Így érezzük magunkat a világban 2024-ben: a pszichológusok idei előrejelzései

–

(A sorszámok használata a szövegben való tájékozódást segíti, nem jelez sorrendet.)

#1. Harc a félretájékoztatás ellen

Miközben a közösségi média térnyerése sok tekintetben megkönnyítette a kommunikációt, az álhírek, az összeesküvés-elméletek, a propaganda terjedését is felpörgette. Kutatások viszont kimutatják: minél többször hallunk-látunk valótlanságokat, annál nagyobb eséllyel hisszük el azokat, még akkor is, ha ezek ellentmondanak a korábbi meggyőződéseinknek.

„A félretájékoztatás világszerte óriási kockázatot jelent a közegészségügyre és a demokráciára”

– jelentette ki Sander van der Linden, a Cambridge-i Egyetem szociálpszichológusa. (Ne feledjük: 2024-ben az Egyesült Államokban elnökválasztást, Magyarországon önkormányzati és európai parlamenti választást tartanak; utóbbit Európa-szerte). 

A pszichológusoknak továbbra is fontos feladatuk lesz vizsgálni, hogyan dolgozza fel az információt az agyunk, mely tényezőkön múlik, hogy kik számára lesznek vonzók a konspirációs teóriák, és hogyan lehet széles tömegek számára is érthető módon átadni (ráadásul ekkora zajban) a legújabb – és sokszor igencsak komplex – tudományos felfedezéseket, vagy más üzeneteket. A szakemberek emellett különböző prebunking (megelőző csapás) módszereken is dolgoznak, azaz igyekeznek legyengített dezinformációval beoltani minket a félretájékoztatással szemben, hogy megtanuljuk azonosítani a jellegzetes logikai tévedéseket és manipulációs manővereket. Ugyanakkor többen arról számolnak be, egyes vállalatok, politikai erők szabályosan üldözik a dezinformáció kutatóit.

#2. A mesterséges intelligencia megállíthatatlan lendülete

A generatív mesterséges intelligencia (MI), amely pillanatok alatt képes szövegeket, képeket, hangokat előállítani,

már itt van, és maradni fog: így jobb, ha elfogadjuk, mint valóságot, és inkább megtanulunk vele, mint ellene dolgozni.

Szakemberek azt is elismerik, hogy a tudományos munkafolyamatok egy része meglehetősen sablonos, sok bennük az automatizálható elem: szövegalkotásba, szakirodalmi összefoglalók elkészítésébe, adminisztrációba a ChatGPT és társai már most bevonhatók egyfajta kutatási asszisztensként. Erre persze a diákok is rájöttek, és mivel a jövőben is a kezük ügyében lesznek ezek az eszközök, inkább azt kellene átgondolnunk, milyen készségeket adunk át nekik, és hogyan ellenőrizzük a tudásukat.

És még valami, amire figyelni érdemes: Kai Chi Yam és kollégái nemrég végeztek egy kísérletet, amelyben egyetemi hallgatókat arra kértek, vagy saját kútfőből vagy a ChatGPT segítségével írjanak esszét egy témáról, amiről a közelmúltban tanultak. Azok, akik a ChatGPT-t használták, kevésbé találták izgalmasnak a témát, és nem is szándékoztak elmélyedni benne – úgy tűnik tehát, hogy

a ChatGPT alkalmazása alááshatja a tanulásra vonatkozó belső motivációt. 

A kutatáson-oktatáson túl a mesterséges intelligencia arra is lehetőséget kínál, hogy drámaian bővítsük a mentális egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést. Sokak számára földrajzi vagy anyagi értelemben nehezen elérhető a lelki segítségnyújtás, de ha ingyenesek lennének ezek a szolgáltatások, akkor sem tudnák lefedni a rájuk vonatkozó igényt (sem az Egyesült Államokban, sem nálunk). Miért ne lehetne egy szakmailag képzett, 0–24-ben azonnal elérhető chatbottal is beszélgetni? Más helyzetekben az MI abban is segíthet, hogy „szimulált pácienseken” lehessen begyakorolni egyes pszichológiai beavatkozásokat, vagy hogy elképesztő terjedelmű szöveges minta elemzésével megtudjuk, mely szavak működnek a legjobban krízisszituációkban (például az öngyilkosság megelőzésében). 

