Melegszex, kitárulkozás, transzneműség, kórházi napló, szerelmi vallomás – Ezek voltak a kedvenc cikkeink 2021-ből

–

Lehetetlen küldetés

Tavaly ugyanekkor mindannyian a saját cikkeinkből szemezgettünk, megmutattuk nektek, mi volt abban az évben a kedvenc munkánk, ezúttal viszont nem tettünk ilyen megszorításokat, bátran lehetett választani mind a 2548-ból. Íme:

Kezdem magammal, és azzal, hogy persze nem ment ez az egyetlen cikk… Inkább arra jutottam, hogy Milanovich Domi érkezése a csapatba hozott valami különleges egyensúlyt, érzelmi biztonságot. Én rengeteg (valóban hasznos) készséget szereztem a mindig fontos és pontos írásaiból. Legutóbb épp ez a cikke mentette meg az én karácsonyomat, ami felvértez az esetleges konfliktusokra.

(Amúgy mindenki mástól is tudnék még fejenként tíz nagyon jó írást linkelni, de most tényleg csak egyet lehet. Ha kettőt lehetne, akkor Borcsa öt tárgya, öt története volna az, ha hármat, Évi kórházas írásai, ha… ha… És persze Elviszlek, Te+én, Popfilter, Csak neked mondom, Beszélnünk kell, Mindent bele, Sava Borcsa… Elképesztően gazdag a kínálat!)

Kurucz Adrienn

Számomra a dr. Fekete Andrea orvos-kutatóval készült interjú volt a legfontosabb anyagunk 2021-ben. Én készítettem, de nem magamtól vagyok elájulva, hanem Andreától, aki az olvasottsági adatok-visszajelzések alapján sok ezer ember szívét találta el, nem csak az enyémet. A szakmában töltött huszonkét év után mondom, elvétve találkoztam ilyen őszinte, önazonos, a mondatait nem saját PR-osaként csiszolgató beszélgetőpartnerrel. Megtisztelő volt hallgatni őt. Egyúttal hadd mondjam el megint: ez a sorozat nekem egy ajándék, elképesztően tanulságos. Remélem, sőt hiszek benne, hogy másoknak is az, és közelebb hozza hozzánk azokat, akiknek a munkájára „én ezt úgysem értem” felkiáltással hajlamosak vagyunk nem odafigyelni, pedig ez ma halálos könnyelműség.

Gyárfás Dorka

Csatlakozva a fentiekhez: az egész sorozatot hihetetlenül értékesnek tartom (amit Kurucz Adri Filákovity Radojkával közösen visz), minden egyes epizódjából tanulok valamit (vagy sokszor több dolgot is).

A másik, amiért ezt az interjút kiemelném, a címben említett idézet: amíg mi, lányok, otthon nem kapjuk meg az érzelmi muníciót ahhoz, hogy higgyünk magunkban és tiszteljük magunkat, addig olyan helyzetekbe kerülhetünk, mint az említett szituáció (a konyhából való kiutálás), és persze addig a tudomány vagy bármely más terület meghódítása is dupla vagy tripla erőfeszítést igényel majd tőlünk, mert elfogadjuk, hogy nekünk csak így megy, sőt ez jár.

Milanovich Domi

Nekem Szabó Anna Eszter whataboutismről szóló írása volt az egyik nagy kedvencem idén. Egyrészt azt éreztem, hogy „te jó ég, a felnőtt életem fele azzal telt, hogy ilyen kérdésekkel kellett kezdenem valamit”; másrészt hihetetlenül jókat nevettem olvasás közben. Felszabadító szöveg, vicces és tanulságos, azóta is gyakran eszembe jut, amikor ezzel a jelenséggel találkozom.

Kurucz Adri visszatér

Eszembe jutott még egy: Csepelyi Adrienn publicisztikája is benne van az egyelőre csak a fejemben létező WMN-esszékötetben.

