–

Nagy Andi/WMN: Hogyhogy nem a közmédiába mentél? 

Munk Veronika: Én nem gondolkodtam azon, hogy munkahelyet váltok, volt egy nagyon jó pozícióm egy fantasztikus cégnél, határokon és nyelveken átívelő feladattal, szóval nem terveztem hazajönni.

A média és az újságírás minden területe iránt hevesen érdeklődő emberként voltak erős gondolataim arról, merre indulhatna az új korszakban a közmédia, beszélgettem erről csodálatos kollégákkal, írtam, megszólaltam a témában, de nem azzal a céllal, hogy aztán majd ott dolgozzak. Amikor pedig megkeresett a 444 két vezetője, Kardos Gábor és Uj Péter, az első beszélgetések után nyilvánvaló volt: annyira izgalmas a feladat, hogy ez lesz az én utam.

N. A./WMN: A közmédiára még visszatérünk, de előbb az érdekelne, hogy mire számítasz, milyen lesz beülni Uj Péter székébe?

M. V.: Megtiszteltetésnek élem meg. Önmagában az is ritka, hogy egy vezető, aki 2000 óta visz egy pozíciót, arra a belátásra jut, hogy ideje átadnia a stafétát. Izgatott vagyok, mert ha nem is teljesen kívülről érkezem – van, akit több mint két évtizede, van, akit tíz éve ismerek, legalább ennyit sokakkal dolgoztunk is együtt, hiszen a 444 és a Telex is ugyanabból az indexes közegből nőtt ki, ahol 18 évet töltöttem –, mégis új helyzet lesz. Rengeteg ötletem van, de a legjobban azt várom, hogy ezekkel a rendkívül tehetséges emberekkel dolgozhassak együtt, olyan újságírókkal, akik nagyon fontos szerepet töltenek be a magyar nyilvánosságban. És van egy új helyzet az országban, ez szintén befolyásolt a döntésemben.

N. A./WMN: Nagyon izgalmas lehet, hogy az általad létrehozott lap konkurenciájának élére kerülsz, aminek közben ugyanaz a szellemi közösség a magja.

M. V.: Több mint három éve jöttem el a Telexből, és nagy büszkeséggel gondolok rá. Amit szerettem volna véghezvinni az indulásnál, a felépítésével a pályára állításig, az megvalósult, és nélkülem is kiválóan működik: fontos, megkerülhetetlen és nagy szerkesztőség, remek újságírókkal.

Közben megengedem magamnak, hogy büszke is legyek a teljesítményemre, hogy milyen nagy dolog, hogy több vezető magyar médium élére is odakerülhettem. Persze a 444-ben még bizonyítanom kell, a munka még nem kezdődött meg.

Olvasói szemmel konkurenciának tűnhet, de üzleti modellben, méretben nagyon más utat jár be a két lap. 

Telex egy 100 fős szerkesztőség, reklámokból és olvasói támogatásokból él. A 444 sokkal kisebb, 40 fős, és reklámok mellett elsősorban az előfizetői bevételekre épít. Más a méret, más a működés, mások a kihívások. Szerintem minden lapnak meg kell tudnia mutatni, miben más a többinél. Engem éppen ez vonzott a 444-ben: szerintem a magyar médiatér legmarkánsabb lapja, nagyon erős saját hanggal.

N. A./WMN: És az is közös bennük, hogy mindkettő a NER-ben jött létre. Most, úgy tűnik, hogy olyan korszak jöhet, amiben ha kérdést teszünk fel, válaszokat is kapunk. Újra kell szerinted gondolnunk azt, hogyan írunk újságot? 

M. V.: Az az egészségtelen médiatér, amiben Magyarországon voltunk a NER alatt, az minden kormányzattól független médiumra rányomta a bélyegét. Én mindig közéleti és hírmédiában dolgoztam, főleg Magyarországon, az elmúlt években pedig külföldön. Ez a műfaj mindenhol beágyazódik az adott ország politikai és társadalmi ökoszisztémájába. Ha ez az ökoszisztéma torz, antidemokratikus vagy a jogállamiságot gyengítő, az óhatatlanul hat az újságírók munkájára, a szerkesztőségek fenntarthatóságára és működésére is. Elég csak arra gondolni, hány olyan intézkedés volt az elmúlt tizenhat évben, amely célzottan próbálta ellehetetleníteni a független sajtót. Ez nemcsak a Telexet vagy a 444-et érintette, hanem gyakorlatilag minden szabad médiumot. 

Én 2002-ben kezdtem újságíróként dolgozni, 2010-ig már majdnem egy évtizedet dolgoztam, így nekem még van tapasztalatom arról, hogy milyen az, amikor megvannak az értékes telefonszámok a telefonomban, és emberek válaszolnak a kérdéseimre. De igen, például az, hogy

újra lehet a parlamentben mozogni, és hogy a Netflix helyett az országgyűlési közvetítéseken lógunk, az nemcsak a nézőknek, de egy újságírói generációnak is új.

A 444-ben is van sok olyan kolléga, aki az Orbán-korszak tizenhat éve alatt lett újságíró, nincsen emléke a korábbi – amúgy gyakran szintén nem ideális – gyakorlatokról. Máshonnan is van tapasztalatom: 15 éve tanítok újságírást, főleg az ELTÉ-n, de máshol is, és abszolút látom, hogy a fiataloknak fejtörést okoz, hogy akkor miként dolgozunk ezután. Mindenkinek új a helyzet, a közönségnek, a politikusoknak, az újságíróknak egyaránt, együtt fogjuk felépíteni az új magyar nyilvánosságot.

N. A./WMN: Hogy képzeled a főszerkesztőséget, mitől lesz munkverás a 444?

A cikkben még szó lesz arról, hogy: 

• hogyan hatott Munk Verára a férfiak irányította magyar sajtóközeg?
• Miért gondolja, hogy több szó esik mostanában a közmédiáról, mint amennyi annak a valós hatása?
• Mit hoz haza a nemzetközi munkájából? 
• Szerinte mit nem tud megcsinálni az újságírók helyett az AI?