#3. Bajban a felsőoktatás

„A felsőoktatásban dolgozók úgy érzik, megkopasztják őket, túlhajszolják őket, és nem ismerik el őket”

– nyilatkozta a trendjelentésben Jacqueline Bichsel kognitív pszichológus. – Mi lehetne jobb recept arra, hogy az embereket más munkahelyek felé terelje? – teszi fel a kérdést, ami Magyarországra is vonatkozhatna (egy PhD-hallgató ösztöndíja az ELTE-n 140 ezer forint, miközben órákra jár, tanít, kutat). Az oktatók többsége arról számol be, hogy kiégettnek érzi magát: alkalmazkodik a ChatGPT-hez, az állandóan változó körülményekhez; pluszmunkákat vállal, hogy meg tudjon élni; közben pedig igyekszik a hallgatókban is tartani a lelket – a klímakatasztrófa és a háborúk ugyanis sok diákot elbizonytalanítanak abban, milyen jövő vár rájuk, minek tanuljanak. Egyes felmérések szerint a hallgatók 14 százaléka fontolgatja az öngyilkosságot, 40 százalékuknál pedig a depresszió klinikai szintű tünetei tapasztalhatók. 

És akkor mindemellett ott van az a – nálunk is egyre inkább tapasztalható – jelenség, hogy

az egyetemi autonómia súlyos veszélynek van kitéve. Az oktatókat igyekeznek elhallgattatni a nemi identitással, szexuális irányultsággal, nemi szerepekkel kapcsolatos témákban,

de Amerikában a reproduktív egészségről, az abortusz kérdéséről is egyre kevésbé lehet nyíltan beszélni. Ráadásul egyre gyakrabban ragadnak magukhoz különféle pozíciókat a politikusok az intézmények vezetésében (lásd nálunk a kuratóriumi tagságok. Agyrém). Nem csoda, hogy az egyetemi dolgozók körében Amerikában az elmúlt 7 év legmagasabb fluktuációját mérték. A kiégés mértéke a nők és az elnyomott csoportokhoz tartozó tanárok között még magasabb, hiszen ők rengeteg láthatatlan munkát végeznek el még pluszban: mentorálják a kisebbségi diákokat, érzékenyítik a többségi kollégákat, és ez további kapacitásukat emészti fel.

#4. Célkeresztben a nők és az LMBTQ-emberek

Mi is sokat cikkeztünk róla (például ITT és ITT), hogy az Egyesült Államok legfelsőbb bírósága 2022-ben megsemmisítette az abortuszhoz való alkotmányos jogot. Azóta 21 állam vezetett be teljes vagy részleges korlátozásokat, 5 államban pedig jelenleg is bizonytalan a helyzet. „Egyes államokban a terhesség olyan, mint az orosz rulett” – mondta Julie Bindeman, az Integrative Therapy of Greater Washington nevű szervezet társigazgatója. Egy vizsgálatban a megkérdezett reproduktív korú nők több mint harmada számolt be arról, hogy

azért nem szeretne várandós lenni, mert retteg, hogy amennyiben komplikációk lépnek fel, nem vetetheti el a magzatot – és ezt a félelmet még azok a nők is osztották, akik olyan államokban éltek, amelyekben (egyelőre) legális az abortusz.

De elindultak olyan törvénykezések is, amik még ennél is sötétebb disztópiákat idéznek. A texasi SB8-as jogszabály értelmében például bárki feljelentést tehet, ha sejti valakiről, hogy segíti a nőket abortuszhoz jutni (például megszervezi az utazásukat). Ez a Michigan Egyetem professzora, Sara McClelland szerint olyan, mint amikor a déli államokban fegyveres magánszemélyeket hatalmaztak fel arra, hogy „elfogják a szökevény rabszolgákat”. Az összehasonlítást az is relevánssá teszi, hogy statisztikák szerint a fekete nők háromszor nagyobb valószínűséggel halnak meg kényszerített szülésben, mint a fehérek. 

Ami az LMBTQ-embereket illeti, a The Trevor Project adatai alapján 2023 szeptemberére soha nem látott mennyiségű, 633 LMBTQ-ellenes törvényjavaslat volt napirenden Amerika-szerte: ezek zöme a cenzúra erősítésére, illetve a nemi megerősítő eljárások ellehetetlenítésére irányult. A recept ott is ugyanaz, mint nálunk:

politikusok a gyerekek vélt érdekeire hivatkozva igyekeznek fenntartani a hatalmukat, miközben intézkedéseik súlyosan veszélyeztetik a fiatalok (és tanáraik, családtagjaik, barátaik) mentális egészségét.

Ráadásul érdekvédők szerint további jogfosztásokra lehet számítani, akár a felnőtt transz emberek jogairól, akár a fogamzásgátlásról van szó. 

