Művészcsalád

Mondhatni, némi hátszéllel indult a művészet irányába Tove Marika Jansson, amikor megszületett 1914. augusztus 9-én, édesanyja ugyanis a svéd grafikus Signe Hammarsten Jansson, az apja pedig a finn szobrász Victor Jansson – volt honnan örökölni a rajztehetséget. Két öccse is művészi pályára lépett, Perből fényképész, Larsból pedig író-képregényrajzoló lett.  

Tove még csak hétéves volt, amikor elkezdett illusztrációkat is készíteni a saját történeteihez. Hamar „befutott”: 13 éves korában kapta meg az első fizetését egy történetéért, ami az Allas-Krönika című hetilapban jelent meg. Egy évvel később szerelmes képregényt írt egy hernyóról (amit a Lunkentus oldalain olvashattak az érdeklődők), majd ugyanebben az évben megjelent az első könyve Sara, Pelle és a Neptun gyermekei címmel.

1929-ben (15 évesen!) kezdett el rajzolni a Garm szatíralapnak, aminek végül közel száz címlapot készített.

Tove Jansson múminjai megtanították: a bátorság kulcsa a félelem
Garm szatíralap címlapok, Forrás: moomin.com

Helsinkiben és Párizsban festészetet tanult. Sokat festett is, tájképeket, önarcképeket, portrékat, csendéleteket. 1940 és 1970 között számos egyéni kiállítást rendezett, illetve több közterületi falfestményt is készített, köztük egyet a helsinki Aurora Gyermekkórház számára, valamint mesebeli jeleneteket ábrázoló festményeket különböző óvodáknak.

A nemzetközi hírnevet azonban nem a festményei, hanem a múminok hozták el. A hófehér, duci, kissé vízilószerű figurák történeteit eddig hatvan nyelvre fordították le. Nagy utat járt be az első sebtében felfirkált rajz, ami valójában egy német filozófusról szóló vitából indult ki.

Világra jön: a múmin

Az első múminfigura ugyanis a harmincas években született meg: egy Immanuel Kantról szóló családi vitát követően skiccelte fel Jansson az akkor még bizony igen csúf, kitömött zoknira emlékeztető lényt a családi nyaraló falára azzal a céllal, hogy megalkossa a legvisszataszítóbb lényt, akit csak el tudott képzelni.

Snorknak nevezte el. A múmin névvel Tove nagybátyja rukkolt elő, aki az éjszakai nassolásról úgy szerette volna lebeszélni a lányt, hogy azt mondta neki: a tűzhely mögött és a konyhaszekrényben múmintrollok éldegélnek, akik hozzá nyomják a hideg, nedves orrocskáikat az ember lábához, és hűvös levegőt fújnak a nyakába. Az ősmúminok tehát direkt rútak és ijesztőek voltak – igazán figyelemreméltó az az evolúciós változás, amit bejártak, hiszen hamarosan kedves kinézetű, szerethető lényekké avanzsáltak. Közbülső állomása volt e folyamatnak a visszatérő figura, amit Jansson a Garm magazinba rajzolt a nevét kísérő karikatúraként.

Tove Jansson múminjai megtanították: a bátorság kulcsa a félelem
Forrás: Wikipedia/Reino Loppinen /Lehtikuva

A nagy áttörést az jelentette, hogy a világ egyik legnagyobb újságja, a londoni The Evening News elkezdte közölni a Múmin képregényt 1954-ben, aminek köszönhetően milliók ismerhették meg a kis trollt és családját. A képregény naponta több mint 40 országban 20 millió olvasót ér el. 

1969-ben a japán Fuji TV Zuiyo Enterprises animációs sorozatot készített a múminokról. Majd a múminok története egészen 1970-ig folytatódott, a November Múminvölgyben című kötetig.

Végül Jansson belefáradt a múminmániába, ezt követően már kizárólag felnőtteknek írt könyveket. Legismertebb műve e kategóriában a Sommarboken (Nyári könyv).

Számos elismerésben részesült: megkapta többek között a Hans Christian Andersen-díjat, a Pro Finnország díjat, a lengyel gyerekektől pedig felvételt nyert a Mosoly Rendjébe. Ez utóbbi ceremóniának van egy igen mókás mozzanata: citromlevet kell inni – mosolyogva.

Eszképizmus északi módra

Tove Jansson múmintörténeteit én a kissé borongós, melankolikus hangulatuk miatt is szeretem nagyon. Nem próbálta sosem eltagadni az élet sötét oldalát, és nem is ijedt meg tőle: 11 éves korában írta meg a Halál című képeskönyvét. Műveiben nemcsak a gyermekkori biztonság, öröm és boldogság jelenik meg, de a magány és a félelem is – no, meg az olyan jelenségek, mint egy üstökös érkezése. A veszély és a biztonság azonban finom egyensúlyban marad a műveiben. A Fondorlatos gyerekkönyvíró című esszéjében ki is fejti: a gyerekkönyvírás számára egyáltalán nem ártatlan tevékenység. Gyermeki lelkesedéssel ír, a saját örömére, azonban célja részben a menekülés és az önfelfedezés. A gyerekkönyvírás nem a fiatalok oktatását vagy szórakoztatását szolgálja szerinte, hanem egy eszköz, amelyben az író megélheti a vágyait. Azt is kifejti, hogy a biztonság és a veszély közötti egyensúly döntő fontosságú.

