–

Mickey Rourke-ot kizárták a Big Brotherből, miután homofób és rasszista kijelentéseket tett a sorozat egy LMBTQ-szereplőjének címezve. Mint kiderült, nem ez volt az első eset, hogy a 72 éves színész abuzív módon viselkedett a kollégáival: a hírt követően Bella Thorne egy Instagram-sztoriban számolt be arról, hogy amikor a Girlt forgatták, Rourke fizikailag bántalmazta őt – egy jelenetnél a térdvédőjét kellett volna megvágnia egy fémcsiszolóval, de a színész Thorne szeméremdombját sértette fel. Egy másik alkalommal pedig direkt lefröcskölte sárral, amikor a motorjával fordult. A színésznő elmondása szerint csak azért nem tette szóvá a dolgot, mert nem szerette volna akadályozni a film elkészültét.

Rourke esete felkavaró, de cseppet sem egyedi.

Az elmúlt évtizedekben rendre tűnnek fel főműsoridőben olyan szereplők, akik köztudottan veszélyesek kollégáikra, és sokszor a nézők szeme láttára, élő adásban követnek el határsértést.

És erre bőven van példa Magyarországon is: valószínűleg mind emlékeztek a Való Világ 2024-es szériájának botrányos esetére, amikor VV Dzsigeri szexuálisan zaklatta VV Giadát (Mózes Zsófi kollégánk ÍRT róla), és bár az eset után a férfit kizárták a műsorból, a jelenet lement az online streamen úgy, hogy a stábból senki sem avatkozott közbe. Szintén komoly morális aggályokat vetett fel a legutóbbi Nissan-kampány, valamint a Sztárbox bizonyos részei, amelyek több epizódja miatt indított eljárást a Médiatanács. De mi történik ilyenkor a színfalak mögött?

A média valaha elutasította a botrányokat

Botrányok és botrányos karakterek mindig is voltak a médiában – gondoljunk csak Marilyn Monroe és a Kennedy-testvérek titokzatos ügyeire vagy Chuck Berry pedofilbalhéira –, abban azonban jelentős különbség van, hogy ezek közül mi szivárgott ki a közönséghez. A ’80-as évek előtt ugyanis a botrány szégyenszámba ment, és általános hollywoodi protokollnak számított, hogy megpróbálták azokat eltusolni. Ez nagyban összefügg azzal is, ahogyan akkortájt a sztárokra tekintettek – hangsúlyozza ki Guld Ádám médiakutató –, hiszen míg ma már elérhető, hétköznapi emberekként látjuk őket, addig korábban amolyan félistenek voltak, akiknek védelmezni kellett a hírnevét, megítélését, különlegességstátuszát.

„Valaha a hírességek olyan karakterek voltak, akik az átlagember felett állnak. Éppen ezért ebben az időben a filmipar és a média mindent megtett azért, hogy elsimítsák a problémás ügyeket, hiszen azok nagyon jelentős károkat okozhattak a filmstúdióknak”

– mondja a szakértő, hozzátéve: ez cseppet sem volt alaptalan, hiszen anno komplett karriereket tett tönkre, ha valakiről azt suttogták, hogy alkoholista, „esetleg homoszexuális”. (Hiszen akkortájt még az utóbbi is devianciának számított.)

A ’80-as évek után viszont fordulat következett: ahogy egyre több tévécsatorna jelent meg, úgy vált egyre zajosabbá a médiakörnyezet, ami versenyhelyzetet eredményezett. Innentől kezdve a jó teljesítmény és a tehetség kevésnek bizonyult önmagában ahhoz, hogy valaki kitűnjön a tömegből. Itt jöttek képbe az első botrányok – pontosabban: az első olyan botrányok, amelyekből eltusolás helyett megpróbáltak hasznot húzni.

A média szakemberei és a sztárok felismerték ugyanis, hogy a figyelem fenntartásához agresszívabb eszközökhöz kell nyúlni.

A számításuk pedig gyorsan bejött – erre ékes példa többek között Madonna, aki az elsők között kezdte a provokációt a hírnév eszközeként használni, és negyven év alatt valóban nem sokat fakult a rá irányuló figyelem.

A határsértést már belekalkulálják a költségvetésbe

A történet persze itt nem állt meg – Guld második nagy fordulópontként hivatkozik a kereskedelmi média és az online média váltásának időszakára, a 2000-es évek elejére, amikor újabb botrányhősök jelentek meg. Paris Hilton állítólag véletlenül kiszivárogtatott szexvideója, Lindsay Lohan drogbotrányai, majd valamivel később Kim Kardashian home videója áttörték az emberek ingerküszöbét, és egyben elég muníciót adtak arra, hogy a hírességek komplett karriert húzzanak fel. Az akkor még extremitásnak számító példa pedig mára bevett gyakorlattá vált, sőt: kijelenthetjük, hogy a botrányokkal való nézettségnövelés mainstream médiatrendnek számít.

„Sosem volt akkora kihívás átütni a fogyasztók ingerküszöbét a médiapiacon, mint napjainkban, és emiatt a szereplők egy része nem válogat az eszközökben, bármit bevet az elérésért. Az olyan problémás karakterek pedig, mint Mickey Rourke, kapóra jönnek. Azzal, hogy ő bekerül egy Big Brother-szintű műsorba, a műsorkészítők biztosak lehetnek benne, hogy lesz valami balhé, ami növeli majd a nézettséget. Ez médiaipari érdek”

– mondja el, hozzátéve: ezen a téren a hazai média sem működik eltérően, erre ékes példa az RTL Klub Sztárboxa, ahova meghívták többek között az agresszív viselkedéséről ismert Shane Tusupot, valamint a bipoláris zavarral küzdő Noszály Sándort. Ahogy az várható volt, mindketten produkáltak valamilyen extrém viselkedést, és már most lehet látni, hogy a következő évadban is hasonló szereplőkkel terveznek.

