Az istenek haragjától a naplemente felől érkező hideg nyugati szélig

Az emberekben az ősidők óta élt a vágy, hogy megismerjék és megértsék a természetben zajló folyamatokat, leginkább az időjárást, aminek mindig is ki voltak szolgáltatva. Az ugyanis nemcsak azt befolyásolja, mi kerül az asztalra, vagy hogyan alakul a mindennapi élet, esetenként a munkánk, de a vagyoni és a személyi biztonságunk is nagyban függ tőle – főleg manapság, a klímaváltozás okozta szélsőségek következtében.

A kezdetekkor azonban – épp a tudományos ismeretek és a megfelelő technológia hiányában – az emberek a tapasztalatokra hagyatkoztak, a meteorológiai jelenségek hátterében pedig főleg misztikus, földöntúli magyarázatokat kerestek: az istenek örömét vagy haragját, a szellemvilág tevékenységét.

Az időjárás első lejegyzett megfigyelései Mezopotámiából maradtak ránk, de ezekben jórészt az olyan szélsőséges eseményeket rögzítették, amelyek befolyásolták a termést.

A meteorológia kifejezés megalkotása az ókori görög tudós és filozófus, Arisztotelész nevéhez fűződik, aki i. e. 340-ben írta meg Meteorológia című művét, amely mindent tartalmazott, ami akkor az időjárásról és az éghajlatról ismert volt. Arisztotelész elméletei a meteorológiával kapcsolatban azonban sok esetben hibásak voltak: nem hitte el például, hogy a szél mozgásban lévő levegő, azt azonban vallotta, hogy a nyugati szél azért hideg, mert a naplemente felől érkezik.

A meteorológiai vizsgálatok kezdetére egészen a megfelelő mérőműszerek rendelkezésre állásáig kellett várni

Ebben a folyamatban mérföldkövet jelentett a Galilei által épített termoszkóp – ami ugyan még nem mérte számszerűen a hőmérsékletet, de bemutatta annak lehetőségét –, illetve az Evangelista Torricelli olasz fizikus-matematikus által megalkotott higanybarométer is.

Sokan, sokféleképpen játszottak szerepet az ezt követő évszázadokban a meteorológia tudományának fejlődésében: köztük volt például Anders Celsius, aki elkészítette a ma is ismert hőmérőbeosztást, Horace de Saussure, aki a racionális meteorológia alapjait dolgozta ki, de az Amerikai Egyesült Államok egyik alapító atyja is,

Benjamin Franklin, aki neves polihisztorként többek közt nyilvánosságra hozta az első térképet a Golf-áramlatról; bemutatta, hogy a villámlás elektromos jelenség; összekapcsolta a vulkánkitörést az időjárással, és töprengett az erdőirtás éghajlatra gyakorolt hatásán is.

A légköri jellemzők mérésére szolgáló eszközök, műszerek kifejlesztésére és az első szervezett meteorológiai megfigyelések és mérések valódi beindítására tehát – ahogy az az előbb említett történelmi személyek tevékenysége alapján is látszik – a XVIII. század második feléig várni kellett. Ez után azonban már nem tartott sokáig, hogy eljussunk oda, hogy a tudósok térképre rajzolva vizsgálják a mért légnyomási adatokat, felfedezzék a légkör áramlási rendszereit és a légköri képződményeket.

A kezdetben lassú fejlődés a tudományágban a XIX. század közepén elkezdett felgyorsulni, ebben pedig egyesek szerint jelentős szerepet játszott a hadviselés.

Egy csatának köszönhető az időjárás-előrejelzés?

Az időjárás-előrejelzés története a tengerészeti adatok és a tengeren végzett meteorológiai megfigyelések szabványosításával kezdődött a XIX. század végén. Ezt azonban sokak szerint egy hadviselési kudarc előzte meg:

egy vihar következtében a krími háborúban ugyanis 1854. november 14-re virradó éjszaka a Krím félsziget mellett, a Balaklavai-öbölben néhány óra alatt elpusztult az egyesült angol–francia hadiflotta. Ez pedig teljesen megváltoztatta az emberek időjáráshoz való hozzáállását.

A katasztrófa után ugyanis – ami nagy emberáldozattal és anyagi veszteséggel járt – a francia kormány megbízott egy Le Verrier nevű csillagászt azzal, hogy vizsgálja meg, az akkoriban már működő negyvenöt meteorológiai állomás adatainak előzetes ismeretében lehetett volna-e következtetni a vihar közeledtére. A vizsgálat eredménye egyértelműen kimutatta, hogy igen. Sokan innen datálják tehát az időjárás-előrejelezés kezdetét.

Az 1873-as bécsi I. Meteorológiai Kongresszuson aztán egy világméretű hálózat szükségességéről döntöttek, így alakult meg a Nemzetközi Meteorológiai Szervezet, amely lehetővé tette a szabad adatcserét az országok között, létrehozva az egyesített módszerekről és mértékegységekről szóló nemzetközi megállapodást.

Ennek utódaként alakult meg 1950. március 22-én Genfben a – mai napig is működő – Meteorológiai Világszervezet (WMO), amelynek alapokmánya másnap, március 23-án lépett életbe – ennek emlékére ünnepeljük 1960 óta a meteorológiai világnapot.

