Már a nyolcéves gyerekkel is beszélhetünk a család anyagi helyzetéről – de nem mindegy, hogyan

–

Pénzről nem illik beszélni

„Az asztalnál pénzről, vallási hovatartozásról és családi állapotról nem illik beszélni” – írja a Közszolgálati protokoll című tankönyv és a legtöbben mélyen egyetértenek vele. Végül is kinek mi köze hozzá, hogy másnak mekkora a megtakarítása, mennyi a fizetése vagy miből megy nyaralni kéthavonta, nem igaz?

Gyors összefoglaló a tisztánlátás érdekében: a KSH adatai alapján a bruttó átlagbér 658 400 forint volt márciusban. A 2023. negyedik negyedéves adatok pedig azt mutatják, hogy egy átlagos magyar háztartásnak 13,9 millió forint megtakarítása és mintegy 3,4 millió forint hiteltartozása van – írja a Bankmonitor. Ha erre te is azt gondoltad magadban, hogy jó lenne tudni, mégis hol a te tizennégymisis megtakarításod és hogy lehet, hogy tízszer ennyi a hiteled, nyugi, nem vagy egyedül! A társadalom felső 10 százalékának kezében összpontosul a befektetési alapokban tartott vagyon 90, a kötvénybefektetések közel 80, valamint a nem pénzügyi, például ingatlanvagyon jelentős százaléka. Vagyis, ha csórónak érzed magad, az nem feltétlenül illúzió.

Az érzethez az is hozzájárulhat némileg, hogy valójában jó eséllyel az is vagy, hiszen az MNB inflációjelentése szerint „az elmúlt negyedév során a hazai pénzügyi piacokon kedvezőtlenebb hangulat volt jellemző, a forint árfolyama több hullámban gyengült”.

Ráadásul a fizetések a legtöbb munkahelyen nem nyilvánosak – hiszen a bérfeszültségek elkerülése közérdek –, mi mégis hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy amiből nekünk kevés van, abból másoknak sok.

Igaz, ami igaz, a pénz nem boldogít, hiszen sokszor feszültségek, szorongás vagy kényszerek előidézője. Közben mégis mindenki legalább egy kicsivel többet akar magának.

„Magyarországon – ennek valószínűleg történelmi oka van – nem illik kifejezni olyan vágyakat, amik pénzzel kapcsolatosak. Aki sokat szeretne keresni, azt könnyen titulálják pénzéhesnek. Miközben az emberek többsége szeretne többet keresni, mint amennyit keres. Ez a kettősség megnehezíti a pénzről való beszélgetést” – mondja Palágyi Kata pszichológus Tóth Flóra korábbi cikkében.

Márpedig a pénzről – pláne szülőként és főleg a gyerekeinkkel – beszélni, beszélgetni kell. Érzékenyen, transzparens módon, őszintén. Pláne, mivel olyan témáról van szó, amiben a társadalmunk alapvetően se nem tudatos, se nem közlékeny. Noha a Pénziránytű közleménye szerint hazánk a 23. a pénzügyi műveltséget mérő komplex OECD-felmérésben világszinten – amin az sem árnyal semmit, hogy a mintában olyan országok vannak, mint Uruguay, Paraguay, Peru vagy Chile –, bőven van még mit tenni a pénzügyi tudatosság edukációját illetően. Hiszen erről nem tanítanak az iskolában, nem kerül szóba a szociális interakciókban, a témát kikerülik a családi és baráti összejöveteleken. Ráadásul a pénzügyek elméletben egészen máshogy működnek, mint a gyakorlatban. A legtöbben úgy gondolják ugyanis, hogy a pénz és az azzal való bánásmód racionális megközelítést, érzelemmentes szemléletet kíván. Csakhogy az ahhoz való viszonyunk egyáltalán nem fekete-fehér.

„Senki nem hülye. A személyes pénzügyi tapasztalataink kb. a 0,00000001 százalékát teszik ki annak, ami valaha történt, de legalább 80 százalékát annak, amiről hisszük, hogy történhet. Vagyis a különböző körülményeink és tapasztalataink miatt nagyon különböző leckéket tanulunk meg a világról. És ezeket másodkézből soha nem tudjuk olyan erősen átérezni, mint ami ténylegesen velünk történik. Aki szegénységben nőtt fel, az olyan módokon gondolkodik a kockázatról és a megtérülésről, ahogy egy vagyonos bankár elképzelni sem tudná. Szóval aki nem úgy látja a dolgokat, mint mi, az nem feltétlenül hülye, csak más a nézőpontja” – mondja Bán Dénes informatikus, kutató A pénz pszichológiája című Morgan Housel-kötet ajánlójában.

