„Gyere, csókolj meg szaporán, tubicám!” – 150 éve született Huszka Jenő, a magyar operett atyja

–

Talán Offenbach írt először olyan operettet 1858-ban, amit a mai értelemben is annak nevezünk: az Orfeusz az alvilágban címet viselte ez a darab. Később Európa-szerte Johann Strauss operettjei arattak osztatlan elismerést a közönség körében, majd a két magyar származású zenei nagyágyú, Lehár Ferenc és Kálmán Imre operettjei végképp meghonosították a műfajt, aminek főképp Bécsben volt fizetőképes közönsége. Ám Budapest sem maradt sokáig honi szerző nélkül, hiszen hamarosan feltűnt a színen az európai zenei körökben is járatos Huszka Jenő.

Ötévesen már csodagyerekként tartották számon

A Palánk utca 112-ben jött világra Szegeden, 1875. április 24-én, Huszka Ödön törvényszéki bíró és zenekedvelő, valamint Burger Etelka első gyermekeként. Már kicsiként is lenyűgözte őt apjának szép baritonja és kiművelt fuvolajátéka. Huszka Ödön pedig kántor édesapjától örökölte a muzikalitást.

Az 1879. március 12-i tiszai áradás miatt Makóra menekült a család, ahol egy évig szolgálati lakásban húzták meg magukat, de aztán visszaköltöztek Szegedre a Városháza mellé, majd a Tisza Lajos körúton építettek egy házat az iskola szomszédságában, ezért is kezdte el a tanulást a megszokottnál korábban Huszka Jenő, hisz oly közel volt hozzájuk az épület. No meg azért is, mert

igen korán kitűnt éles eszével és sokoldalú tehetségével.

Édesapja külön készíttetett egy méretben is hozzá illő hegedűt, amin hamar megtanult játszani a kisfiú. A visszaköltözésük örömére rendezett koncerten fellépett a helyi dalárdában, ahol Stresser József is felfigyelt rá, aki később az Operaház intendánsa lett.

Nyolcévesen már a Városi Zenedében folytatta tanulmányait Szommer Endre irányításával, és minden házikoncerten elsöprő sikert aratott. Kiváló neveltetésének köszönhetően, németül és franciául is folyékonyan beszélt, de a hegedülés mellett titokban még zongorázni is megtanult. 

A nagy hírű Hubay Jenő hegedűművész és zeneszerző egy szegedi fellépése alkalmával meghallgatta az ifjú Huszkát, és határozottan biztatta a továbbtanulásra.

Árvíz után tűzvész

A szegedi árvíz után pár évvel egy tűzvész miatt leégett a színház, de amikor újjáépítették, a kamasz Huszka igen sűrűn megfordult az épületben, és egyre komolyabban érdeklődött az előadások iránt. Olyannyira, hogy maga is írt jambusokban egy színdarabot Párbajhősök címmel.

A családban nagy sikert aratott a mű, ezen felbátorodva pedig megírta második darabját is, a „Levél” című vígjátékot, amit aztán nagy merészen elküldött Paulay Edéhez, aki akkoriban már a Nemzeti Színház főigazgatója volt.

Bár a mester elutasította a darabot, de válaszában részletesen rámutatott a hibáira, tehát érdemesnek tartotta arra, hogy időt szánjon rá, Huszka pedig ahelyett, hogy elkeseredett volna, inkább tanult a szakértő véleményből.

Egyszerre két egyetem

Bár Huszka Jenő inkább csak a Zeneakadémiára szeretett volna járni, édesapja ragaszkodott hozzá, hogy jogi diplomát is szerezzen, ezért párhuzamosan végezte a két iskolát. Az akadémiai felvételije olyan kiválóan sikerült, hogy még a zeneszerzést is felvehette a zongoratanulás mellé, sőt Hubay Jenő egyedül őt vállalta a mesteriskolájában tanítványaként.

