–

Nyüzsgő digitális laboratórium

Generációk nőttek fel azzal a szemlélettel, hogy a foglalkozásuk az identitásuk központi eleme lesz, a munkájuk pedig jelentésteli valami, ami – egyéb dolgok mellett – értelmet ad az életüknek. Sokan azt tanultuk meg, hogy a kitartás fontos erény, az alvás meg kis túlzással időpocsékolás, legalábbis beáldozható, ha a kötelességeink úgy kívánják meg. A témához az is hozzátartozik, hogy a főnökeink többsége ma már – nagyon helyesen – nem fegyelmez, hanem motivál, ösztönöz: nemritkán vég nélkül, mert a kapitalizmusban folyamatosan növekedni kell. De mindez egyúttal azt is jelenti, hogy a határhúzás felelőssége sokszor túlságosan az egyént terheli: és vannak, akik spontán módon is könnyebben fejlesztenek ki önoptimalizációs technikákat, míg mások külső segítséget kérnek ebben, és vannak, akiknek mindez nem megy túl jól, illetve magukra is maradnak a problémáikkal.  

Azt is látjuk továbbá, hogy napjainkra a közösségi médiára csatornázódott át azoknak a munkahelyi beszélgetéseknek egy része, amelyekre korábban az irodai konyhában vagy a dohányzóban került sor.

Egyre többen – különösen a fiatalabb korosztály tagjai közül – a TikTokon ventilálnak: panaszkodnak a munkáltatójukra, megosztják a dilemmáikat, sőt, néha még azt is streamelik, amikor épp felmondanak (erről Csepelyi Adrienn írt ITT). A közösségi média és a munkakultúra közti határvonal végképp felbomlott, és ennek az is az oka, hogy azok, akik a világjárvány idején kezdtek el dolgozni, vagy távmunkában keresik a kenyerüket, talán nem is tudtak kialakítani olyan offline kollegiális kapcsolatokat, amelyekben a munkájuk során keletkező feszültségek, érzések megoszthatók lennének. 

Ugyanakkor a TikTok vizsgálata különleges lehetőségeket rejt magában: kicsit olyan, mint egy hatalmas digitális laboratórium, ahol több százezer ember munkahelyi beszélgetéseibe lehet belehallgatni. Az pedig, hogy mely témák, kifejezések a legnépszerűbbek, és mi az, amit még mindig többé-kevésbé hallgatás övez (például a mesterséges intelligenciát), sokat elárul a 2023-as évünkről és arról, miben vagyunk. Még akkor is, ha az alábbi, BBC által összeállított lista érezhetően inkább a multik és a startupok világába nyújt betekintést. (A számozás csak a szövegbeli tájékozódást segíti, nem sorrendiséget jelöl.)  

#1. „Lazy girl job” – lustalányos munka

Ezt a kifejezést egy Gabrielle Judge nevű tiktokker használta először egy 2023 májusi videójában, amelyben arról beszélt, hogy „rengeteg olyan munka van, ahol 60–80 ezer dollárt lehet keresni, tehát elég kényelmes fizut biztosít, és cserébe nem kell olyan sokat dolgozni, illetve lehet távmunkában lenni”.

A gondolat, hogy a munkánknak nem kell A MINDEN-nek lennie, nagy visszhangra talált a felhasználók körében, akik szeretnének jobb munka-magánélet egyensúlyt kialakítani. 

„Tényleg szeretném, ha az emberek megértenék, hogy az időnk nagyon értékes, és olyan erőfeszítésekre kell összpontosítaniuk, amelyek leginkább összhangban vannak az egyéni prioritásainkkal, nem pedig egy cég érdekeivel” – nyilatkozta Judge az Business Insidernek. Ami engem illet, egy fokkal nyugodtabb lennék, ha simán a „lazy job” kifejezést használnánk, utalva arra, hogy a családi életbe vagy más tevékenységekbe való nagyobb mértékű bevonódás – amennyiben az illető tényleg ezt szeretné – bármilyen nemű ember számára egyformán fontos lehet (magyarul a férfiaknak sem kell egyoldalúan kenyérkeresőknek, a nőknek sem családgondozóknak lenni). 

#2. „Bare minimum Mondays” – puszta minimum hétfők

Talán neked is ismerős a Sunday scaries (vasárnapi ijedségek) nevű érzés, amikor az újabb hét közeledtével elkezd görcsbe rándulni a gyomrod, és a gondolattól is stresszelni kezdesz, hogy hétfőn újra indul a verkli. Ezen rossz érzés oldására tett javaslatot virálissá vált videójában Marisa Jo Mayes, aki azt tanácsolta:

ahelyett, hogy hétfőn fejest ugranánk a munkába, és a teendők irreálisan hosszú listájával, valamint a legmegterhelőbb feladatokkal bombáznánk magunkat, fokozatosan térjünk vissza.

Hozzuk csak a szükséges minimumot, tartsuk alacsonyan a stresszt, és hagyjunk időt magunknak arra, hogy a hét további napjain lendüljünk csúcsformába! Ebben a hashtagben tehát megint a jóllétünkre, a mentális egészségünkre való összpontosítás jelenik meg annak érdekében, hogy a teljesítményünk akár hosszabb távon is fenntartható legyen. 

