Kurucz Adrienn/WMN: Mennyire jellemző rátok a pénzügyi tudatosság? Ha szoktatok tervezni előre, „kockás papírt” vagy applikációt használtok? Dóri, te nemrég végeztél az egyetemen – ezen a téren mennyire vagy tudatos?

Dián Dóri/WMN: Akadtak próbálkozásaim, de sajnos egyik sem volt sikeres. Írogattam a kiadásokat egy időben különféle régi típusú applikációkba, de mindig elfelejtettem rögzíteni bizonyos vásárlásokat. Próbáltam papírlapokra is összeírni a költést, de azokat meg elhagytam.

K. A./WMN: Mi volt a leghosszabb idő, amíg követted a kiadásaidat?

D. D./WMN.: Egy hónap. Ebben nagyon nem vagyok jó, és kellene fejlődnöm, belátom.

Tóth Flóra, Kökény-Majer Anita, Kurucz Adrienn és Dián Dóri

K. A./WMN: Flóra, nálatok a családban mi a helyzet ezen a téren?

Tóth Flóra/WMN: Abszolút applikációpártiak vagyunk. Én régen is követtem a folyószámlámon a számlatörténetet, amikor még számítógépen keresztül bankoltunk, nem okostelefonnal. Ma viszont, mivel mindig kártyával, illetve most már a mobilommal fizetek, minden vásárlást-bevételt automatikusan rögzít az applikáció, így évek óta mindig képben vagyok a költésekkel, kiadásokkal kapcsolatban.

Nekem is problémát okozott régen, ami Dórinak, hogy fel kell irkálni rendszeresen a költéseket, de ezt most már elvégzi helyettem az alkalmazás. Nem állítom, hogy havonta alaposan kielemzem a kiadásokat, de negyedévente azért csinálok egy pénzügyi mérleget-tervezést. Így nyomon tudom követni, hol folyik el esetleg feleslegesen pénz. Amikor pont egy évvel ezelőtt – egy szintén OTP-s – szakértővel beszélgettünk a pénzügyi tudatosságról, akkor kaptam egy jó tippet, hogy mindig a hónap elején kell félre tenni egy fix összeget – ehhez, ugye, első lépésként jó, ha követed a kiadásaidat, mert így látod, hogy mi az az összeg, ami reálisan megtakarítható. Azóta a negyedéves mérlegnél ki szoktam számolni, hogy mennyi az az összeg, amit havonta félre tudok tenni. Úgyhogy, amint megjön a fizetésem, azt a pénzt máris levonom abból, amit elkölthetek az adott hónapban, úgy, mintha nem is lenne.

Tóth Flóra

K. A./WMN: Hogyan fésülhető össze a te pénzügyi tervezésed a férjedével? Ő is nézi a saját kiadásait, vagy családilag terveztek?

T. F./WMN:

Szoktunk együtt tervezni, ha nem is tíz évre előre, de megbeszéljük a nyaralást, vagy, hogy hú, ebben a hónapban azért kicsit sok volt, például az éttermi költés, akkor már ne rendeljünk. A férjem amúgy még nálam is lelkesebben írta a kiadásokat, akkor is, amikor még be kellett pötyögni az applikációba a tételeket.

K. A./WMN: Hármunk közül én képviselem az X generációt. És valahol középen helyezkedem el a pénzügyi tudatosságban Flóra és Dóri közt: nem használok applikációt egyelőre, de figyelem az internetbankon a költéseket, én is félreteszek hónap elején egy fix összeget, viszont kockás papíron számolgatok… Anita, te mint pénzügyi, ráadásul épp internet- és mobilbank-fejlesztésekkel foglalkozó szakértő, a saját életedben mennyire vagy tudatos tervező?

Kökény-Majer Anita: Most már természetesen használom a pénzügyi tervezés legmodernebb megoldásait, de én is úgy kezdtem, hogy papírra próbáltam felírogatni az egyetemi évek alatt a költéseket, és számolgattam, hogy miből jutok el a következő fesztiválra. Aztán következtek nálam is az alkalmazások, magamnak vittem fel eleinte a költéseket, ma viszont óriási segítség, hogy ezt már úgymond, helyettem megcsinálja a rendszer. Mobilbankban használom az automata költségkategorizálásokat, kimutatásokat, látom, milyen bevételeim voltak, milyen kiadásaim, átlagosan mennyit költök, emellé letöltöm a számlatörténetet, és így tudok kalkulálni, akár egy évre is. Részletesebb tervezést igényel egy-egy nagyobb projekt, például egy autóvásárlás vagy utazás, abban én is folyamatosan fejlődöm, hogy minél hosszabb távra tudjak tervezni a férjemmel együtt, mert nekünk is közös a háztartásunk.

