A szépségért még a sz.rt is megenné – De tényleg? – Ezért káros Kim Kardashian legutóbbi agymenése
„Ha azt mondanád nekem, hogy szó szerint minden egyes nap szart kell ennem, mert attól fiatalabbnak néznék ki, lehet, hogy megtenném” – mondta a New York Timesnak adott legutóbbi interjújában Kim Kardashian. A nyilatkozatára a legtöbben csak nevetve legyintettek, pedig… De mi is a gond azzal, hogy a 41 éves celeb-influenszer, egy beauty márka üzletasszonya így nyilatkozik? Filákovity Radojka erre kereste a választ.
–
Itt a valódi kaki Kim nyilatkozatában
Kim Kardashiant jelenleg több mint 314 millióan követik „csak” az Instán. Szóval, ha azt mondja a világ egyik legismertebb nője a világ egyik legismertebb lapjában, hogy – ha úgy hozná a szükség – önként felnyalábolna egy nagy adag kakit, akár Morzsi a kutyafuttatóban, azzal iszonyúan rossz üzenetet közvetít több százmillió embernek.
És nem, nem azt, hogy mindenki egyen szart, hanem hogy a szépségért és a fiatalságért bármit meg kell (t)enni.
Hogy még az is teljesen vállalható áldozat érte, ha speciel kivetkőzünk emberi mivoltunkból. Sőt, hogy pontosítsak: a fiatalságért, a jó kinézetért semmi sem lehet túl nagy ár (még az sem, hogy betegre éheztesse magát, hogy beleférjen egy ruhába, ahogy korábban tette – Szentesi ITT írt róla).
Itt pedig rögtön meg is határozza a legfontosabb emberi értéket, amit – ha eddig nem lett volna teljesen egyértelmű – számára külsőségekben mérnek. Ezzel azonban a kutya se foglalkozna, ha nem ő lenne – ahogy már említettem – a világ egyik leghíresebb nője, és mint olyan, ne lenne ekkora befolyása több százmillió emberre. De van – bárhogy próbáljuk tagadni vagy bagatellizálni.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A Kardashian-effektus
Tetszik vagy sem, a Kardashianek megváltoztatták a szépségről alkotott elképzeléseinket, és ezzel nagyban alakították – és alakítják ma is – századunk szépségideálját. Bármit mondanak vagy tesznek, arra milliók szeme szegeződik, és abból bizony előbb-utóbb trend lesz. A kinézetük egyes részletei – az ikonikus kontúrozás, a szájceruza vagy az ívelt szemöldök – ma már számtalan országban köszönnek vissza hétköznapi nők arcán. A Kardashianek hatása azonban nemcsak a szépségápolásban érhető tetten, hanem a plasztikai sebészeti vagy éppen fogyókúrás trendekben, a magazinértékesítésekben és még – kapaszkodjatok meg! – a tudományos vitákban is, egyebek mellett a kulturális kisajátítás (amiről Csepelyi Adri kolléganőm ITT írt korábban) vagy a rasszizmus kapcsán.
Nem akarom ugyanakkor az egész szaros bilit felelősséget az ő nyakukba borítani, mert hiszem, hogy a Kardashian-, és így a Kim-jelenség is egy kortünet.
A kicsúcsosodása annak a folyamatnak, amihez évtizedek alatt érkeztünk el, nem csak a közösségi média – ahol minden a külsőségekre épül – vagy az ageizmus térnyerése miatt. A probléma gyökerei jóval mélyebbre nyúlnak a társadalmunkban, amely a szépséget, a fiatalságot szinte mindenek felett állónak tekinti, amely a nők testét tárgyiasítja, az értéküket pedig a külsőségekben határozza meg. Ez alapján ítélnek meg minket, adnak pozitív vagy negatív visszajelzéseket. Egy öregedő női test egy füst alatt kiírja magát abból a dimenzióból, amelyben meghatározhatóvá, megítélhetővé, egyáltalán relevánssá válhat.
A Kardashianek pedig, akik az egész iparágukat a szépségük és fiatalságuk megőrzésére építették, foggal-körömmel ragaszkodnak ahhoz, ami dollármilliókat hoz nekik a konyhára. Mindenre képesek érte. Személy szerint ezzel nem is lenne bajom, ha nem mérgeznék közben több millió nő önképét.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A befolyásolható tömegben ugyanis ott vagy te is – akár akarod, akár nem
Harminchárom éves vagyok, és nem tudnám teljes bizonyossággal kijelenteni, hogy nem zavarnak a szemem körül meg-megjelenő szarkalábak, vagy az ősz hajszálaim. Azt sem mondanám, hogy nem volt olyan időszakom pár évvel ezelőtt, amikor ne kezdtem volna el megszállottan tartani magam egy egyre terebélyesedő arcápolási rutinhoz, hogy ne költöttem volna több tízezer forintot ránctalanító, feszesítő, frissítő stb. szérumokra és szerekre, vagy ne átkoztam volna magam, amiért mindezt még nem a katasztrófa előtt, olyan huszonöt évesen kezdtem el. Ne értsetek félre, a tudatos arcápolást ma is fontosnak tartom, de annak jó esetben hialuront meg retinolt kellene tartalmaznia, viszont szorongásból egy cseppet sem.
Egy ponton nekem is időszerű volt megkérdeznem magamtól, hogy valójában az én hiúságomról van-e szó, vagy csak meg szeretnék felelni egy képnek.
Egy olyan képnek, amit – akár követem, akár nem – a Kardashian-félék éltetnek és táplálnak ma, rátapintva sokak gyenge pontjára: a szeretetre, elfogadásra való vágyra, amiről a társadalmunk, a tömegkultúránk elhitette, hogy a szépség hozza majd el. És az öregedés, elmúlás iránti szorongásunkra. Ezen viszont, van egy rossz hírem: nem krémekkel vagy csodaszerekkel lehet segíteni. De azzal például igen, ha elkezdünk dolgozni magunkon. Vagy ha elkezdjük felismerni, mikor akarnak manipulálni minket, ahogy most is.
Nem vagyok annyival fiatalabb Kimnél, és persze nem tudom, hogyan leszek majd az idő múlásával, ha a negyvenes éveimbe érek, de azt nagyon is tudom, hogyan szeretnék majd az öregedéshez viszonyulni. Mert akár akarjuk, akár nem, az eljön. Az viszont kérdés, hogy méltósággal viseljük-e, vagy olyan pánikban, hogy még a szart is megennénk, csak hogy elkerüljük.
Filákovity Radojka
Kiemelt kép: Getty Images / Dimitrios Kambouris / Getty Images for The Met Museum / Vogue
