ahelyett, hogy megtanítanánk őket, elvesszük tőlük, és tiltjuk a kütyük használatát. Arról nem is beszélve, hogy nehéz bármit is úgy fejleszteni, ha az iskolák eszközparkja, technikai felszereltsége egyre elavultabb, a használható gépek száma sok helyen jóval kevesebb, mint a szükséges. Ugyanis 2012 óta informatikai közbeszerzési stop van. Hogy fejlesszünk bármit úgy, ha négy éve nem lehet hozzájutni az eszközökhöz? Igen, 2019-re van terv a digitális érettségire. Álom, álom, édes álom. Az én szememben jelenleg jóval reálisabbnak tűnik a 2091-es év.

3. A motiváció hiánya

A gyerekeket nem érdekli a felmérés, nem veszik komolyan. Miért is vennék? Valaki elküldi őket, hogy írják meg, jegyet nem kapnak rá, és egyáltalán nincsenek érdekeltté téve abban, hogy teljesítsenek. Ímmel-ámmal megcsinálják, hisz nekik mindez nem számít. Fogalmuk sincs arról, milyen tétje van a felmérésnek.

4. A valóság hiánya

Sokszor felmerül, hogy a minden páros évfolyamon megíratott kompetenciamérés mennyivel jobb eredményeket hoz, tehát biztosan a nemzetközi teszt a hibás. De ez sem így van. Fontos tudni, hogy a kompetenciamérésben főleg maguk az iskolák érdekeltek. Hisz az eredményekből nyilvános adatsor és nyilvános rangsor születik. Tehát mindenki úgy csal, ahogy csak tud, hogy jobb színben tüntesse fel az iskoláját, és elkerülje az esetleges bezárást. De így az eredmények sem lesznek valósak. Sok intézmény utasításba adja a gyengébb képességű diákoknak, hogy aznap ne jöjjenek be. Nem kell igazolni sem, csak ne rontsák az átlagot. Olyan hely is akad, ahova a tanárok mennek be, és lediktálják a válaszokat a fényesebb eredmény érdekében. Van ennek így értelme? Nem akarom elítélni ezért az iskolákat. Ám dühít, hogy akik reálisan, csalás nélkül írják meg kicsivel rosszabbra, azokat lehúzzák, felkoncolják. Holott ők jelentik a valóságot.

5. Kompetencia vs. adatok

A tananyag struktúrájával és az alapkoncepcióval is probléma van. Oktassunk kompetenciaalapú tankönyvekből, készítsünk kompetenciaalapú érettségire diákokat úgy, hogy közben maga a tananyag tényközpontú. Még mindig adatokat, definíciókat, évszámokat, képleteket kell tanítani, ezekhez – valljuk be – nagyon sok kompetencia nem szükséges. Csak tudni kell magolni. Ha azonban kompetenciát akarunk fejleszteni, akkor a tényanyag szorul háttérbe, ami viszont elvárás lenne. Hisz a tankönyv végére kell érni, a tananyagot le kell adni, ha törik, ha szakad. Valaki észrevehetné már ezt az alapvető ellentmondást. Mert jelenleg fából kell készítenünk vaskarikát úgy, hogy csak műanyagunk van.

6. Képzésbeli hiányosságok

Alapvetően a pedagógusok képzésével és a tanárok módszertárával is probléma van. Rengeteg olyan módszer létezik (élménypedagógia, kalandpedagógia, kooperatív pedagógia, stb.) amelyekre az egyetemek egyáltalán nem, vagy csak hiányosan készítenek fel. Olyan képzésre lenne szükség, ahol tapasztalati úton, a módszerek alapos elsajátításával, gyakorlati tudást és felkészültséget szerezve kerülnek ki a jövő tanárai. A jelenlegi helyzetben csak tessék-lássék kipottyannak, aztán meg „majd lesz valahogy. Kevés pedagógus jár el továbbképzésekre, kevesen fejlesztik magukat, és sokukban hajlandóság sincs arra, hogy új és hatékony módszereket próbáljanak ki. És most nem arról beszélek, aki kísérletezik, kipróbál egy új technikát, de végül nem amellett dönt, mert nem érzi önazonosnak. Hiszen az teljesen rendben van. De a lehetőséget a fejlődésre, a változásra mindenképpen meg kellene adni! Persze ilyenkor jön be a képbe az előző pontban összefoglalt, felülről érkező nyomás, ami sokszor erősebb az akaratnál. Mert a tananyaggal haladni kell.

A PISA meg olyan... amilyen. Egyre görbébb, sajnos lefelé…

Balatoni József

Ha olvasnál még tovább a témáról, kattints IDE.