Kökény-Majer Anita

K. A./WMN: Vajon megreformálják az applikációk az „oldschool modellt”, a szóbeli egyeztetéseket a családokban, miszerint „én fizettem ezt, te azt, szállj be ebbe, légy szíves”? Apropó, a párkapcsolatokban manapság inkább közös számlán vannak a párok, vagy inkább külön-külön kezelik a pénzügyeiket?

K-M. A.: Azt látjuk, hogy a közös számlák száma folyamatosan csökken. Ettől függetlenül van lehetőség arra, hogy a párok együtt kezeljék pénzügyeiket, például, ha valaki állandó meghatalmazott a társa számláján, akkor applikáción keresztül is hozzáférhet ehhez, így lehetőség van a költések közös nyomon követésére és tervezésére is.

K. A./WMN: A statisztika alapján a magyaroknak csak 45 százaléka, tehát kevesebb mint fele tervez egy hónapra előre. Egy évre előre viszont már csak a negyede kalkulál, ez a szám öt-tíz év viszonylatában pedig csupán nyolc százalék.*

K-M. A: Igen, de ha visszanézünk a korábbi adatokra, akkor azt látjuk, van azért folyamatos fejlődés. Az, hogy már a lakosság szinte fele legalább egy rövid időszakra tervez előre, fontos lépés. A digitalizáció és az edukáció segíteni fogja ezt a folyamatot. Mindenkinek az az érdeke (a bankoknak, pénzintézeteknek is), hogy az emberek még tudatosabbak legyenek ezen a területen is.

Fontos lenne eljutni odáig, hogy ne csak a közeljövővel foglalkozzunk, hanem azon is gondolkozzunk, mi lesz tíz év múlva, ha a gyerekek egyetemre mennek, vagy mi lesz, ha nyugdíjasok leszünk.

Vagy – például, visszagondolva a koronavírus-járvány kitörésére –, mi történik egy váratlan helyzetben? Ezen a téren még nagyon el vagyunk maradva. Bár a pandémia hatására az utóbbi időszakban az embereknek biztosan sokkal többször jutott az eszébe az, hogy félretenni, takarékoskodni kell. És ezek a tanulságok velünk is maradnak. 

K. A./WMN: Mi az oka annak, hogy pénzügyi tudatosság terén le vagyunk maradva mi, magyarok?

K-M. A.: Az egyik lehetséges ok, hogy az alapfokú oktatásba nincs beépítve az, hogy pénzügyileg tudatossá neveljük a diákokat. Természetesen a hozott minták is számítanak, hogy mit tanulhatnak a gyerekeink tőlünk a téma kapcsán. Ezen a téren is van mit behoznunk.  

K. A./WMN: Mintha szemérmesek lennénk a pénzügyeinkben… Gondolok itt arra, hogy Magyarországon például arról, hogy mennyit keresel, nem beszélsz, talán még a közvetlen családtagjaiddal sem. Én például sosem tudtam, hogy a szüleim mennyit keresnek, pedig nagyon jó a kapcsolatunk. Eszembe sem jutott rákérdezni.

T. F./WMN: Én írtam erről egy cikket egyszer, és abban a pszichológus szakértő azt mondta, hogy ez a szocializmus öröksége. Illett egyenlőnek lenni, ezért, ha valakinek volt valami maszek bevétele, akkor azt érdemes volt eltitkolni.

De ezen a téren is van változás talán, az én gyerekeim legalábbis, bár még csak hat, illetve hét és félévesek, tudják, mennyit keresek. Persze el kell azt is mondani, mit lehet venni ennyi és ennyi pénzből, hogy legyen mihez viszonyítaniuk. Amikor én gyerek voltam, fogalmam sem volt róla, mi az, hogy rezsi, csak hallottam, hogy emlegetik a szüleim, de nem tudtam, mi mindenre oszlik el egy fizetés.

Mi nagyon nyíltan beszélgetünk a gyerekekkel pénzügyekről, éppen azért, mert én sok mindent felnőttként tanultam meg a saját káromon.

D. D./WMN: Én sem tudtam gyerekkoromban, mennyit keresnek a szüleim, de amióta nekem is van fizetésem, nyíltabban beszélgetünk a pénzről. Viszont azt tapasztalom, hogy a barátaimmal nagyon lazán kommunikálunk az anyagi helyzetünkről. Tudják, hogy én mennyit keresek, tudom, hogy ők mennyit keresnek. Tök jó, hogy látjuk, hogy különböző szakmákban a pályakezdők milyen bérre számíthatnak. Nekem ez nagyon nagy segítség, mert az egyetemen arról nem beszélnek, hogy mennyit ér majd a munkaerőpiacon a munkád, hogy mi az, ami egy gyakornokság alatt anyagi értelemben elvárható, és mi nem. Nekünk az egyetemen annyit mondtak, hogy ha a mi médiaszakunkról valaki sokat szeretne keresni, akkor ne újságíró legyen, hanem irány a PR-szakma, de ezen kívül semmit nem tudtam meg arról, hogy mégis mire számíthatok, mennyit lehet majd kérni kezdőként, milyen lehetőségek vannak.