Mindenhol kiválóan teljesített, emellett még arra is volt energiája, hogy koncerteket szervezzen. Az akkor 18 éves Dohnányi Ernő első koncertje is neki volt köszönhető.

A jogi egyetemre együtt járt gyerekkori barátjával, Bakonyi Károllyal, akivel közös albérletben laktak, és közösen alkottak is. Bakonyi már publikált néhány lapban, verseket írt, amelyeket Huszka kedvtelésből megzenésített. A szintén joghallgató Martos Ferenc és Mérei Adolf is a baráti körükhöz tartozott, így a Jogászegylet felkérésére egy díszcsárdást komponált Huszka, ami zajos sikert aratott.

Bob herceg…

Martos Ferenc írt ezen a címen egy verset, amit a Hét című irodalmi lapban publikált, Huszkát pedig annyira megihlette a költemény, hogy melodramatikus zenei kíséretet szerzett hozzá, amit a Rózsavölgyi és Társa ki is adott, bár ezt Huszka édesapja finanszírozta. A szöveges kottával aztán addig házalt Huszka és Bakonyi Károly, míg végül Török Irma elő is adta az Otthon Kör estjén.

Ennek köszönhetően más helyeken is bemutatták a szöveges zeneművet, és egyre többen megismerték Huszka nevét.

(Ez a Bob herceg még nem AZ a Bob herceg volt, amiből később operett is született Huszka zenéjével.)

Diplomák után: irány Európa!

Huszka Jenő 21 évesen megszerezte az államtudományok doktora címet, de ahelyett, hogy elkezdte volna a hivatali munkát, kért egy év fizetés nélküli szabadságot. Mestere pedig egy Párizsba szóló ajánlást adott neki a Colonne zenekarhoz. Ám Huszka nem élt a világhírű Hubay ajánlásával, hanem inkább hegedűsnek jelentkezett egy másik neves zenekarnál: a Lamoreaux pedig kapva kapott az ifjú tehetségen, és helyettes koncertmesterként adott neki szerződést.

A századforduló környékén szinte minden művészeti ágból Párizsba vágytak és Párizsban gyűltek össze a legnagyobb tehetségek.

Huszka ebben a közegben is otthonosan mozgott, az európaiság szinte magától értetődő volt számára.

Ő pedig habzsolta a művészetet: a zenés műfajok persze kiváltképp érdekelték, épp ezért többször is látta a legnagyobbakat a színpadon: Sarah Bernhard és Yvette Guilbert is nagy hatással volt rá, a zenekarával pedig egy londoni vendégszereplésen is részt vett, tehát egy újabb pezsgő nagyváros kultúrájában is megmerítkezett.

Ám az egy év elég hamar eltelt, neki pedig – ígéretéhez híven –, haza kellett utaznia, hogy elkezdhesse a közigazgatásban a munkáját.

Az első nagyszínházi bemutató

Tilos a bemenet! címmel írt barátja, Mérei Adolf egy bohózatot, ami a Magyar Színház igazgatója, Beöthy László nagy örömére jó fogadtatásra talált a közönség körében. Huszka eközben a K.u.K. hadsereg önkéntesi évét töltötte, de a premierre eltávozást kapott, így személyesen is átélhette első színpadi sikerét.

Miután leszerelt, a művészeti osztály ügyintézőjeként elkezdte az államtudományi pályáját, amelyhez később a jogi doktorátust is megszerezte.

Ő volt az első magyarországi tisztviselő, aki a művészeti jogok kérdésével is komolyan foglalkozott.