Filákovity Radojka

Hogy teljesen őszinte legyek, nagyon-nagyon (sőt nagyon-nagyon-nagyon-nagyon…) nem szeretem ezeket az év végi best ofokat. Sok-sok értékes anyagot olvastam itt hétről hétre – amikben rengeteg munka volt – az elmúlt évben is, így igazságtalannak tartok ezek közül egyet kiválasztani.

Úgyhogy én most önkényesen úgy döntöttem, hogy egy friss szerzőm teljes eddigi munkáját emelem ki. Nyáry Luca annyira bátran, őszintén néz szembe a saját démonaival – és kínál ezzel sokaknak kapaszkodót –, ami miatt felnézek rá. Meg persze sokszor féltem is, hogy túlzottan kiszolgáltatja magát – de talán épp ezért tudnak ezek az anyagok így megszületni, mert ő nem tart tőle.

Csepelyi Adri

Az egyik legkedvesebb feladatom a WMN-nél Chripkó Lili riportjainak szerkesztése. Pályafutásom egyik legnagyobb ajándéka, hogy printes újságíróként az ország legkiválóbb fotóriportereivel dolgozhattam – az pedig nem kérdés, hogy Lili egy közülük. Olyan természetességgel képes létezni a riportalanyok mellett, olyan keresetlen egyszerűséggel kérdez, mint csak nagyon kevesen. Az idén ez volt az egyik kedvenc anyagom tőle. Nézzétek csak meg a szöveg elolvasása után a fotót az unikornisos füzetről. Bocs a nagy szóért, de vállalom: zseniális.

Szládek Szilvia

Nekem nagyon sokat adtak a cikkeitek 2021-ben is, pedig kevesebb időm volt olvasni, mint amikor „csak WMN-olvasó” voltam. Sokszor előfordult, hogy belefeledkeztem a cikkbe, amikor a hirdetés miatt beleolvastam. Ha csak egyet mondhatok, akkor Szabó Anna Eszter kötődésről szóló cikke az egyik kedvencem, ami annyira emberi és magához közel engedő, és közben sok pszichológiai tudományos tényt adott át jól értelmezhető formában. 

Szabó Anna Eszter

Hát képtelenség csak egyet írni, azért húzom az utolsó pillanatig…

Mert ott van Cinti nagyinterjúja, ami elképesztően fontos anyag, rettenetesen sokat lehet belőle tanulni, rengeteg kérdést tisztáz a transzneműséggel kapcsolatban, és több ponton nagyon megrázott.

Domi írása pedig számomra is nagyon-nagyon fontos lépcső a saját traumafeldolgozásomban, ilyen hangnemben és ilyen összeszedettséggel még nem nyúltak ehhez a kérdéshez, számomra felszabadító volt, amiért nagyon hálás vagyok.

És ott vannak Szentesi Évi kórházi naplói, amik bárcsak ne születtek volna meg, de amik hál’ istennek megszülettek…

Pichler Zsófi

Rengeteg van, úgyhogy nehéz választani, de ha podcastos anyag is jöhet, akkor nekem a Lakatos Mónika–Rostás Mihály-párossal a Popfilter volt az egyik kedvencem. Egyrészt mindig sok újat tanulok a műsorból, és Adri is olyan finoman, de előrevivőn kérdez, hogy jólesik hallgatni, másrészt ebben a részben a vendégek csodaszép dolgokat mondtak a kapcsolódásról, szeretetről, támogatásról; kicsit meg is könnyeztem.

Pásztory Dóri

Nem lehet év végi best of Kristóf nélkül.

Amikor ez a cikk megjelent a melegszexről, azonnal olvastam, egyrészt, mert tényleg egy csomó olyan kérdésre válaszolt, amit eddig nem volt lehetőségem senkitől megkérdezni, másrészt mindezt olyan elegánsan, természetesen, magától értetődőn tette, hogy azt éreztem, minden szava szemléletformáló. Mindig lenyűgöz, ahogy a Kristófból áradó elfogadás és pozitív energia a begépelt szavakon keresztül is nagyon sok ember lelkéhez és gondolataihoz eljut. Olyan jó, hogy van ő (is) nekünk!

