–

Hadd kezdjem egy személyes történettel: amikor a szerb nagymamám annak idején belekezdett egy regénybe, az első dolga az volt, hogy az utolsó oldalra lapozzon, és elolvassa, hogyan végződik a történet. Ha tetszett neki a befejezés, elégedett mosollyal nagy levegőt vett, és a címtől haladva ünnepélyesen belekezdett az olvasásba. Ha nem, félretette a könyvet és elő sem vette többé. (Abban, hogy ennyire rosszul tűrte a bizonytalanságot, nagy szerepe lehetett, hogy végigélte történelmünk legvérzivatarosabb időszakait.)

Ennek fényében pedig talán cseppet sem meglepő, hogy amikor engem, az unokáját bizonytalan helyzet fenyegeti, egyetlen dolog tud megnyugtatni csupán: az, ha minden eshetőségre felkészülök. Mozgósítom a bennem élő, sosem lankadó újságírót, és különböző tudományos forrásokat is felhasználva részletes anyagot gyűjtök arról, mi minden fordulhat elő. Magamat ismerve pedig jól tudom, hogy igaz lesz majd ez egy olyan pozitív, de sok bizonytalanságot magában hordozó helyzetben is, mint egy várandósság.

Nem csoda hát, hogy kifejezetten izgat, hogyan tanulhatjuk meg meglátni a bizonytalanságban rejlő lehetőségeket, hogy ne csak potenciális fenyegetésként és stresszforrásként tekintsünk rá. Így ennek az írásnak ez is lesz a témája: a bizonytalanság kezelése.

Amiről szó lesz

  • Inkább jöjjön a rossz hír, mint még egy nap bizonytalanságban

  • Mitől függ, hogy viseljük a bizonytalan helyzeteket?

  • Nem mindegy, hogy váratlanul csöppentünk-e bele

  • A bizonytalanságnak előnyei is vannak

  • Néhány mankó, amit te is a hónod alá csaphatsz

Inkább jöjjön a rossz hír, mint még egy nap bizonytalanságban

Az életünk során számtalan bizonytalanságot rejtő helyzettel találjuk szembe magunkat – egy részük felett van közvetlen egyéni befolyásunk, míg mások felett – mint a háborúk, a klímakatasztrófa vagy a világjárványok fenyegetettsége – nincs. De bármelyikről is legyen szó, a bizonytalanságot nehéz elbírni: kutatások is igazolják, hogy az emberek nagy részében szorongást kelt, így akkor is arra törekszünk, hogy bizonyosságra leljünk, ha az kedvezőtlen hírt, eredményt jelent ránk nézve.

Gondolj csak a következő helyzetre: észlelsz magadon egy nyugtalanító tünetet, de hosszú heteket (ne adj’ Isten hónapokat, ha a magyar egészségügyről van szó) kell várnod addig, mire sor kerülhet a vizsgálatra. Mit érzel? Végül már úgy vagy vele, mindegy, mi az eredmény, csak tudd, hogy annak megfelelően cselekedhess a továbbiakban, igaz?

A bizonytalanság ugyanis nemcsak a szorongást erősítheti fel, hanem alvászavarral és hangulatingadozással is együtt járhat.

Mitől függ, hogy viseljük a bizonytalan helyzeteket?

Ahogy arra Takács Dalma kollégám rámutatott a cikkében: számtalan tényezőtől függ, mennyire jellemző ránk a bizonytalanságintolerancia (amit Michel Dugas és Robert Ladouceur kanadai pszichológusok írtak le először).

Ilyen természetesen az alapszemélyiségünk: kutatások bizonyították, hogy az eleve szorongásra hajlamos emberek nehezebben viselik a bizonytalan helyzeteket.

Ugyanakkor annak, hogy nem tűrjük jól a bizonytalanságot, evolúciós okai is vannak: ha az őseink karba tett kézzel, ráérősen hátradőlve nyugtázták volna a bizonytalan helyzeteket, nos, nem sok esélyünk lett volna a túlélésre. Csakhogy tovább is örökítették a bizonytalanságintoleranciát, így az esetek többségében hiába nem a túlélésünk múlik már azon, hogyan kezeljük a bizonytalan helyzeteket, a felfokozott stresszreakció, a szorongás és a készenléti állapot velünk maradtak.

Nem mindegy, hogy váratlanul csöppentünk-e bele

Egy korábbi tanulmány alapján a bizonytalanságot magában hordozó helyzetre aszerint is reagálunk, hogy az várható vagy váratlan volt-e.

Kimutatták: ha váratlanul következik be változás, és így kerülünk bizonytalan helyzetbe, az a viselkedésünk megváltoztatására is késztethet bennünket – még úgy is, ha ebből nem származik előnyünk, sőt, kimondottan káros lesz számunkra.

