Két világ között – Drogosból lett fitneszbajnok

–

„Kövér voltam, hisztis és heroinfüggő”

Ezzel a három szóval jellemzi tizenhét éves kori önmagát Guszti ma, tizenegy évvel később. És azt is hozzáteszi, iszonyú nehéz lehetett az édesapjának elviselni őt.

Akkorra Guszti már kimaradt az iskolából, és ablakok, redőnyök beszerelésénél segédkezett a családi vállalkozásban. A pénzt, amit keresett, drogra költötte. Egész nap azt a pillanatot várta, amikor majd az albérletben kiüti magát.

Azt mondja, egy elsöprő orgazmus százszorosa: így képzeljem, ezt érzi az ember, amikor heroint kap a szervezete. És ami a legjobb benne, hogy amíg hat a szer, nem fáj semmi, az égvilágon semmi.

Guszti különös mix lehetett akkoriban, egy nagydarab férfitestbe szorult kisgyerek. Egy nagy lábon élő, ötvenes cipőt hordó, alvilággal haverkodó, ám belül bizonytalan, szorongó és magányos srác. Legalábbis ilyennek képzelem, miközben magáról mesél.

Elmondja, hogy tizenkét éves koráig nagyon rendben volt az élete. Először is ott volt neki a foci, ami nagyon jól ment. Egy nemzetközi meccsen azonban megrúgták, és a sportorvos kijelentette, tropa a porc a térdében, és szakadt a szalagja is, úgyhogy vegyen búcsút az álmaitól.

Addig hetente hatszor volt edzése, ezután tornaórán is fel volt mentve

A másik krachot nagyjából ugyanebben az időszakban a szülei válása hozta. Ő az apjával maradt, akit nagyon szeret amúgy, csak hát onnantól fogva délutánonként egyedül volt otthon. Mert a papa dolgozott. Guszti meg evett. Tömött magába mindent, amit csak talált, mert addig sem unatkozott, és addig sem szomorkodott.

Addig-addig evett, hogy a teste 160 kilósra duzzadt.

Az iskola nem kötötte le, inkább mellé járt, biliárdozni kezdett, jól ment neki, meg haverok is kerültek a régiek, a focis társak helyett.

Egy szerelmi csalódás vezetett oda, hogy kipróbálta a drogot. És rögtön a heroinnal kezdte, azzal kínálta meg ugyanis a haverja, aki egy sikeres rehab után épp visszaesőben volt.

Cigarettában szívták, Guszti nem tudta korábban, hogy van ilyen verzió is. Addig azt hitte, a heroint csak lőni lehet. Így aztán bevette, hogy hasis van a cigiben. Másodikra meg már nem érdekelte – amit akkor már tudott –, hogy ez keményebb drog.

Az iskolából kimaradt egészen

Egy családi veszekedést követően összeköltözött a drogos haverral egy pici albérletben, és ettől kezdve a napok azzal teltek, hogy cuccot kellett szerezni. Guszti hamar eladogatta mindenét, a boldogsághoz viszont mind nagyobb dózis kellett. Hiába árult laptopokat, amelyekről egy barátja azt mondta, „kamionról estek le, azért olyan olcsók”, pár hónap alatt lenullázódott. Enni már csak akkor ettek, ha összelopkodtak pár zsömlét.

Aztán jött a karácsony, a haver hazautazott a szüleihez, és a heroin előbb elfogyott, mint ahogy tervezték, a dealer meg felszívódott.

A másik srác a karácsonyfa alatt az elvonási tünetektől bekattant, zárt osztályra került. Guszti meg az albérletben kaparta a falat. Azt mondja, akkor döntötte el, hogy bárhogy is lesz, leáll.

Nem sokkal később hazavonszolta magát valahogy a családjához, lázas volt, nyomorultul érezte magát, és azt sütötték ki az apjával, hogy a legjobb, ha a nagymamához költözik egy időre. A szigorú, erősen konzervatív elvek szerint élő, viszont Gusztit nagyon szerető nagyszülők befogadták az unokát, akinek jót tett a környezetváltás.

A gond csak az volt, hogy mivel az egyik legerősebb droggal kezdte, a többit játékszernek tekintette. Amikor tehát bulizni ment a haverokkal, és megkínálták ezzel-azzal, nem gondolta, hogy neki ezzel nem kellene élni.

Így aztán megint belecsúszott egy zűrös korszakba

Azt meséli, volt, hogy négy napig nem aludt, annyira pörgött.

Ismer olyat is, akinek tizenhárom nap a rekordja, vagyis ismert, mert már nem él az illető. Olyan fővárosi szórakozóhelyeken csapatták, amelyek voltaképpen sosem zártak be, csak máshogy hívták őket hajnali hat után. Sokszor előfordult, hogy péntek este mentek le, vasárnap este meg haza.

Hétfőtől-péntekig aztán ment szerelni Guszti a papával, és várta az újabb hétvégét. Hogy mi volt ebben a partizásban olyan vonzó? Azt mondja, leginkább az, hogy ezeken a bulikon mindenki szerette, legalábbis így érezte, mert ölelgették a többiek. Őt, az elhízott, izzadós, kipattogzott bőrű fiút, akit a mindennapokban senki sem érintett meg szívesen, és aki magától is undorodott.  A könyvében írja – mert Guszti írt egy könyvet Két világ között címmel – hogy anyai nagyanyja szavai térítették magához. Az asszony nem szidta, csak elmondta neki őszintén, milyennek látja, és azt is, hogy nagyon aggódik érte.

Guszti eldöntötte, hogy lefogy

És le is fogyott.

Csak a „hogyan” volt elég szerencsétlen. Azt találta ki, hogy csak napi egyszer eszik, reggel, akkor magába töm egy csomó ételt, aztán koplal egész álló nap. De legalább illegális fogyasztószert nem szedett, bár korábban volt, hogy rendelt, és a benne lévő amfetaminszármazék miatt nem volt ugyan éhes, de amikor abbahagyta, azonnal visszakúsztak a ledobott kilók.

Ezzel a rémes reggelizős diétával meg lement hetven kiló háromnegyed év alatt.   

Csakhogy izom sem maradt. Végre vékony volt, de így sem tetszett magának.

Elkezdett gyúrni. És mert a genetikai adottságai alapvetően nagyon jók a fitneszhez, kemény munkával és okos edzővel látványos eredményeket ért el.

Azt mondja, bármilyen tiltott szerekhez hozzá lehet jutni az edzőtermekben, élnek is ezekkel sokan fiúk és lányok is, de szteroidokkal ő sosem turbózta magát. Jó ideje tiszta minden szempontból. És így is összejött egy álom: fitneszbajnokságot nyert, Evolúció-kupát, amit olyan versenyző kaphat meg, aki nemcsak izmos lett, de le is fogyott korábbi önmagához képest.

Guszti most már látja, milyen kegyetlenül bánt korábban önmagával

Ahhoz, hogy ezt átérezze, talán nem is az kellett, hogy a teste megváltozzon, sokkal inkább a szerelem segített.

Találkozott Annával, akivel évek óta már együtt is élnek, és akinek talán elhitte végre, hogy szerethető és szeretetre méltó ember.

Ezt persze így nem mondta nekem – azt viszont többször is említette, hogy az Őrfalvyak szívósak és nagylelkűek, de nagyon nehezen beszélnek az érzéseikről.  Én mindenesetre így magyarázom magamban a történet végét. A végét, ami igazából a kezdete.  

 Kurucz Adrienn

Képek forrása: Őrfalvy Gusztáv