Itthon már a XI. századtól találunk az időjárás megfigyelésére vonatkozó adatokat

1540-től pedig minden évben történt valamilyen írásos utalás az időjárás alakulására. És bár ezek a feljegyzések még közel sem hasonlíthatók a későbbi rendszeres műszeres mérésekhez, mégis érdekes információkat tartalmaznak a régmúlt időjárásáról.

A korai magyarországi megfigyeléseket Berde Áron foglalta össze 1847-ben Légtüneménytan s a két Magyarhon égalj viszonyai, s azok befolyása a növényekre és állatokra című munkájában – ezt tekintjük az első magyar nyelvű szakkönyvnek a témában.

Ahogy az az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) honlapjáról kiderül: a meteorológiaiállomás-hálózat a XIX. században indult fejlődésnek, miután megalapították az osztrák meteorológiai intézetet. Aztán 1870. április 8-án – közel százötvenhárom évvel ezelőtt tehát – Ferenc József császár aláírta a Meteorológiai és Földdelejességi Magyar Királyi Központi Intézet alapításáról szóló határozatot.

Az intézmény – ami európai viszonylatban is az elsők között volt – Schenzl Guido igazgató vezetésével megkezdte a meteorológiaiállomás-hálózat fejlesztését, a mérések szervezését, kiértékelését, illetve az ország éghajlati viszonyainak szervezett, tudományos feltárását. Érdekes azonban, hogy az időjárás előrejelzése ekkor még nem, csak évekkel később, Konkoly-Thege Miklós igazgató – akit a hazai csillagászat és meteorológia felvirágoztatójának tartanak – idején került fel a feladatok közé. Az 1891-es év ilyen szempontból mérföldkőnek számított, új korszak köszöntött be, ugyanis akkortól adtak ki napi rendszerességgel térképes „Időjárási sürgöny-jelentést”. A fejlődés megállíthatatlan ütemben zajlott, 1900-ban már 765 meteorológiai állomás működött az akkori Magyarország területén. 

Az Országos Meteorológiai Szolgálat napjainkban már rendkívül sokrétű feladatot lát el az időjárás, az éghajlat és a levegőkörnyezet témaköreiben: mérési, üzemeltetési feladatokat, időjárás-előrejelzést és vészjelzést, de emellett a kutatás-fejlesztés, az ismeretátadás és a szemléletformálás is feladatai közé tartozik.

A jövő már a küszöbön toporog: időjárás-előrejelzés drónnal

A XX. században jelentős fejlődés ment végbe a meteorológia, így az időjárás-előrejelzés területén – a legnagyobb előrelépés a meteorológiai műholdak megjelenése volt az 1960-as években. Ma, a XXI. században azonban még több és pontosabb műszer áll rendelkezésünkre:

2022 februárjában például egy egyszerű kis drónt reptettek fel a japán Szoja kutatóhajó fedélzetéről az Ohotszki-tenger jege fölé, hogy megvizsgálják, lehet-e a sokak által ismert és használt kicsi – természetesen a cél eléréséhez minimálisan átalakított – drónok segítségével időjárási adatokat gyűjteni nehezen elérhető helyszíneken is.

Persze – ahogy azt erről szóló cikkében a hazai National Geographic magazin is kiemeli – vannak kimondottan meteorológiai vizsgálatok céljából készült drónok, azok viszont drágák és az üzemeltetésük is sokba kerül. Mivel azonban annál pontosabb előrejelzéseket lehet adni, minél több adat áll a rendelkezésünkre ehhez, a kutatók a jóval olcsóbb megoldást kínáló drónokhoz fordultak. Az ilyen műszerekkel azok is képesek lesznek majd a nehezen elérhető helyekről is adatokat gyűjteni, akiknek nincs pénzük a drága, speciális drónokra. Ez pedig óriási előrelépés lehet, ami sokak életére hatással lesz.

Életek múlhatnak ugyanis azon, ahogyan a jelen nehézségeit kezeljük

Napjaink technológiai fejlődése nemcsak az időjárás-előrejelzés, hanem ezáltal az életmentő korai figyelmeztetések pontosságán is nagymértékben javított. Ma már óriási mennyiségű adat cserél gazdát, egyre nagyobb közösség számára szabadon hozzáférhető módon, és megjelentek új adatkezelési technológiák is (mint a gépi tanulás és a mesterséges intelligencia), és ahogy az a Meteorológiai Világszervezetnek az idei világnapra készített videójából is kiderül: ezekre óriási szükség is van, hiszen a változó éghajlat a korábbiakhoz képest új feladatok elé állít mindenkit.

A WMO közlése szerint a mai napig vannak olyan veszélyeztetett országok, amelyekben sok embernek még a legalapvetőbb korai figyelmeztetések sem elérhetők, amelyekből értesülhetnének az őket fenyegető veszélyes időjárásról.

Ezért hozta létre a világszervezet új, Korai figyelmeztetések mindenkinek elnevezésű kezdeményezését, amellyel arra kívánja felhívni a figyelmet 2023-ban, hogy az előrejelzések hatékonyságának fokozása közös érdekünk, az idejében kiadott életmentő riasztások ugyanis emberéleteket menthetnek. Hiszen „időjárásunk, éghajlatunk és a vízkörforgás a jövőben eltérő lesz a múltból ismerthez képest” – figyelmeztetnek, hozzátéve, hogy az időjárással, az éghajlattal és hidrológiával kapcsolatos szolgáltatások azonban segíteni fognak a felmerülő nehézségek kezelésében és a lehetőségek kihasználásában.

Forrás: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Joe Raedle / Staff

Filákovity Radojka