#5. Visszacsapás az egyenlőségre irányuló erőfeszítésekkel szemben

George Floyd meggyilkolása után több vállalat és közintézmény tett ígéretet a faji sokszínűség növelésére, de 3 évvel a tragédia után a helyzet közel sem olyan kedvező, mint azt sokan remélték. Hollywoodban például nemrég 6 EDI-vezető (az EDI az „equity, diversity, and inclusion”, azaz az „egyenlőség, diverzitás, inklúzió” kifejezésekből képzett betűszó) távozott olyan vállalatoktól, mint a Netflix, a Disney vagy a Warner Bros. Discovery. Egyre több, inklúzióval kapcsolatos pozíció finanszírozása szűnik meg, csökken az elérhető források száma. 

Erősödnek a kirekesztő hangok a törvénykezés szintjén is, ráadásul beláthatatlan következményei lehetnek a legfelsőbb bíróság Students for Fair Admissions v. Harvard-ügyben hozott ítéletének is, amellyel

megszüntették annak lehetőségét, hogy a hátrányok kiegyenlítése érdekében pozitív diszkriminációt lehessen alkalmazni az egyetemi felvételin a faji és etnikai kisebbségekhez tartozó tanulók esetében.

Ez a kutatók álláspontja szerint ahhoz fog vezetni, hogy a színes bőrű diákok még nehezebben fognak bejutni a felsőoktatásba. Nálunk ehhez némileg hasonló intézkedés volt idén, hogy eldőlt: akár 70 többletpontot is kaphat a felvételinél az a diák, aki elvégzi a Mathias Corvinus Collegium (MCC) Középiskolás Programját. Az ott tapasztalható ideológiai nevelés miatt az MCC-t sokan janicsárképzőnek is szoktak csúfolni – adta hírül a 444 a Partizán értesülését.

#6. Növelni a pszichológiai ellátáshoz való hozzáférést

A Kaiser Family Foundation és a CNN felmérésében az amerikai résztvevők harmada válaszolta azt, hogy nem tudott mentális egészségügyi szolgáltatásokhoz jutni. Az okok között 80 százalékuk említette a költségeket (nem tudják kifizetni), 60 százalékuk pedig a szégyent, a megbélyegzéstől való félelmet. A kutatásban szakembereket is megkérdeztek, akiknek a 60 százaléka jelezte, betelt nála az összes hely, nem tud új klienst fogadni. Ezek a problémák nálunk is ismerősek: ahogy Kiss Kata Dóra és Csabai Márta írja a Fordulat társadalomelméleti folyóirat kritikai pszichológiával foglalkozó számában,

„2017-es adatok alapján Magyarország összlakosságára jelenleg 215 klinikai szakpszichológus jut az állami egészségügyben, ami alapján egy szakembernek körülbelül 45 441 lakost kellene ellátnia”.

Ott van persze a magánellátás, ami viszont drága, és még így sem fedi le az igényeket. Mit lehet tenni?

Az APA trendjelentése nagyjából összefoglalja, milyen irányokban zajlanak kísérletek a tengerentúlon a kapacitás bővítésére. A fentiekben említett chatbotterapeuta-megoldásokon kívül igyekeznek olyan algoritmusokat kifejleszteni, amelyek folyamatosan pásztázzák a közösségimédia-platformokat, és a felhasználók által megosztott tartalmakat elemezve jelzik, ha valakinél öngyilkossági veszélyt észlelnek. Mások azzal próbálkoznak, hogy a szakemberek által alkalmazott mérőeszközök közül, amit lehet, nyilvánossá tegyenek, így az emberek kitölthetik őket, és az eredményekkel felkereshetik a szolgáltatókat. További irány lehet, hogy még rövidebbé és hatékonyabbá tegyék a beavatkozásokat: hogyan lehet elérni, hogy akár már egy terápiás alkalom érdemi segítség legyen? Kinek lehet jó a 8–12 alkalmas fókuszált csoportterápia?

De út lehet az is, hogy a szűrésre, illetve enyhébb zavarok kezelésére bevonjanak alacsonyabban kvalifikált segítőket és sorstársakat is. 

#7. A stabilitás megteremtése a munkahelyeken

„A bizonytalanság mindig is az élet része volt, de úgy tűnik, napjainkban egyre csak fokozódik” – hívta fel rá a figyelmet David Blustein, a Boston College professzora. A munkahelyi instabilitáshoz számos tényező hozzájárul: az APA 2023 Work In America felmérése szerint 10-ből 4 megkérdezett fél attól, hogy a mesterséges intelligencia el fogja venni a munkáját. Sokan azt élik meg, hogy a fizetésük egyszerűen nem elég az életmódjuk fenntartásához; képtelenek megfelelni a követelményeknek, tartani a tempót; felaprózódik a tevékenységük, nem látják az értelmét; vagy hiányzik az összetartozás érzése. 

