Tisztán emlékszem, tavasz volt. Kint hét ágra sütött a nap, a gyerekek a közösen készített ebédet fogyasztották éppen, amikor kopogtattak az ajtón. Három rendőr állt a bejáratnál, és velük a tizenhat éves fiú, Tamás. Őt hozták vissza a tartós szökésből. A kezén bilincs volt, előtte 72 órán keresztül volt a fogdán. Az utcán kapták el, marihuánával a zsebében. Egyből láttam rajta, hogy nagyon rossz bőrben van. Teljesen le volt izzadva, a két szeme egyfolytában járt, megállni egy pillanatra sem tudott, folyamatosan mozgatta lábait. Miután aláírtuk a papírokat, a rendőrök távoztak. A fiú azonban elkezdett egyre agresszívabbá válni.

Fel-alá járkált a csoportban, közben azt mondogatta halkan magának, hogy valahogy ki kell jutnia innen.

A kollégám megpróbált beszélni vele, de szinte oda sem figyelt. Kérdeztük tőle, éhes-e, szüksége van-e valamire, de mindenre csak annyit válaszolt, hogy el kell mennie.

Tíz perc elteltével teljesen kifordult önmagából: rákiabált a kollégámra, hogy azonnal engedje ki. Ahogy közelebb léptem, a zsebéből egy kést húzott elő, és azt mondta: „Ne jöjjön közelebb, vagy leszúrom! Kés van nálam, engedjenek ki!”

A többi gyerek lefagyva figyelte az eseményeket, az arcukra kiült a félelem. Én nagyjából másfél méterre álltam, szemben a fiúval. Arcán keserűség, harag, szomorúság és kétségbeesés tükröződött. Ekkor a kollégám kinyitotta az ajtót, és Tamás elviharzott.

Néma csend volt vagy két percig. A gyerekek csak néztek, én pedig egy pillanatig magam elé bámultam, majd odamentem hozzájuk. Egyből ömlött belőlük a szó. Megijedtek mindannyian, hangot is adtak örömüknek, hogy Tamás elment. Egyre biztosabb voltam benne hogy a fiú valamilyen függőség rabja. 

Eltelt nagyjából két hét. A csoportban a gyerekek társasoztak, nagy nevetések közepette. Én a nevelői irodában végeztem az adminisztrációs feladatokat, amikor a bejárati ajtón belépett Tamás. Körbenézett, majd a nevelői felé vette az irányt. A gyerekek hirtelen abbahagyták a játékot, feszült figyelemmel követték, mi fog történni. A fiú bekopogott a nevelőibe, majd kérte, hadd beszélhessen velem.

Ekkor beszélgettem vele először. Elnézést kért a legutóbbi viselkedéséért, csak már nem bírta. Három napig volt a fogdán, utána hozták be az otthonba, és már teljesen kész volt. Ahogy ő fogalmazott, nagyon durván kattogott. Aztán elkezdett mesélni magáról.

Tizenhárom éves korában került be az otthonba, az édesapjától hozták be. Az anyját nem ismeri, mert ő még úgy öt-hat éves korában elhagyta őket. Vagyis találkozott már vele egyszer-kétszer, de nem keresik egymást. Az apja mutatta meg neki elsőnek a drogokat, azon belül is a heroint.

Tisztán emlékszik, amikor otthon este együtt nézték a tévét, az apja egyszer csak azt mondta, most mutat neki egy olyan dolgot, amitől egy jobb világban lehet.

Ekkor megfogta a gyereke karját, és a vénájába szúrta a heroinnal teli fecskendőt. Nagyon félt a szúrástól, de az apjának nem mondhatott nemet. Aztán olyan érzés volt számára, amit elmondani igazából nem lehet. Eufória, bizsergés, zsibbadás, leírhatatlan boldogság. Valahogy ezekkel lehetne jellemezni, amit átélt azon az estén. Másnap az iskolában még teljesen a hatása alatt volt, nem is tudott odafigyelni semmire. Ahogy hazaért, az apjának már nem is kellett mondania, egyből kapta a következő adagot. Volt, hogy már annyira fájt a karja, hogy sírt. De amint beadta az apja a szert, elmúlt minden fájdalma.

