Határhúzás, elengedés, önbecsülés: a legfontosabb dolgok, amiket 2023 megtanított
Olvasóink az idei év legfontosabb tanulságairól
„Én, Csepelyi Adrienn fogadom, hogy 2023-ban csak azt tűzöm ki célul magam elé, ami engem szolgál, amire szívből, igazán vágyom, ami örömet szerez, és amitől úgy leszek jobb, hogy nem roppanok össze benne akkor sem, ha nem könnyű.” – Így hangzott a fogadalmam 2023 elején, és többé-kevésbé be is tartottam azt. Más kérdés, hogy azt nem láttam előre, micsoda harcokat kell megvívnom (többnyire önmagamban, s csak másodsorban kifelé) ahhoz, hogy mindezt teljesíthessem. És ez az út számos fontos tanulsággal is szolgált, amelyeket most, az év végi összegzés napjaiban szűrtem le. Közben pedig megkérdeztem olvasóimat is, nekik mit tanított 2023. A válaszok pedig nagyon is összecsengtek. Csepelyi Adrienn gyűjtése.
–
Kezdjük akkor velem, hiszen nem illik úgy kérdezni, hogy a kérdező ne nyíljon meg a válaszadók felé. Eseménydús évem volt, amelyben elveszítettem négylábú társamat, és amelyre a tavalyi év súlyos veszteségei is rányomták még a bélyegüket. Aztán – mintha az év közepén valaki odafent megsajnált volna –, enyhült a fájdalom, új lehetőségeket, új társakat és új reményt is kaptam.
Visszatekintve: egyike volt ez életem eddigi legfurcsább éveinek – ugyanakkor hosszú-hosszú ideje nem éreztem már ennyire boldognak magamat, mint amilyen mostanában vagyok. Közben pedig még javában folyik a gyászfolyamat, sok a megoldandó feladatom, akadnak nehézségeim is bőven. 2023 mégis bőkezű volt velem és megengedő, még ha rengeteget követelt is tőlem.
A végére pedig kikristályosodott a legfontosabb, mindent átható tanulságom is. Jobban tisztelni magam azoknál, akik nem tisztelnek engem, az időmet, az energiámat, a munkámat, a jelenlétemet, az egészségemet, a boldogságomat.
Egyszerűen tűnik, de nem volt az: fel kellett mérnem először is, hogy hol kell meghúznom a határt. Aztán pedig meghúzni, és jelezni is többeknek: eddig és ne tovább. Ez elég gyakran járt felhördüléssel, sértődéssel, nemritkán veszekedés is kerekedett belőle. Most azonban már látom, mekkora megkönnyebbülést jelent. És hogy végső soron tartoztam már ezzel magamnak. Úgyhogy amikor az év utolsó perceiben belekortyoltam a gyerekpezsgőbe, erre ittam: a tiszteletre, ami jár nekem (és mindenki másnak is, állítson bárki bármit).
Szerzői oldalamon pedig megkérdeztem az olvasóimat, mi volt a legfontosabb dolog, amit az idén megtanultak. A válaszok sokfélék – a gyökerük viszont valahogy mégiscsak közös. Úgy tűnik, 2023 sokféle veszteséget, nehézséget és szomorúságot hozott számunkra, valahogy mégis megtaláltuk az erőt, a támogatást és az energiát ahhoz, hogy a lehető legjobbat hozzuk ki belőle. Akár úgy is, hogy egy kicsit megkurtítottuk a baráti körünket, ismerőseink, haverjaink listáját.
2024, azt kérem tőled, hozz újat, frisset nekünk abból, amire szükségünk van, mindabból, ami 2023-ban jó volt, még többet. Kapjunk erőnknek megfelelő kihívásokat és a teljesítményünknek megfelelő jutalmakat, lássák meg bennünk a lényeget, hogy kihozhassuk magunkból a legjobbat!
És amiket ti tanultatok
Íme, következzenek a ti legfőbb tanulságaitok – név nélkül, mert azt hiszem, itt most maga a gondolat a legfontosabb, nem a konkrétumok.
„Hogy az élet baromira nem egyszerű, ugyanakkor a nehézségekben felfoghatatlanul sok a csoda. Elképesztő, mennyire leredukálódik a barátok száma, ha te nem keresed őket.”
„Én téged olvasva – és veled nézeteltérésbe keveredve – azt tanultam meg, hogy a világunk nem sarkokból, hanem ívekből áll, és hogy rengeteget kell még fejlődnöm ahhoz, hogy megértéssel és együttérzéssel tudjak másokhoz (és persze magamhoz is) fordulni. Köszönöm.”
„Azt, hogy határokat húzni nem szeretetlenség mások felé, hanem szeretet önmagam felé. Ez egyben azt hiszem, a kihívásom is magam felé a jövőre nézve.”
„Az élet egy pillanat alatt felülírhatja azt, amit addig magadról, a világról gondoltál, hiába gondoltad, hogy minden rendben, hogy az utadon vagy.”
„Az idei legfontosabb talán az, hogy néha nem kell semmit tenni, csak hagyni, hogy történjenek a dolgok.”
„Az idén értettem meg, hogy mit jelent a mondat, ami így szól: »Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel«. Komolyan felemelő és derűs érzés a gyakorlatba átültetni. És mennyire meglepődik a kődobáló! Remélem, hogy 2024-ben is egészséges távolságot tudok tartani a negatív energiáktól.”
„Azt, hogy a munkám értékes, és muszáj megkérnem az árát, mert olyan időt vesz el az életemből, amit soha nem kapok vissza.”
„Azt, hogy milyen nagy boldogság és szabadság, ha úgy tudsz adni, hogy nem vársz érte semmit, és nem érzed magad kifosztva, ha csak keveset kapsz belőle vissza.”
„Hogy nem kell mindenért magyarázkodni. Ez amilyen egyszerűen hangzik, annyira nehéz volt nekem.”
„Egyszerűen csak azt, hogy merjek végre örülni a jónak lelkiismeret-furdalás nélkül. Ne aggodalmaskodjak mindig mindenen, mert minden napnak elég a maga gondja, a jövőbe pedig nem látunk. Ezen kívül pedig, hogy a jó jót vonz, és merjek bízni a szebb és jobb jövőben. Illetve hogy minden anyagi gazdagságnál sokkal többet jelent egy szerető, gondoskodó és megbízható pár. Vallási hovatartozás nélkül is tudom, hogy létezik Teremtő, és mindig vezet a helyes ösvényen.”
„Én azt, hogy apának és férjnek lenni, olyannak, amilyen szeretnék lenni, nagyon nehéz feladat. És nem fog mindig sikerülni. De minden reggel újrakezdem.”
„Én azt, hogy nincs az a siker, amit az önteltség és a bizonytalanság együtt ne tudna lerombolni…”
„Megtanultam, hogy nem mindent tudok befolyásolni, hogy nem kell mindenre igent mondanom. Nem kell mindenkinek megfelelnem, és hogy a hazug embereket tartsam magamtól távol. Megtanultam, hogy nem kell elviselnem senkitől azt, hogy megbántson (legyen az családtag, rokon vagy bárki.) Megtanultam, hogy négyünket/magamat kell néznem.”
„Nem attól fognak szeretni, ha mindenre igent mondasz, hanem ha tiszták az igenjeid és a nemjeid.”
„Hogy elég vagyok. Bár még folyamatban van, mert van, amikor vissza tudok esni. De maga a kijelentés is sokat jelent nálam.”
Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/ Lisa Vlasenko