Fedák Sarolta

Amikor megismerkedett a két nagyszerű művész, Fedák Sári még csak 16 éves volt, és a Sarolta nevet használta, de tehetsége már akkor is megmutatkozott, Huszka pedig szívesen tanítgatta a fiatal lányt. Eleinte könnyed kuplékkal indult a gyakorlás, később azonban már Huszka bonyolultabb dalaival is elboldogult Fedák, aki hamarosan hírnevet szerzett a fővárosban, és a két fiatal egymásba szerelmesedett. Ám mielőtt összeházasodtak volna, Huszkát elkezdte gyötörni a féltékenység, hiszen választottját a különböző színdarabokban más férfiaknak is ölelgetniük kellett szerepük szerint, ezt viszont nehezen viselte a zeneszerző, ezért a szakítás mellett döntöttek, de életük végéig megmaradt a jó viszonyuk, és nagyon sokszor alkottak még együtt.

Bob herceg 2.0

Martos Ferenc és Huszka Jenő a minisztériumban is együtt dolgoztak, és a hivatali iratok helyett egy új, Fedáknak szóló színdarabon munkálkodtak együtt. Martos korábbi versét dolgozták át Bakonyi Károllyal. Az angol királyfi és szegény londoni kislány története a Népszínházban hatalmas sikert aratott 1902. decemberében,

Fedák Sárival a címszerepben, aki rövidre vágott hajjal, nadrágban és trikóban lépett színpadra, ami már önmagában is elképesztően szokatlan volt akkoriban.

A századik előadás után kénytelen volt levenni a színház a műsorról a Bob herceget, pedig minimum kétszáz előadásra szóló nézője is lehetett volna, mert Küry Klári, a másik híres primadonna egyszerűen megirigyelte Fedák hatalmas sikerét, és saját magának is hasonló elismerést próbált szerezni. Ám hiába az „ellendarab”, a Kínai mézeshetek a kutyát sem érdekelte – Küry Klárával egyetemben –, aki nehezen emésztette a bukást, és pár kevéssé sikeres visszatérési kísérlet után, végleg visszavonult. („Aki másnak vermet ás”…)

A Bob herceg Bécsben

A Theater an der Wien magyar származású igazgatójához is eljutott a darab híre, és1905-ben immár külföldön is műsorra tűzték a magyar operettet, ám itt csupán 15 előadást ért meg. Azóta viszont számtalan alkalommal színpadra került, és még film is készült belőle 1972-ben, Keleti Márton rendezésében. Gyerekkoromban én is nagyon sokszor láttam Nagy Gábor és Szerencsi Éva szerelmes kettősét.

Beöthy László pedig a Király Színház nevében rendelt egy operettet Huszkától, szintén Fedák Sárival a főszerepben. Később Beöthy így nyilatkozott: „[...] Többet kaptam, mint amit vártam. Megnyithattam a színházat, és az Aranyvirág beszoktatta oda a közönséget. [...] és

Huszka Jenő zenéje hitelt szerzett a magyar operettnek...”

Kikapós feleség

Huszka Jenő majdnem harmincéves korában nősült meg először, minisztériumi főnökének lányát vette el. A nála jóval fiatalabb Lippich Leona (Lonci) azonban – miután szült két kislányt a zeneszerzőnek, úgy döntött, hogy házastársi kötelességét „letudta”. A kislányokat nevelőnők gondjaira bízta, és elég szabadon élte világát. Először még titokban, később már nyíltan csalta a férjét, aki a családi béke és a gyerekek lelki nyugalma miatt sokáig tűrte a felszarvazottságot, miközben megszállottan dolgozott, ám végül besokallt, és 1914-ben elvált Loncitól – még azt is vállalta, hogy az ő hibájából mondják ki a válást.

Életre szóló társ

Arányi Mária sok szempontból kivételes nő volt, aki szellemi munkából tartotta el magát és lányait. A férje nem igazán törődött a családjával, anyagilag sem támogatta őket, így nem csoda, ha a független asszony egy riportsorozat kapcsán mind sűrűbben találkozott Huszkával, míg végül egymásba szerettek. Hamarosan el is vált a férjétől, hogy hivatalosan is Huszka társa lehessen. 1928-ban házasodtak össze, két év múlva született egy kisfiuk, és életük végéig együtt maradtak. Arányi Mária egy életrajzi regényt is írt Huszkáról Szellők szárnyán címmel.