Halványan emlékszik arra, amikor ilyen állapotban beszélgettek és nevetgéltek az apjával tévénézés közben. Még fél évig az apja adta be neki, de megtanította, hogyan csinálhatja egyedül. Egyre inkább kimaradozott az iskolából, majd már úgy volt vele, nem is jár be. Egyébként is eltávolodott az iskolában a barátaitól, nem volt velük már olyan jó, mint régebben. Már nem tudtak miről beszélgetni. Hívták ugyan közös programokra, de ezeket rendszerint elutasította. Nem érdekelte semmi, csak az, hogy hazaérjen az apjához. Ez idő tájt elvették az apjától. És ekkor jött rá, hogy nem tud a szer nélkül élni. A pulóverét felhúzva megmutatta a szúrás nyomait. Elmondása szerint maximum két napot bír ki, utána már nagyon rosszul van. Semmi jó érzés nincs benne, olyankor minden rossz, gyengének érzi magát, és legszívesebben állandóan sírna. Ezért is volt velem is agresszív, mert ki akart szakadni a valóságból, és valahonnan szert kellett szereznie. Az apja korábban megmutatta, kiktől lehet beszerezni, ami nagy szerencse, mert ő most börtönben van. És még egyszer ne haragudjak a múltkoriért, de higgyem el, nem szúrt volna le. 

Ezután még két napig bent volt, a kortársaival látszólag jól kijött. Aztán ismét megszökött. Eltelt egy hónap, amikor egy este újfent a rendőrök hozták vissza. Ám annyira agresszív volt, hogy végül, amikor levették róla a bilincset, kezet emelt az egyik rendőrre. Emiatt újfent bevitték, és újabb 72 órát bent tartották, visszahozták, de már az aulában meglépett. Mivel a portás nem akarta kiengedni, az ablakot kézzel betörve átmászott és kiszaladt. A kezét szétvágta az üveg, ennek ellenére elrohant. Ezután már nem találkoztam vele többet.

Sajnos a gyerekvédelem területén nagyon gyakori a szerhasználat, döntő többségében a marihuánás, illetve a szintetikus cannabist tartalmazó cigarettát fogyasztják. 

2020-ban hetedszer jelent meg az ESPAD (European School Survey Project on Alcohol and Other Drugs) néven futó kutatás jelentése, ami négyévente méri fel a fiatalok egészségkárosító szokásait. Hazánk 1995 óta mindig részt vesz a felmérésben. E statisztika szerint a tiltott szerek használatában – az illegális kábítószerek mellett az orvosi javallat nélküli gyógyszerszedésre is rákérdeztek – közeledik a magyar átlag az európaihoz, de összességében még alatta van. Ezt magyarázhatja az is, hogy a különféle drogok beszerezhetőségét nehezebbnek mondták a magyar fiatalok, mint európai kortársaik. Az is jól látható a felmérésből, hogy a marihuána és a szintetikus szerek az élen járnak. Jól látszik, hogy nagyobb arányban fordulnak elő ebben a csoportban olyan fiatalok, akik édesszülő nélkül, csonka vagy mozaikcsaládban, az átlagnál rosszabb jövedelmi körülmények között nőnek fel.

Ennek alapján is kijelenthető, hogy a gyerekvédelmi gondoskodásban élő gyerekek fokozottan veszélyeztetettek e káros szerek megismerését és fogyasztását illetően. Több mint fél év elteltével még hallottam a fiúról, hogy az utcán találta meg egy idős asszony, ott feküdt. Nem sokon múlt, hogy tragédia legyen belőle, kis híján megfagyott. Kórházba szállították, de másnap megszökött. Eltelt azóta egy két év. Ma már nagykorú.

 A cikk a hirdetés után folytatódik!

 

Az apja, akinek védenie, vigyáznia kellett volna rá, belevitte egy olyan világba, ahonnan kilépni nagyon nehéz. Remélem, megtalálja a kiutat, hogy egy valóságos, igazi boldog felnőtt életet élhessen.

Kovács Krisztián

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Ole Schwander