Így beszélj a gyerekeddel a pénzről!

A pénzügyi tudatosságra való törekvés és a gazdasági-stratégiai gondolkodás kialakításának feladata elsősorban a szülők dolga. Épp ezért a gyerekek edukációjának első és legfontosabb lépése a szülők általában kisebb-nagyobb mértékben eltérő álláspontja közötti konszenzus kialakítása. Ezután jöhet a feketeleves, vagyis a pénzről, keresetről, pénzügyi tervezésről való folyamatos, őszinte, kétirányú kommunikáció.

A Child Mind Institute szakértője, David Anderson PhD azt javasolja, hogy a szülők a pénzügyi nevelést a gyerekek 8-9 éves kora körül kezdjék meg, mert ebben az életkorban a gyerekek matematikai képességei már elég alapot kínálnak a pénzügyi alapfogalmak és -folyamatok megértésére.

Fontos továbbá az is, hogy a pénzügyi tudatosság kialakítását ne a gazdasági-tőzsdei alapfogalmak megértésével, hanem olyan lépések bevezetésével kezdjük, melyek hatásait a gyerekek a saját mindennapjaik során is azonnal érezni fogják.

Mit jelent ez a gyakorlatban?

• Használd ki a hétköznapi helyzetek nevelési aspektusait! Nem lehet eleget mondani, hogy a gyereknevelés legfontosabb eszköze a példamutatás. Vagyis hiába papolsz arról, hogy kell elvégezni egyes feladatokat, ha egyébként teljesen más rá a napi gyakorlatod. Épp ezért nemcsak a gyerekek pénzügyi tudatosságán alakíthatsz, hanem saját tervezési gyakorlatodat is finomíthatod, ha éves és havi pénzügyi tervet készítesz, amelybe bevonod a gyerekeket is. Hasznos, ha előre elkészítetek a bevásárlólistát, összehasonlítjátok az azon szereplő termékeket forgalmazó boltok ajánlatait, beszéltek a törzsvásárlói kártyák előnyeiről (pontgyűjtéstől a kuponokon át a nyereményjátékokig) és a hátrányairól (például vásárlói szokások monitorozása, személyre szabott reklámok és remarketing, GDPR vagy éppen adatkereskedelem). Az sem hátrány, ha közösen döntitek el, hogy egy-egy szükséges termékre legfeljebb mennyit szántok.
• Tisztázd a vágy és a szükséglet közötti különbségeket! Ha valamire vágysz, azt azonnal és kompromisszumok nélkül akarod – csakhogy a legtöbb ember számára ez egyáltalán nem ilyen egyszerű. Épp ezért fontos tisztázni a gyerekekkel a „vágyom rá”, az „akarom” és a „kell nekem” közötti különbségeket. Hiszen ami szükséges – a tanuláshoz, a testi-lelki egészséghez, a lakhatáshoz, a mindennapok gördülékenységéhez –, az elsődleges és abban nem érdemes (az észszerűségen túl) kompromisszumot kötni. Azokra mindenképp költeni kell, az adott büdzsén belül. Minden más esetben azonban célszerű várni, hiszen az impulzusvásárlás, a terápiás célú shopping, a céltalan és/vagy szükségtelen beszerzések nemcsak a pénztárcát terhelik, hanem a környezetet is! Ha őszintén mesélsz gyerekednek a saját szokásaidról és tapasztalásaidról, ha megtanítod neki, hogy a vágyak elérése nem lehetetlen, de sokszor áldozatokat, tervezést, pillanatnyi lemondást kíván, sokat taníthatsz neki magáról az életről is.
• Legyél transzparens! Sok szülő érzi úgy, hogy kötelessége mindent megadni a gyerekének. Ez persze igaz is, hiszen a szülők dolga egészségben-boldogságban felnevelni a csemetét. Ugyanakkor az is egyfajta belső szükséglet lehet, hogy mindig többet nyújts, mint amennyi neked jutott, legyen szó nyaralásról, utazásról, használati tárgyakról vagy szeretetről. Ez azonban gyakran odavezet, hogy a kicsik öröméért jóval többet vállalsz, mint amennyit kényelmesen, a komfortzónádon belül maradva, plusz műszakok és feladatok nélkül tudsz teljesíteni. Ha nincs több, ha erre kevés, ha nem akarsz vagy tudsz többet költeni, ne tedd! Mondd el előre, mire számíthat egyes helyzetekben a gyereked, aztán maradj következetes. Nem mondom, hogy mindig, minden helyzetben könnyű lesz, de megéri.
• Beszélj őszintén! Mesélj az anyagi helyzetetekről, arról, hogy mi fér bele és mi nem! Térj ki arra is, hogy miért így mennek a dolgok nálatok, ahogy, és engedd, hogy kérdezzen. Így a gyereked hangot adhat a saját félelmeinek és szorongásainak, választ kaphat a kérdéseire és megtapasztalja, hogy a pénzről is lehet őszinte, nyílt beszélgetést folytatni. Nyugodtan elmondhatod azt is, mennyit keresel! Ha nem akarod számszerűsíteni – például mert az ovis gyereked mindent kikotyog az intézményben, nem szeretnéd, hogy az anyósod tudja, mennyit keresel, vagy a volt férjed elől titkolnád a vagyonod –, még mindig használhatod a gyerekek által használt – és a tényeknél sokszor sokkal könnyebben értelmezhető – mértékegységeket. Például hogy hány gombóc fagyit vehetnétek a fizetésedből, hányszor mehetnétek belőle állatkertbe, hány kakaós csigát adnak annyi pénzért, vagy magát a BigMac-indexet.
• Mutass rá az idő és a pénz összefüggéseire! Valahányszor gyereked olyan dolgot vár el tőled, amihez a pénz a büdzsében nem áll rendelkezésre, magyarázd el neki, hogy az adott extra megszerzéséhez hány alkalommal kell lemondania a közös időtöltéseitekről! Ha a csemete érti, hogy az extrákért többet kell dolgozni, ezért még kevesebb időt töltötök majd együtt, az valószínűleg más megvilágításba helyezi a vágyott vagyontárgyakat.

