5 fontos dolog, amit Berlintől tanultam

 –

Sok ismerősöm esküszik Berlinre, többen éltek ebben a német városban, szerették, belakták. De mit érez itt egy turista? A barátaim, akikkel ott jártam, nem voltak lenyűgözve tőle, pár nap után attól is lelkesebbek lettek volna, ha megkérem őket, vegyünk részt medvejelmezben a berlini maratonversenyen (amire amúgy láttunk példát) vagy szolgáljunk fel literes korsós söröket a sörfesztiválon buggyos blúzban. Ők úgy vélik, a hely picit unalmas, vonalas, és annyi báj sugárzik belőle, mint a híradós állványzatból, melyről a tévécsatornák bemondói jelentkeztek be a választás másnapjának estéjén háttérben a Reichstaggal.

Én nem teljesen értek egyet velük, engem Berlin megfogott. Volt valami a hangulatában, amit, ha a dán hygge-hez hasonló szót akarnék kreálni, akkor ez lenne: nyuggi. A nyugalom és béke sajátos elegye (még akkor is, ha a választás estéjén már tüntettek a szélsőjobb meglepően nagy százalékú sikere ellen). Az általam tapasztalt berlini „nyuggi” öt elemből épül fel.

Nincs rossz idő, csak rossz hozzáállás

Amíg rajtam meleg cipő, harisnya, nadrág, pulóverek, kabát, sál és sapka volt, addig számos német úriember rövidnadrágban és papucsban flangált. De a nőket sem kellett félteni. Nekem körülbelül a strandszettem festhet úgy, mint az ő őszi outfitjük. Némelyikük meztelen lábfejére elég volt ránéznem, és rögtön felfáztam. A hideg a berlinieket nem zavarja, ahogy egy kis (nagyon sok) csapadék sem zökkenti ki őket: nyugodtan sétálgatnak, bicikliznek, tolnak babakocsit az esőben, és még csak esernyőt sem használnak feltétlenül. Arcukon elégedett mosoly ragyog, mintha most érkeztek volna Hawaii egyik napsütéses szigetére. Tizenöt fokban vadul nyalják a fagylaltokat, és a teraszokon vigyorogva kortyolgatják a hideg söröket olyankor, amikor az eszkimók is feljebb húznák a cipzárt a kapucnijukon.

Sose rohanj annyira, hogy ne legyen időd valami szépre!

Van ez a budapesti szaladós alkat, amelyik mindenhonnan elkésik, és ziláltan igyekszik túlélni a napot, mert az idő valójában rajta kívül álló tényező, melynek beosztására nincs befolyással. Nos, a berliniek uralják az időt, és benne vannak a pillanatban. Nem rohannak, ha kell, megreggeliznek a sarki kávézóban, ahová a kutyájukat és a pöttöm gyereküket is elviszik. Ha utcazenész játszik valahol, egy berlini letelepedik, és hallgatja. Kiélvezi a zenét. Ha kisgyerekes anyuka, nem zárkózik be a négy fal közé, hanem irány a múzeum, és amíg a gyermek egy kenguruban alszik rajta, addig a barátnőjével megnézi Picassókat a Berggruen Múzeumban. Az idősek is kimennek sétálni, soha annyi gurulós járókeretű nénikét és bácsikát nem láttam, mint Berlinben.

A szabályok azért vannak, hogy nyugodtak tudjunk maradni

Precizitás és szabálykövetés: egy budapesti hajlamos leszólni ezt a két tulajdonságot, pedig roppant praktikusak. Kísértem már Berlinbe úszóversenyre a lányomat, és mondanom sem kell, összehasonlíthatatlanul magasabbnak tűnt a rendezvény szervezettsége egy magyar úszóeseményhez képest. A bejáratnál rajtlistát árultak napra lebontva, és az ezen feltüntetett futamidőzítéseket másodpercre pontosan betartották.

Szabályok még: az nem úgy van, hogy a Museuminsel melletti, folyóparti vásáron mi 17 óra 01-kor még vásárolni szeretnénk. Ha a program 17 óráig van meghirdetve, akkor az ékszerkészítő hétszentség, hogy nem veszi elő a csecsebecséket, melyeket pontban 16.59-kor elpakolt. 17 órakor feláll a standtól. Vagy, hogy a nemzetközi múzeumbelépővel csak úgy soron kívül bejut az ember a Pergamon Múzeumba, mely előtt a kígyózik a sor. Hisz a tábla mutatja, ki léphet be elsőbbséggel. Vagy, hogy személyi nélkül szeretne valaki regisztrálni a Reichstag másnapi meglátogatására. Mutyizás, ügyeskedés, az előírások elmaszatolása nem létezik Berlinben. A szabály az szabály, mely a stressz csökkentésére szolgál. Főként, mivel mindenki betartja őket.

Szolidaríts!

Míg némely budapesti gond nélkül továbbmegy, ha valaki összeesik mellette az utcán, elfoglalja az utolsó helyet a villamoson egy kismama előtt, vagy belerúg egy kéregető kalapjába, addig Berlinben ez ritka eset. Jóleső melegséggel a szívemben konstatáltam, amikor a gyűjtőjegy kiválasztásával bajlódtunk az automatánál, két berlini is azonnal odapattant, hogy segítsen. A maratoni futóverseny során, ha az egyik futó kissé rogyadozó lábakkal támolygott, biztosan mellette termett egy sporttársa, belekarolt, támogatta, biztatta. A villamosra felszálló kerekesszékes hölgy lassúságán sem volt felháborodva egyetlen berlini sem, aki szabadkozva magyarázta, hogy még nem parkol ügyesen az elektromos járművel. A sofőr és az utazók segítettek neki a felszállásban, navigálták, lelkesítették. Még akkor is, ha emiatt várakoznia kellett a villamosnak. A szolidaritás a Museuminsel ( Berlin egyik része a Spree folyó mellett, ahol öt múzeum található egymás mellett - a szerk.) gigantikus mértékű beruházása során is tapasztalható, mely során nagy figyelmet fordítanak a sérült emberekre. Nofretete szobrának például meg lehet tapogatni a kicsinyített mását. A szolidaritásba még egy kis jószívűség is belefér. Hogy a Checkpoint Charlie közelében lévő kis étteremben ingyen kapja a baráti társaságunk a kávét. Vagy az, hogy a pék, akinél a szigorú orvosi diétán lévő barátunk a lisztek összetételéről érdeklődött, egy ajándék lekvárt kapjon a zsemlék mellé.

Tekerd le a hangerőt!

Általános jelenség, hogy a berliniek jóval csendesebben élik az életüket, mint a budapestiek. Nem hallasz átkozódva dudálást az utcákon, mely talán a széles és kényelmes utaknak is köszönhető. Nem hallasz kiabálva magyarázást a kávézókban, az utcán, fülhallgatóból kiüvöltő zenét, vagy a villamoson nagy hangon magyarázó embert. A harsányság és ijedt zajongás, mellyel itthon tompítjuk kisebbrendűségi érzésünket, Berlinben kevésbé megszokott.
Hogy ezek alapján milyen szerelmi viszonya alakulhat ki a turistának Berlinnel? Egy biztos: Berlinnel nem táncolsz hajnalig, hogy leteperjen, majd reggel megpattanjon köszönés nélkül, aztán színét se lásd. Berlinnel járkálhatsz nagyokat, aztán bekuckózhatsz, hogy igyatok egy forró italt. Megbízható és kiszámítható szerető, akiből árad a nyugalom. Akarom mondani: a nyuggi.

Képek és szöveg: Finy Petra