#3. „Coffee badging” – kávé bedzsezés

A Covid-helyzet javulásával az elmúlt egy-két évben sok munkahelyen volt téma, hogy mégis mennyi személyes jelenlétet várjanak el ismét a dolgozóktól. Akadtak nagyvállalatok, ahol szinte teljesen beszüntették az otthoni munkavégzést, és heti négy-öt napra hívták vissza az alkalmazottakat: aki pedig ellenszegült, azt nyílt retorziók érték, vagy burkolt módon csak simán nem léptették elő onnantól kezdve. A legtöbb helyen egyfajta hibrid megoldás jött létre, amelynek sok munkavállaló továbbra sem örül – annak ellenére, hogy ez korábban csak a magasabb beosztású vezetők privilégiuma volt; és mérések szerint (lásd például a Kastle Systems adatait)

az irodai látogatottság 2023-ban, legalábbis az USA-ban, még mindig csak a töredéke a pandémia előttinek.   

Persze a dolgozó számára dühítő, ha nem látja értelmét a bejárásnak, vagy azt éli meg, hogy hátráltatja a munkafolyamatait az irodai nyüzsgés. Mindenesetre sokan tényleg nem akarnak ott lenni, és ezt a hozzáállást ragadja meg a „coffee badging” kifejezés: amikor az illető bebumlizik a munkahelyére csak azért, hogy lecsippantsa a beléptetőkártyáját, készítsen magának egy kávét, majd ezzel a lendülettel el is induljon haza, hogy otthonról dolgozzon tovább, ott végezze el a munkája érdemi részét. Ezekben az esetekben természetesen fontos szervezeti feladat, hogy egyrészt értelmessé, gyümölcsözővé tegye a közösség az offline jelenlétet, másrészt biztosítsa a nyugodt munkavégzéshez szükséges feltételeket, illetve segítse ezek kialakításában az alkalmazottakat. 

#4. „Hush trips” – csendes utazások  

A táv- vagy otthoni munkavégzés fenntartásához természetesen a munkáltató és a munkavállaló közötti bizalomra, átlátható kommunikációra is szükség van. Ugyanakkor

a Z generációs munkavállalók 44 százaléka ismerte el egy augusztusi amerikai felmérésben, hogy utazott már el úgy stikában, hogy nem vett ki szabit, és az utazásról sem tájékoztatta a felettesét, kollégáit.

Beállította a megfelelő Zoom-hátteret, figyelt rá, hogy ne tegyen fel nyaralós posztokat, Insta-sztorikat, de amúgy más városból, országból jelentkezett be a találkozókra, mint ahonnan szokott. Egyébként ha az utazás mellett el tud végezni annyi munkát, amennyiben megállapodtak, nincs is baj a helyszínváltással, – de akkor miért kell titokban tartani? 

#5. „The Big Stay” – a nagy maradás

Az ismét felerősödő munkaerőpiaci verseny, valamint az elképesztő mértékű infláció oda vezetett, hogy sokan pénzügyi megfontolásból nem tudnak váltani, és a megélhetésük érdekében továbbra is ott kénytelenek dolgozni, ahol egyébként nem akarnak. Maradnak, csak mentálisan, az érzelmeiket tekintve csekkolnak ki: ezt jelöli 2022 népszerű kifejezése, a quiet quitting, a csendes felmondás (Fiala Borcsa írt róla ITT). Csakhogy az elégedetlen alkalmazottak egyre kevésbé lesznek elkötelezettek, produktívak, ötletesek, ami az egész vállalkozás működését veszélybe sodorhatja.  

Felépülni egy betegségből jóval többet jelent, mint kézhez kapni a negatív leleteket

WMN Life – 2024. január 4. – TD

A vezetőknek nagy szerepe lehet abban, hogy fejlesszék a szervezeti kultúrát, reagáljanak a munkavállalók igényeire, és felrázzák a csapatukat. A Gallup szerint elsősorban a reális célkitűzések, a közös fejlődés, az inspiráció, az empatikus vezetés, a folyamatos beszélgetések és az erősségekre való összpontosítás fokozza a dolgozók elköteleződését, míg az autoriter módszereket egyértelműen hanyagolni érdemes. Idei újítás volt az is, hogy egyre több munkáltató épít be olyan juttatásokat, kedvezményeket, amelyekkel a szendvicsgeneráció tagjait igyekszik támogatni (ők az a korosztály, akik a gyerekeikről és a szüleikről is gondoskodnak).

Ezek közé tartozik például a menopauza-támogatás, az idősgondozás segítése vagy a nagyszülőségi szabadság biztosítása. Mivel a szendvicsgeneráció tagjai életkoruknál fogva sokszor már vezető beosztású emberek, a támogatásuk nemcsak méltányos, hanem kimondottan jó üzlet is a cégeknek. 