Deli Csenge

Nagyon sok anyagot kiemelhetnék, imádom a különböző írói hangokat és stílusokat a csapatban, már csak abból sokat lehet tanulni, hogy olvas az ember titeket. Szóval ha nagyon muszáj választani, akkor én egy könnyedebb, de a szívemnek nagyon kedves olvasnivalót mondok: Radi kávéhoz írt szerelmi vallomását…

Annyira eleven, szinte érzi az ember a kávéillatot olvasás közben, és annyira kedves, biztos vagyok benne, hogy szívből íródott. Kicsit irigykedem is, hogy nem én írtam ilyen szépet. Megelevenedik előttem a kép, ahogy Radi ott ül a női rokonok ölelésében az asztal körül, és csak kortyolgatnak, és eszembe jut az én drága családom, majd pedig melegséggel telítődik a szívem.

Marossy Kriszta

Csináltam egy húszas válogatást, nem tudtam dönteni, erre most kijött az Elviszlek Liluval, és eldőlt. Mondjuk, bőgök, meg zavarodott vagyok, úgyhogy összeszedettséget nem tudok mutatni, de ha tényleg egyet mondhatok, akkor EZ!

Kégl Ági

Nagyon szerettem Gyárfás Dorka Tombor Zoltánnal készült interjúját. A keresetlen őszinteséget, az önfelvállalást és az élettapasztalatból fakadó bölcsességet. Nagyon mélyen és sok ponton tudtam vele kapcsolódni, azonosulni – részben a külföldi lét, részben a publikus imázs és a jelenlegi személyisége közt húzódó különbség kapcsán. Az alábbi mondat különösen megfogott. „Én azt vallom, az ember maximum 15 évre visszamenőleg felelős azért, aki volt. Most negyvennyolc éves vagyok, tehát az, hogy harmincévesen milyen döntéseket hoztam – és mi alapján, hogy mi vezérelt akkor, és abban mekkora szerepe volt az érdeknek, illetve, hogy milyen szándékkal fordultam az emberekhez, mára nem érvényes rám.”

Csiszér Ágota, Goti

Jó nehéz kérdés, de azt hiszem, a kedvenceim azok az interjúk, amikor testközelből láttam, hallottam az interjú alanyait. Dorka Tombor Zoltánnal készült interjúját én is nagyon szerettem, imádtam a fotózáshoz való hozzáállását. Példaértékű számomra, ha valaki ilyen magától értetődőn őszinte, tanul az élettapasztalataiból, szembenéz a démonaival, és a negyvenes évei végére képes bölcs, elégedett emberré válni, s mindeközben a humorát sem veszíti el.

Kurucz Adri újra visszatér 

Tudom, egyet lehet, de Iliás-Nagy Katalin rendkívül izgalmas írása arról, hogy a mai fiataloknak mit jelent a jövő, hogyan lehet megküzdeni azzal a gondolattal, hogy egy ökológiai katasztrófa felé tartunk nagy valószínűséggel, ami jelentősen felülírhatja a sorsukat.

Na és Gyárfás Dorka fantasztikus portréja Kleeről, nem tudsz nem a hatása alá kerülni az írásnak és a festőnek, akkor is, ha eddig nem kedvelted különösebben.

Tóth Flóra

„Eddig szabadságon voltam, de ha még nem késő, szívesen ajánlok cikket, írjak is róla?” – kérdezte Flóra.

Én pedig most csak annyit válaszolok neki, immár nyilvánosan, hogy nem, drága Flóra, ne írj róla, ez így épp elég.

Nektek azért elárulom, mi a címe a Flóra által küldött cikknek: Akinek az „elég jó” is kevés: A perfekcionista tökéletességre törekszik, miközben szenved tőle.

Flóra választása, azt hiszem, kellő válasz arra, hogy milyenek vagyunk mi itt, a WMN-nél…

Both Gabi