–

Hideg, hidegebb, leghidegebb

Néhány nappal ezelőtt megdőlt Magyarország hidegrekordja, ugyanis szombat reggel a Bükk-fennsíkon található egyik töbörben mínusz 35,5 Celsius-fokot mértek.

Ha valaki – mint én – nem tudná, mi is az a töbör, akkor segítek: ponor, debrő, dolina néven is ismert a magyar nyelvben. Na? Így értitek? Mert én csak kapiskáltam a dolina révén, de aztán rákerestem, és pontosítottam, hogy ez a mészkőhegységek fennsíkjain vízmosás miatt keletkező kerek mélyedések neve.

Nem lettem volna ott a töbörben, mint ahogy 1940. február 16-én Miskolc-Görömbolytapolcán sem, ahol a pár nappal ezelőttig rekordtartó mínusz 35 Celsiust mérték.

De mindez hol van az antarktiszi Vosztokban valaha mért leghidegebb hőmérséklettől: 1983 nyarának közepén mínusz 89,2 fok volt! Személy szerint én még olyan hőmérőt sem szívesen képzelek el, amin ez egyáltalán mérhető.

(Annak ellenére sem, hogy nemrég írtunk róla, miért is érdemes megszeretni a hideget.) Egyénként az Antarktisz arról is híres, hogy olyan heves hóviharok is vannak ott, hogyha valaki akkora hős, és kimegy szabad levegőre, majd a kezét pár centivel az arca elé emeli, akkor a lehulló hómennyiségtől egyáltalán nem látja a saját kezét. Jó hely, ugye?

via GIPHY

A Napra inkább lehet lépni, mint a villám közelébe menni

Ez ugyan abszurd kijelentés, hiszen egyik sem nyerő szituáció, de tény, hogy a villámlás olyan elektrosztatikus kisülés, amelyet ionizált levegő tölt fel, és

a Földre érve a hőmérséklete elérheti akár a 30.000 °C-t is. Ez egyébként majdnem az ötszöröse a Nap felszíni hőjének.

Nem baj, ha a hőfok ismerete mellett azért azt is jól megjegyezzük, hogy a mondás, miszerint kétszer ugyanoda nem csap a villám, óriási tévedés! A saját biztonságunk érdekében inkább higgyünk abban, hogy „Nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni”, mert például csak az Empire State Buildingbe évente átlagosan huszonháromszor csap villám. A fentiek ismeretében pedig jobb, ha nem veszélyeztetjük az életünket ostoba legendák miatt, ugyanis a villám kifejezetten szeret a legkisebb ellenállású úton menni, és az élő szervezetek alacsony villamos-ellenállása kifejezetten csábító számukra. Ha ez nem lenne elég, még azt is érdemes tudni, hogy

egy nap átlagosan 8,6 millió villámcsapás éri a Földet.

via GIPHY

Ess, eső, ess?

A bibliai özönvíz történetét viszont igen valóságosként élhették meg 1956-ban a Maryville állambeli Unionville lakói, hiszen azóta sem mértek sehol egy perc alatt ilyen mértékű esőzést. Hatvan másodperc alatt átlagosan 58,4 centimérnyi csapadék esett. A várost egyébként azóta már többször is elképesztő özönvíz sújtotta, de a saját rekordját nem sikerült megdöntenie, bár biztos vagyok benne, hogy az ott lakók ennek kifejezetten örülnek.

Van egy másik, esőhöz kapcsolódó rekord, ami viszont a Réunion-szigethez és a 2007-es évehez köthető. Itt egy hét alatt a valaha regisztrált legtöbb, vagyis öt méternyi csapadék esett le. A sziget az India-óceánon, Madagaszkártól keletre fekszik, másik érdekessége, hogy Franciaország tengerentúli megyéjeként az Európai Unió különleges területe. Hivatalos fizetőeszköze az euró, és franciául beszélő emberek – ha nem ömlik éppen az eső – bagettel a kezükben sétálnak a csodálatos adottságú, mintegy 2400 négyzetkilométeres szigeten.

via GIPHY

„Amikor piros hó hullik…”

Ezt mondogatták nekünk gyerekkorunkban a lehetetlenre. Pedig nagyon úgy tűnik, hogy van ilyen. Ugyan nem piros hó, hanem úgynevezett „véreső” lepte meg egy dél-Indiai államban, Keralában a lakosságot 2001-ben. Két hónapon keresztül hullott a vörös színű csapadék, amit eleinte egy meteor hatásának véltek, majd a kutatók később rájöttek, hogy a levegőbe került algák okozták. Azóta már több helyen is előfordult ilyesmi, például Szibériában és a spanyolországi Zamorában. Ezt a jelenséget is említi a Biblia mint az úr haragjának egyik megnyilvánulását. Pedig valójában mi idézzük elő, a környezetszennyezés és a klímaváltozás velejárója. A vörös színt leginkább édesvízi algák adják, amelyek eredetileg zöldek (Haematococcus pluvialis), de amikor e kicsi lények a széllel a felhők közé jutnak, a stressz hatására vörös színű pigmentet állítanak elő, ezzel színezik meg az esőt.

A stressz miatt szokás „depressziós algáknak” is nevezni szegénykéket.

Vegyi szennyezés is okozhat úgynevezett „véresőt”: előfordult, hogy nem megfelelően raktároztak nagy mennyiségű vasoxidport, és a széllel az is a lehulló csapadékba keveredett.

Csak hogy visszatérjünk a szülők híres mondására, „piros hó” is előfordult már, de ennek oka leginkább a sivatag felől fújó szélben hordott rozsdaszínű por volt.  

Öltöztet és olykor vetkőztet: egy ikonikus ruhadarab születésnapjára

WMN Zizi – 2021. február 16. – TF

 

A legnedvesebbtől a legszárazabbig

A Föld legnedvesebb, legcsapadékosabb helye Indiában van, azon belül is egy Meghalaya nevű faluban, amelynak az évi csapadékmennyisége meghaladja a tizenegy métert. A chilei Antofagastában pedig akár évekig is várnak pár csepp csapadékra:

ha véletlenül jó évük van, akkor háromszázhatvanöt nap átlag csapadékmennyisége eléri a 0,1 millimétert is.

Komoly tudósok foglalkoznak az esőcseppek alakjával és formájával, amelyek közel sem olyanok, amint ahogy mi gyermeki rajzainkon ábrázoljuk őket, tehát nem cseppformájúak. A zuhanásuk során hat az alakjukra a gravitáció, a légellenállás és a szél is, de a földre érkezésükkor leginkább gömbre vagy ejtőernyőre hasonlítanak. A méretük is erősen változó, hiszen az öt milliméternél hosszabbak általában „széttöredeznek” a levegőben (de azért már többször megfigyeltek nyolc–tíz milliméteres cseppeket is). 

Hihetetlen a természet, megfigyelni jó, okulni belőle pedig még sokkal jobb. (Engem például továbbra sem vonz az Antarktisz, üdvözlöm a hazai hidegrekordot is, és úgy várom a tavaszt, mint a sivatagi emberek a havat!)

Marossy Kriszta

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/BrasilNut1