Rengetegen küszködnek azzal, hogy jobb egyensúlyokat alakítsanak ki a munka és a magánélet között (erről árulkodnak 2023 legnépszerűbb munkahelyi kifejezései is, amelyekről ITT írtam). A pszichológusok azon dolgoznak, hogy mind a szervezetek, mind a munkavállalók képesek legyenek rugalmasabban reagálni a folyamatosan változó kihívásokra, és a tevékenységük nemcsak szakmailag, de emberileg is fenntartható legyen. 

#8. A függőségek elleni elszánt küzdelem

A Centers for Disease Control and Prevention (CDC) előzetes adatai szerint 2022-ben 109 ezer ember halt meg drogtúladagolásban csak az Egyesült Államokban, ez 54 százalékos ugrás 2019-hez képest.

Ezeknek a haláleseteknek a kétharmadát az illegálisan előállított – és a feketepiacon hozzánk is begyűrűző – szer, a fentanil okozza: egy szintetikus opioid, amely 50-100-szor erősebb, mint a heroin, és amelyhez a kábítószer-előállítók gyakran még más anyagokat, például kokaint, metamfetamint vagy xilazint, egy állatgyógyászatban használt nyugtatót is kevernek.

„A mai szabadidős drogok sokkal veszélyesebbek, mint azok, amelyek 10 évvel ezelőtt voltak a piacon”

– hangsúlyozza a trendjelentésben Nora Volkow, az National Institute on Drug Abuse (Országos Drogfogyasztási Intézet) igazgatója. A túladagolás mellett folyamatos problémát jelent az alkoholhasználat, valamint a napi tépés is: a megkérdezett 19–30 éves amerikai fiatalok 11 százaléka mondta, hogy naponta szív spanglit. Ugyanakkor a magasabb THC-tartalmú termékek rendszeres fogyasztása növelheti a pszichózis, a cannabis hiperémia szindróma (ismételt és gyakori hányások), valamint az öngyilkossági gondolatok kockázatát.

És hogy mi jelenthet megoldást? Sajnos a mai napig figyelemre méltó megbélyegzés társul a szerhasználati zavarokhoz a rendőrség, az egészségügyi személyzet, a társadalom részéről, amit fontos oldani. A kutatók folyamatosan dolgoznak új farmakológiai kezeléseken is, olyan gyógyszereken, amelyek enyhítik a sóvárgást, az elvonási tüneteket és az álmatlanságot anélkül, hogy maguk eufóriához, módosult tudatállapothoz vezetnének. Képzik a családtagokat, hogy ők is támogathassák az absztinencia mellett elkötelezett személyeket. És végül, olyan programok is fejlesztés alatt állnak, amelyek pénzügyi megerősítéssel ösztönzik az embereket a leszokásra: a résztvevők különböző ajándékkártyákat kapnak, ha egyes mérföldkövek elérésekor továbbra is negatív drogtesztet produkálnak. 

#9. Több iskolapszichológust!

A 2021–2022-es tanévben az Egyesült Államokban egy iskolapszichológusra átlagosan 1127 gyerek jutott (az ottani rendszerben ez az óvodástól az érettségi előtt álló középiskolásig értendő). Nálunk ez a szám 750 körül volt. Közben viszont drámai és megdöbbentő számokkal találkozunk a fiatalok mentális egészségét mérő statisztikákban.

Egy 2023-as tanulmány szerint a serdülők 20 százaléka szenved súlyos depresszióban, míg egy másik kutatásban azt találták, hogy az LMBTQ -diákok 69 százaléka tartósan szomorúnak, reménytelennek érzi magát, 45 százalékuk pedig erősen fontolgatta az öngyilkosságot.

Az amerikai pedagógusok arról számolnak be, hogy – részben a világjárvány miatti karantén következtében – sok gyerek van regresszióban, vagy küzd érzelemszabályozási nehézségekkel (például kiszalad az osztályteremből). 

A lényeg, hogy sok gyerek nagyon rosszul van – hazánkban is –, és csak egy töredékükkel tud szakember foglalkozni. Kérdés, hogy ilyen helyzetben mennyire engedhetjük meg magunknak, hogy éveket várjunk, míg újabb szakemberek képződnek, akik jó eséllyel nem is iskolákban helyezkednek el (a pszichológiában ez az egyik leginkább alulfizetett terület, a másik az egyetemek világa, amiről már volt szó). Ezt felismerve elkezdtek az Egyesült Államokban olyan programokkal kísérletezni, amelyek során két év alatt pedagógusokat képeznek át „iskolapszichológusokká”. De mit tegyen egy olyan ország, amelyben pedagógusból is egyre kevesebb van? Égető probléma, és nem engedhetjük meg magunknak, hogy nem foglalkozunk vele. 