Dián Dóri

K-M. A.: Igen, én is azt azt látom is, hogy ez abszolút tabutéma. Nem mondjuk meg szívesen, hogy ennyiért utaztam ide vagy oda, illetve ennyiért vettem meg valamit, mert félünk, hogy a másik abból milyen következtetést von le, hogy fogja magát érezni, stb. Pedig sokat tanulhatunk egymástól, ha látjuk, ki, hogyan és mire költ, hogyan tudnánk megoldani valamit optimálisabban, lehetne viszonyítani egy állásajánlatot másokéhoz, vagy könnyebben rájönnénk, hogy adott esetben minket átvertek-e, vagy hogyan tudnánk jobb gyakorlatot alkalmazni.

Tehát szerintem arra kell mindenkit biztatni – gyereket és felnőttet egyaránt –, hogy a családtagoktól, a barátoktól, a bankok szakértőitől kérdezni kell, és nem ciki kérdezni, tanulni a tapasztaltabbtól!

K. A./WMN: A Mastercard felmérése alapján 2018-óta 29-ről 56 százalékra nőtt a mobilbankot használók száma Magyarországon. Vajon, akik mobilbankolnak, azok tudatosabbak pénzügyileg? Van-e ilyen összefüggés?

K-M. A: A saját tapasztalataimra tudok hagyatkozni, ez alapján biztosan mondhatom, hogy a mobilalkalmazás kiadásfigyelő funkciója például abszolút támogatja a tudatos pénzköltést. A rendszer automatikusan kategorizál, folyamatosan látod magad előtt a mobilodon, mire mennyit költöttél, illetve az adott hónap átlagos költése is megjeleníthető, sőt, összevethető a többi hónappal. Ez akarva-akaratlanul növeli az emberek pénzügyi tudatosságát, következtetéseket tudsz levonni, tervezni tudsz, hiszen például a téli gázszámlák alapján kiszámíthatod előre, hogy a következő télen mennyit kell majd erre a célra elkülöníteni. Ahogy az is ösztönző, hogy már minden digitalizált, elérhető gyorsan a teljes számlatörténet, és mindig kapsz értesítést is a számlán történő pénzmozgásokról.

K. A./WMN: A költéseitek ellenőrzésekor voltak nagy aha-élményeitek? Döbbentetek már meg nagyon bizonyos tételeken? Nálam például az élelmiszerek ára minden hónapban sokkoló, pedig sokféle módszerrel igyekszem takarékoskodni.

T. F./WMN: Nálam ilyen még a közlekedés: a parkolási díjak, az üzemanyag is, az autó fenntartási költsége, a biztosítás, súlyadó… A vége minden összesítéskor egy megdöbbentően nagy szám, a felére saccolnám, ha nem számolná ki az applikáció.

Aztán van egy kávézó, ami iskolába menet útba esik, és ott gyakran megállok kávéért… Éves szinten elképesztően nagy összeget hagyok ott.

K-M. A.: Nekem is a bevásárlás döbbenetes. Pont most nézegettem, hogy még csak hónap közepe van, de már most nagyon jelentős összeg ment el élelmiszerre az összes többi költésemhez képest, pedig nagyon figyelek egyébként én is, otthonról hozom az ebédet például, nem rendelem.

K. A./WMN: Anita, mit tanácsolnál, hogyan válhatunk még tudatosabbá pénzügyileg a mindennapokban?

K-M. A.: Az apró lépések is rengeteget számítanak! Ha valaki még kezdő ezen a téren, akkor nem elvárható tőle, hogy évtizedekre előre gyártson terveket. Kezdetnek jó, ha elkezdi figyelni pár hónapon át a költéseit, és a bevételei tükrében kigondolja, hol lehetne esetleg megfogni a pénzt, mi az, aminek a megvásárlása nem volt feltétlenül életbevágó, és ezáltal mennyit lehetne félretenni.

Ha megvan a cél, akkor tudjuk tesztelni, hogy tartottuk-e, amit elhatároztunk. Váljon szokássá, hogy egy-kétnaponta ránézünk a költéseinkre.

És ha már ez, mondjuk, egy éve jól működik, akkor el lehet kezdeni az egyre hosszabb távú célokra is koncentrálni.

Kurucz Adrienn

*Forrás: OTP Öngondoskodási Index felmérés 2020 szeptemberében készült: 1500, 18-70 év közötti, bankszámlával rendelkező személy megkérdezésével

Képek: Kerepeczki Anna/WMN


A tájékoztatás nem teljes körű, nem minősül ajánlattételnek. További részletekről kérjük, tájékozódjon az OTP Bank fiókjaiban és honlapján (www.otpbank.hu) közzétett üzletszabályzatokból és hirdetményekből.