Az ember ugyanis, ha váratlan eseményekkel szembesül, mindent megtesz, hogy csökkentse az ezekből adódó bizonytalanságot, és azon igyekszik, hogy visszaszerezze a kontroll érzését. Ez pedig gyakran akkor is a viselkedése megváltoztatására késztetheti, ha egyébként a régi stratégiával jobban járt volna.

Ha azonban a változás lassú és alig észrevehető – mint a klímaváltozás esetén –, semmi sem késztet a viselkedésünk hirtelen megváltoztatására. Ez azonban szintén veszélyeket rejthet. „Az éghajlatváltozás elleni fellépés sokban hasonlít a fazékban forralt béka meséjéhez. Ha a békát beletesszük egy edénybe, és felforraljuk alatta a vizet, a béka nem fogja fenyegetve érezni magát, mert a víz lassan melegszik fel alatta. De mire észreveszi, már késő lesz kiugrani” – idézte a Qubit cikke dr. Adrian Walkert, a tanulmány vezető szerzőjét.

A bizonytalanságnak előnyei is vannak

Vágyjuk az állandót, a biztonságot, így a bizonytalanságról általában negatív előjellel beszélünk, pedig egy kutatás szerint számos előnnyel is járhat, amelyeket fontos szem előtt tartani, ha nem várt változással kell szembesülnünk. Már csak azért is, mert a bizonytalansághoz való negatív hozzáállás a mentális egészségünkre is hatással van, a bizonyosság görcsös keresése pedig – ahogy azt már korábban említettem – rossz döntéseket is eredményezhet.

De lássuk, milyen pozitív hatásai is lehetnek a bizonytalanságnak:

  • Kiélesíti a figyelmünket: Az új és ismeretlen helyzetek kezelése nagyobb figyelmet igényel, ami elősegíti a tanulást és a megértést.

  • Fokozza az érzelmeket: A bizonytalanság fokozhatja az érzelmeket és azok intenzitását. Különösen a pozitív érzelmek esetében: például, ha ajándékot kapunk egy titkos csodálótól, vagy a kedvenc csapatunk mérkőzését nézzük. De sajnos akkor is, amikor mérgező vagy „se veled, se nélküled” romantikus kapcsolatban vagyunk.

  • Nagyobb erőfeszítésre sarkall: A bizonytalan kimenetelű helyzetekben az emberek hajlamosak több erőfeszítést tenni a siker érdekében.

Néhány mankó, amit te is a hónod alá csaphatsz

Ahogy azt korábban említettem, a bizonytalanság fokozza a szorongást. És mivel az alapműködésem része, hogy kevésbé viselem jól a változásokat, így a bizonytalanságot is, az évek során elkezdtem kifejleszteni néhány olyan módszert, ami segít megőrizni a józan eszem.

  • Megpróbálom magam a jelenben tartani – ezt a testhatárok tudatosításával, meditációval, légzésgyakorlatokkal, és egyébként jógával is remekül el lehet érni.

  • Megvizsgálom, mitől félek valójában, amikor a bizonytalanságtól tartok – onnantól, hogy megnevezed a mumust, már nem ismeretlen számodra, és így kezelni is jobban tudod a vele kapcsolatos érzéseket. Szia, Mumus!

  • Testmozgás, testmozgás, testmozgás – erre a túrázást javaslom. A természetet járva megtapasztalhatod az élet természetes körforgását, azt, hogy egy nagyobb egész része vagy. Ez pedig nemcsak a perspektívaváltás szempontjából fontos, de megnyugtató és reménnyel tölt el.   

  • Megosztok – ha sikerül szavakba foglalni azt, amitől szorongsz, a szorongás enyhülni fog. Sokat segít az is, ha leírod, és ilyen módon fizikailag is kiteszed magadból az érzéseidet, amikre kvázi külső szemlélőként is rá tudsz majd nézni. Ez mindig egyfajta tisztánlátást, objektivitást ad.  

Tudom, hogy nem könnyű kezelni a bizonytalansággal kapcsolatos érzéseket, de fontos lenne megtanulni mederben tartani azokat, mert bármekkora közhely is, annál igazabb: egy állandó van az életben, és az a változás. Ennek elhordozásához kívánok nektek erőt!

Ha további Lelki társad-tartalmakat olvasnál, íme az elmúlt hetekben megjelent hírlevél-cikkek: 

Milanovich Domi: Mit tegyünk, hogy ne tűnjelnek el belőlünk a könyvek?

Milanovich Domi: Egy baráttal, miért nem jut eszünkbe terápiába menni?  

D. Tóth Kriszta: 25 éve vagyok a képernyőn, és még mindig lámpalázas

A kéthetente szombatonként érkező Lelki társad hírlevélre ITT tudsz feliratkozni.

Filákovity Radojka