#6. „Rolling recession” – gördülő recesszió 

Ez a jelenség akkor következik be, amikor a visszaesés egyszerre csak a gazdaság bizonyos ágazatait érinti, majd onnan gyűrűzik tovább. Az év első felében például a technológiai elbocsátásokról szóltak a hírek a BBC szerint, amelyet aztán az autó- és a feldolgozóipar is megérzett. Talán ez az a pont, amit a legnehezebb a magyar viszonylatban is meghatározni, hiszen nálunk évek óta kongatják a vészharangot az orvosok, a tanárok, a szociális munkások azzal kapcsolatban, hogy az oktatási-, egészségügyi- és szociális ellátórendszer lényegében romokban hever. A rezsiárak növekedése a vendéglátóipart is jelentősen terhelte, az árstop bevezetése pedig a kiskereskedőket, a magánbenzinkutak tulajdonosait, a fuvarozókat stb. Ám mivel a különböző szektorok egymással összehangoltan működnek, nem nehéz látni, hogy ha valamelyik területen komoly gondok vannak, az hamarosan más szférákban is érezteti majd a hatását. 

#7. „Summer of strikes” – sztrájkok nyara

Az egészségügyi dolgozók – részben a létszámhiány, illetve a világjárvány hatására bekövetkezett kiégés, az elfogadhatatlan munkakörülmények miatt – nagy visszhangot kiváltó tüntetéseket szerveztek Nagy-Britannia és USA-szerte, amelyhez a közlekedési, oktatási és szolgáltatási ágazatokban dolgozók százezrei csatlakoztak. Különösen nagy figyelmet váltott ki továbbá a több mint tízezer forgatókönyvírót képviselő Writers Guild of America, valamint az ismert hollywoodi színészeket is tömörítő Screen Actors Guild munkabeszüntetése (Dián Dóri írt róla ITT), amelyet a filmes szakma nagyobb anyagi és erkölcsi megbecsültségéért szerveztek a mesterséges intelligencia és a streaming korában. 

Nálunk a tanárok sztrájkjogát felháborító módon kiüresítette a magyar kormány, ezzel együtt is hónapokon át tartó polgári engedetlenségi mozgalomba kezdett a pedagógusok jelentős része, amely akciókhoz diákok, szülők, az ügyet támogató polgárok is csatlakoztak. De emlékezhetünk a Magyar Orvosi Kamara kötelező tagságának felszámolására, majd a Kamara újraszerveződésére, legutóbb pedig a Volán buszvezetői tartottak kétnapos sztrájkot, akiknek bértárgyalásai január közepén folytatódnak.  

#8. „Personality hire” – személyiséget felvenni

Régi HR-es dilemma, hogy a tehetségesebb, képzettebb, de kevésbé szimpatikus jelöltet kéne-e választani, vagy azt, aki pár fokkal talán kevésbé kompetens, viszont nagyon barátságos, megnyerő, jól illeszthető a csapatba.

A „personality hire” kifejezés arra utal, amikor valaki élénkséggel, lelkesedéssel kompenzálja az esetleges szakmai hiányosságait.

Bár a magas érzelmi intelligenciájú, extrovertált, jó szociális készségekkel bíró dolgozók sokat tehetnek a csapatszellem fokozásáért, a motiváció fenntartásáért és a konfliktusok békés rendezéséért, illetve az is igaz, hogy egyes munkakörökhöz elengedhetetlen a karizma, a meggyőzésre való képesség, összességében azért elmondható: az örökké bratyizó kolléga sokszor a környezetében lévőket „titkárnősíti”, azaz kárhoztatja láthatatlan munkára, ami komoly elégedetlenséget szülhet.   

Az optimizmus azt jelenti, a poharat félig telinek látjuk. A remény, hogy van erőnk újratölteni

WMN Life – 2024. január 4. – MD

#9. „Authentic” – hiteles

Míg az Oxford szótárnál a „rizz” szó (mint karizzma) győzedelmeskedett, addig a Merriam-Webster szakkönyvkiadónál az „autentikus” lett az év szava, amely olyan jelölteket utasított maga mögé, mint a „deepfake” vagy a „disztopikus”. Bár nem csak a munka világához kapcsolódik hitelesség, azért a dolgozók esetében is jelzi azt a növekvő igényt, hogy egyre többen szeretnék kifejezni az egyéniségüket, bátran beszélni a nehézségeikről, és úgy egyáltalán: megosztani a személyes életük legfontosabb történéseit a munkahelyi közösségeikkel.

Egyszóval intimebb, bizalomteli munkahelyi légkörre vágynak, ahol önmaguk lehetnek. 

„A személyes politikai” – tartja a feminista mondás, és én azt gondolom, a személyes valamennyire munkahelyi is: hiszen ha nagy vonalakban tisztában vagyunk a másik élethelyzetével, akkor egyrészt türelmesebbek leszünk, és kevésbé vesszük magunkra a kedvetlenségét, az ingerültebb reakcióit; másrészt nagyobb eséllyel tudunk közösen olyan megoldásokat kidolgozni, amellyel a munka magas minősége továbbra is fenntartható.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ Nuthawut Somsuk

Milanovich Domi