Jen Hemphill pénzügyi tanácsadó szerint az anyagiakhoz kapcsolódó tabuk lebontásának fontos lépése, hogy megosszuk a gyerekekkel a pénzzel kapcsolatos pozitív történeteket is, ez ugyanis egyszerű, kötetlen módja annak, hogy normalizáljuk a pénzügyi tervezésről való gondolkodást és annak megvitatását.

A szakember a zsebpénzt is fontosnak tartja, ugyanakkor hozzáteszi: rendkívül fontos, hogy annak feltételei minden érintett számára egyértelműek legyenek.

Tisztázni kell, hogy a zsebpénz feltételes módban lévő juttatás a teljesítmény függvényében, vagy automatikusan jár mindenkinek. Ha az előbbi, akkor ragaszkodni kell hozzá, hogy a megbeszéltek maradéktalanul teljesüljenek, ha utóbbi, akkor viszont a szülő ne használja fegyverként vagy alku tárgyaként az összeget. 

Ha a világ pénze nem elég…

Lotti barátnőm fia hónapok óta rágja a szülők fülét egy mobiltelefonért. Szerintük azonban arra semmi szükség nem volt, így aztán nem is akartak venni neki. Végül kötélnek álltak, a gyerek a tizedik szülinapjára megkapta az okostelót – csakhogy nem a vágyott ájfónakárhányat, hanem „csak egy gagyi” okoskészüléket. Nem tudnám megmondani, hogy Lotti vagy a gyerek akadt ki jobban, amikor a kiskamasz hangot adott az elégedetlenségének. 

A jelenség ugyanakkor meglehetősen általános. A felső középosztálybeli gyerekek gyakran többet, jobbat, nagyobbat, drágábbat akarnak – közben pedig fogalmuk sincs a család valós anyagi helyzetéről, és az azzal járó szükségszerű következményekről. Ahogy arról sem, mi is az a szegénység igazából, vagy mennyi a dolgok valódi értéke. Ezért volna szükség arra, hogy mindig a gyerekek életkorának megfelelő szinten, őszintén, tabusítás és bűntudatkeltés nélkül beszéljünk velük a társadalmi felelősségvállalás, a pénzügyi tervezés és a befektetések, a jövőtervezés fontosságáról. Akkor is, ha nekünk az nem komfortos vagy könnyű.

Forrás: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / didiaCC

Z. Kocsis Blanka