#10. A mentális egészségügyi technológia második hulláma

2020-ban a kamatlábak alacsonyak, a mentális egészséggel kapcsolatos aggodalmak viszont magasak voltak, így ömleni kezdett a finanszírozás a pszichés jólléttel kapcsolatos technológiai újításokba. A pénzáramlás aztán fokozatosan elapadt, és még az olyan népszerű termékeknek is küzdeniük kellett az életben maradásért, mint a Headspace, ami 33 terapeutát bocsátott el. A szakemberek azonban azt jósolják, most fog elérkezni a technológiai fejlesztések második nagy hulláma, amely – okulva az első szakasz hibáiból – a befektetők szemléletében is változást fog hozni:

már nem azokat a techvállalatokat fogják támogatni, amelyek mentális egészséggel foglalkoznak, hanem azokat a mentális egészséggel foglalkozó szakembereket, akik techvállalatokat alapítanak.

A logika tehát megfordulni látszik, a klinikusok nem külső – és adott esetben leépíthető – erőforrást fognak jelenteni, hanem ők lesznek az alapítók, a vezetők.

#11. Az online terápia velünk marad

Világszerte egyre több orvos, pszichológus vált hibrid modellre: néha személyesen, máskor pedig online tart konzultációkat. A fizikai irodák bezárását egyébként az is nehezíti Amerikában, hogy akkor a nyilvántartásba, a számlákra a szakember otthoni lakcíme kerülne, amely terápiás munka esetén nem szerencsés. 

A távgyógyászatnak sok előnye van (ahogy nehézsége is), de többek között arra is reagál, hogy a kliensek zöme ma már sokat utazik, gyakran vált lakóhelyet, mobil életmódot folytat. 

Ezt Amerikában, ahol a biztosítók fedezik az ellátás igénybevételét, nem volt könnyű megoldani a finanszírozás és az adminisztráció szempontjából. De úttörő módon elkezdett létrejönni a PSYPACT nevű, eddig 40 államra kiterjedő egyezmény, amelynek segítségével megtarthatod a régi terapeutádat, ha más államba költöztél; és igénybe lehet venni más államok szakembereinek szolgáltatásait, ha az otthonod környékén lévő pszichológusoknál betelt a hely. 

Ráadásul arra is fejlesztenek ki algoritmusokat, hogy a problémáid, előtörténeted, különféle jellemzőid megadásával pillanatok alatt kézhez kapd azoknak a szakembereknek a listáját, akik valószínűleg a legtöbbet tudnak segíteni neked – szerintem egy ilyen appnak itthon is sokan örülnének.

#12. Karbantartani az agyi egészségünket, késleltetni a hanyatlást

Mivel egyre inkább növekszik a 65 év felettiek aránya a népességben, és egyre hosszabb ideig, nem ritkán 90-100 éves korig élünk, mindenki közös érdeke, hogy a megnövekedett élettartam a lehető legjobb életminőségben teljen. 

Az APA becslései szerint csak Amerikában 2030-ig közel 6000 idősekkel foglalkozó gerontopszichológusra lenne szükség, de az ilyen szakember nálunk (is) egyelőre ritka, mint a fehér holló. 

Természetesen a kutatásokban is kiemelt téma, hogyan őrizhetjük meg a legtovább az agyi egészségünket. Vizsgálják például a lassú légzéssel járó biofeedback-gyakorlatokat, amelyekkel akaratlagosan szabályozható a szívfrekvencia, így mérsékelhető a stressz hatására bekövetkező szimpatikus aktivitás, ami negatívan befolyásolná az agyat. Ígéretes irány továbbá az enyhe demenciával küzdő emberek okostelefon-használatának fejlesztése: a készülék alkalmazása kognitív elfoglaltságot jelent, segítheti a kapcsolattartást, és emlékeztetőket is be lehet állítani rajta a jövőre vonatkozó, progresszív memória megtámogatására. 

Más laborokban olyan videójátékokat tesztelnek, amelyekkel frissen tarthatók különböző kognitív funkciók. Napi 10-20 perc játékot mindenképpen megér!

Az APA 2022-re irányuló előrejelzéseit ITT, a 2023-ra vonatkozókat pedig ITT foglaltuk össze. 

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Jorm Sangsorn

Milanovich Domi