Küzdelem a munkában

Huszka eközben a Kultuszminisztérium miniszteri tanácsosa lett, és rengeteget tett azért, hogy a közoktatásba is bevigyék a zenei tárgyakat, méghozzá magyar nyelven. Akkoriban még sok helyen németül folyt az oktatás, és nagy ellenállásba ütközött ez a vágya, az állásából is elmozdították emiatt.

Hosszas huzavona és különböző politikai alkuk keserítették Huszka közművelődésért tett erőfeszítéseit, de ő eltökélten küzdött a tiszta értékek mentén, ám ez már akkoriban sem ment egyszerűen.

A zene megállíthatatlan

A Lili bárónő és az Erzsébet című operettje is nagy sikert aratott, a Gyergyói bál pedig még a második világháború viharai közeledtével is nagy nézőközönséget vonzott, az elsötétítési rendelet és a légoltalmi szirénák sem akadályozhatták meg az előadásokat – természetesen ebben is Fedák Sári játszotta a főszerepet. Egyik legnépszerűbb operettjét, a Lili bárónőt azóta is játsszák országszerte.

Mária főhadnagy

Szilágyi László írta a Mária főhadnagy librettóját, ami az 1848–49-es szabadságharc idején játszódik. Ekkor már a valóságban is folytak a bombázások Budapesten, de a színházba járó közönséget semmi nem tántoríthatta el a műélvezettől.

A főhősnő, Lebstück Mária valódi személy volt, akiről Jókai Mór írt egy hosszú cikket a Vasárnapi Újságba még 1892-ben. A szabadságharc emlékkiállításán találkozott a jegyárusítóval, aki nem volt más, mint az egykori főhadnagy, aki férfiruhába bújva, rövidre vágott hajjal küzdött a szabadságharcban, és súlyos sebesüléseket is szerzett, ráadásul hadifogságban kellett megszülnie a gyermekét. Egy külön cikket is megérdemelne a sorsa, érdemes utánaolvasni az életének, mi is ÍRTUNK róla röviden korábban.

A darabot jelenleg is játssza az Operettszínház. Szellők szárnyán címmel pedig épp holnap lesz egy zenés előadás Huszka Jenő születésének 150. évfordulója alkalmából.

Huszka Jenő megszállottan dolgozta végig az életét, operettjei pedig ma is nagy örömmel töltik el a műfaj rajongóit, maradandó életművet alkotott tehát. 

Utolsó operettje az 1955-ben bemutatott Szabadság, szerelem.

Népszerű dalai például a Londonban, hej, ami a Bob hercegben hangzott el, (ennek elég trágár szövegváltozatát igen nagy örömmel énekeltük gyerekként az utcabeli gyerekekkel), a Szellők szárnyán és a Tündérkirálynő, légy a párom című dalok a Lili bárónőben szerepeltek, de a Délibábos Hortobágyon (Mária főhadnagy), és a Szabadság, szerelemben szereplő Doktor úr, a maga szíve sose fáj? című dala is az operettslágerek közé tartozik.

Az általa megzenésített darabokban kiemelt teret kaptak azok a nők, akik nem vették magukra a hagyományos női szerepeket. Már csak ezért is hálásak lehetünk neki.

1960-ban hunyt el felesége karjában, egy tüdőgyulladás vitte el február 2-án, 85 éves korában. 

(Ha bővebben is érdekel benneteket a téma, nagy örömmel ajánlom figyelmetekbe László Ferenc Operettország című könyvét, valamint a Kurucz Adrienn-nel folytatott beszélgetését az operettről, amit már korábban is olvashattatok NÁLUNK, de EZ az interjú is igen érdekes, amit a Telex készített vele.)

Both Gabi