„Egy gyerekkönyvben mindig kell lennie egy útnak, amelyen a szerző tisztelettel megáll, és hagyja, hogy a gyermek egyedül folytassa az utat. Valami fenyegetés vagy csoda, amit soha nem magyaráz el.” 

Jansson szerint minden túl rendezett és egyértelműen elmesélt történet naivnak tűnik. A veszéllyel szembesülve viszont értelmet nyer a biztonság, és Muminmama látszólag ártatlan szerepe is sokkal árnyaltabbá tud válni.

Hitler karikatúrák

Tove Janson 1934-ben – Velbertben, Németországban élő rokonait meglátogatva – bejárta az országot. Megdöbbentette a széles körben elterjedt nacionalista hangulat, és hogy Nürnbergben egy kifejezetten ellenséges város képe tárult elé.

Egy évvel később a Garm szatíralap számára olyan illusztrációt készített, amelyen valaki egy olyan babát szeretne vásárolni, ami azt mondja: „mama”, helyette azonban a játékboltban csak „Heil Hitlert” kiáltó játékok kaphatók. A Garm progresszív szatirikus magazinként nyíltan bírálta a diktatúrát. 

1938-ban az újság címlapját ismét Tove rajzolta: a Führert elkényeztetett gyermekként ábrázolta, akit kétségbeesett felnőttek vesznek körül, és süteményekkel próbálnak megnyugtatni. Hitler sír: „Még több süteményt!”, miközben olyan édességek veszik körül, amelyeket például Elzász-Lotharingiának, Jugoszláviának és a Lengyel Folyosónak hívnak (Lengyelországnak azt a részét hívták így, amely Pomerániát és Kelet-Poroszországot két részre vágta).

Múminvölgy lakói

A magyar fordításokban bizony összezavarodhat az ember, pontosan ki kicsoda, az elmúlt évtizedekben ugyanis tíz különböző fordító ültette át magyar nyelvre a könyveket, filmeket, képregényeket, minduntalan másképp elnevezve a szereplőket. Ráadásul több ízben nem is az eredeti svéd, hanem a finn fordítást vették alapul. Így eshetett meg, hogy Vándort hol Kóklászbóklásznak, hol Sznűszmumríknak nevezték, ahogy Múmin is volt már Mumin, múminbocs és múmintroll is.

View this post on Instagram

A post shared by Moomin (@moominofficial)

Ez azonban semmit nem von le a karakterek értékéből, amikben épp az az egyik legszerethetőbb, hogy egyáltalán nem tökéletesek, és ezzel ők teljességgel ki vannak békülve. Łódźban alkalmam nyílt a Filmmúzeum időszaki kiállításán bekukucskálni Jansson jegyzeteibe, ahol igen szórakoztató karakterjellemzésekre leltem.

„Pöttöm: megzabolázatlan lény, aki lelkiismeretfurdalás nélkül veti rá magát a környezetére, amit úgy kezel, mint egy kivételesen klassz bulit. Semmi tiszteletet nem érez, ám ha úgy tartja kedve, akkor hanyag barátsággal fordul feléd. Ha megharap, az sem jelent különösebben semmit, ő ilyen. Azt csinál, amit csak szeretne, ami egy nagyon egészséges életfilozófia.” 

„Múminmama: az a típus, akiben bátran bízhatsz. Ismeri az összes családi titkot, de nem árulja el senkinek. És sohasem jön ki a béketűréséből, akkor sem, ha késel az ebédről! Múminvölgybe sok látogató érkezik, jónéhányan közülük maradnak is. Az első dolog, amit Múminmama megkérdez tőlük: mikor van a születésnapjuk. Ez azért is fontos, mert aznap te választhatsz desszertet. Szinte mindenki fagylaltot kér, amiben végtére is semmi meglepő nincsen.”

„Múminpapa: kisfiús, kissé figyelmetlen és rettenetesen büszke a férfiasságára. A végletekig lojális a családjához, a családtagjait hajlamos idealizálni annak ellenére, hogy néha bizony igencsak elfárad tőlük. Gyengéi közé tartoznak a szakadt, megbízhatatlan alakok, akikkel könnyen barátságot köt. Ezenkívül rajong a hatalmas hullámokért, a barlangokért, a tűzért és a whiskey-ért, azaz tulajdonképpen mindenért, amit kalandnak lehet hívni.”

Ha érdekel, hogy a személyiségjegyeid alapján te melyik múmin vagy, a Moomin oldalon van egy angolul elérhető teszt!

A múmintrollok történeteiből nagyszerű életvezetési tanácsokra is szert tehetünk.

Például, hogy nem szégyen tanácsot kérni, ha az ember elakad a mindennapok sűrűjében, hiszen „Múminmama biztosan tudni fogja, mi a teendő”. Hogy a bátorság kulcsa: a félelem. „Hiszen ha nem félsz, hogyan lehetsz igazán bátor?” Hogy az élet legmondénabb dolgai a legnagyszerűbbek. „Semmi sem olyan csodálatos, mint kényelemben lenni, és semmi sem ilyen egyszerű.” És amit érdemes a szívünkbe vésni: „A legfontosabb dolog az életben: ismerd a saját elmédet”.

Fiala Borcsa