„A problémás karakterek jelenléte nem számítási hiba, véletlen baki, ami miatt a médiaplatform fogja a fejét. Ezek nagyon is jól eltervezett stratégiák, mögöttes gazdasági érdekkel” – mondja el Guld, hozzátéve: a Sztárbox harmadik évada 2023 legnézettebb műsora volt, tehát a terv működött. És persze vannak helyzetek, amelyek a vártnál jobban kicsapják a biztosítékot – gondoljunk csak VV Dzsigeri botrányára vagy a Nissan legutóbbi kampányára –, de Guld szerint a hatóságok esetleges közbeavatkozása bele van számolva a költségkeretbe.

botrány média Mickey Rourke dr. Guld Ádám
Dr. Guld Ádám – Fotó: Chikán Erika

„A kereskedelmi média gyakran beárazza a határsértéseket. Pontosan lehet tudni, hogy egy botránynak szankciója lesz, de bevállalják azt: az a néhány milliós bírság, amit egy csatornának büntetésként ki kell fizetnie, szinte semmiségnek számít a reklámbevételekhez képest. 

Addigra ezek a műsorok már lemennek a képernyőn azzal a céllal, hogy növeljék a nézettséget” – mondja el Guld, hozzátéve: sok néző felismeri a határ- és normasértéseket, de hosszú távú hatás általában nem történik. „Nyilván egyéni döntés és értékrend kérdése is az, hogy mi kerülhet ki a képernyőre, és lesz, aki ebben szigorúbb, és lesz, aki kevésbé az. A médiaszereplők ideig-óráig kiállhatnak nemes ügyek mellett, felkarolhatnak fontos témákat, de a jófiúk és jó kislányok tömegei nem fognak profitot termelni a képernyőn, mert ezekkel a karakterekkel hosszú távon nem lehet átütni az emberek ingerküszöbét.”

A médiaszakember szerint az egyik legnagyobb probléma az, hogy a botrányoknak nincs valódi, hosszú távú következményük. Hiszen míg jogosan gondolhatnánk, hogy Kevin Spacey vagy Armie Hammer például a pálya szélére kerültek, azt láthatjuk: némi vezeklés és kríziskommunikáció után visszaszivárognak a képernyőre – ahogy a Való Világ új évadába és a Sztárboxba is újra problémás karaktereket castingoltak be.

„Ezeknek a botrányoknak ma már nincs jelentős hatása. Annyira nagy mennyiségben kerülnek elénk, hogy az leginkább az immunitás irányába tol bennünket, illetve eközben az ingerküszöb is tovább emelkedik.

Persze ez generációfüggő is – a Z-generációsok, úgy látom, érzékenyebben kezelik ezeket a témákat –, de összességében a legtöbb ilyen hír háromnapos csodának számít, aminek nem lesz hosszú távú hatása.”

Még messze a vége

A jelenség tehát adott – és noha Guld azt mondja, a trendek logikája alapján egy ponton el kell, hogy érje a plafont, ez feltehetőleg még igencsak messze van. Addig pedig nincs más eszközünk, mint a médiafogyasztási szokásaink átalakítása, valamint a médiatudatosság növelése – akár fogyasztók, akár médiaszakemberek, akár tartalomgyártók vagyunk.

„A médiában megjelenni felelősség. Különösen a mai világban, hiszen már az influenszer címke is azt üzeni, hogy egy hírességnek hatása van a nézők cselekedeteire, véleményére, választásaira”

– fejti ki Guld Ádám, hozzátéve: noha sok sztár megítélése szubjektív, véleménye szerint a konkrét bűncselekményeknél minimum meg kéne húzni a határt. Ennek kapcsán Stohl András Nissan-kampányban való szerepeltetését hozza példának: a reklám ugyanis amellett, hogy elképesztően szexista és hímsoviniszta üzeneteket közvetített, egy olyan embert állított középpontba, akit korábban börtönre ítéltek, amiért alkohol hatása alatt követett el közlekedési balesetet.

„Világos, hogy ez a reklám is a provokáció eszközére épített, ugyanakkor azt gondolom, egy marketingszakembernek kell, hogy legyen annyi józan esze és egészséges etikai érzéke, hogy nem megy el eddig a határig” – mondja, hozzátéve: Forgács Mariann írt egy fontos cikket a témában a Be Social oldalán, amiből kiderült, hogy a szóban forgó kampány minimum 15-20 ember kezén ment át, mire jóváhagyták – ezek szerint sikeresen. (Azt azonban nem tudni, hogy végül dobott-e bármit is a cég eladásain vagy sem – hogy rengeteg kritika érkezett rá, az viszont nyilvánvaló. Ugyanakkor nyilvános kiállás vagy bocsánatkérés azóta sem történt.) 

„Szerintem a botrányok trendje még mindig fokozódik. Hogy lesz-e ebben végpont… A trendek működésének logikája szerint kéne, hogy legyen.

Általában a trendek úgy működnek, hogy megjelennek ellentrendek, aztán minden a visszájára fordul – tehát elképzelhető, hogy jön majd egy olyan szabályozási változás, ami a jelenleginél sokkal határozottabban korlátozni fog bizonyos megnyilvánulásokat. Erre azonban még várnunk kell.”

Takács Dalma

Források: ITT és ITT.

Kiemelt kép: ITV