„A gyerekek nyála kimarja a mészkő padlóburkolatot” – Albérletkereső kalandok kiskorúakkal

–

Gyerekmentes étterem oké, gyerekmentes lakás nem oké?

Bár a kérdés árnyaltabb egy egyszerű igen-nemnél, de alapvetően azt gondolom, hogy a gyerekmentesség olyan dolgok esetében, amik opcionális szolgáltatások – mint például étterem, szálloda vagy akármi –, valójában egy marketingfogás, amivel oda akarják csalogatni a gyerek nélkül érkezőket, és teljesen oké. Ez olyasmi, amire van igény, hát legyen. Hiszen a deklaráltan gyerekbarát verzió ugyanúgy elérhető ezeknél a szolgáltatásoknál (és ugyanúgy alapvetően marketingfogás). Ráadásul

az étterembe, szállodába járás nem alapjog, a lakhatás viszont áttételesen igen. 

(A legszomorúbb dolog a világon, hogy mégis vannak, akiknek nincs otthona.)

Értem, hogy a lakáskiadásnál az embernek van ráhatása arra, hogy gyerekes család költözik-e oda, vagy sem, azt is, hogy a gyerekeseket nehezebb kilakoltatni (ez, mondjuk, egy egyszerű közjegyzői okirattal áthidalható, nagyon sok hirdetésnél alapból kérik is), és azzal is tisztában vagyok, hogy a gyerekek időnként szaladgálnak, esetleg kiabálnak, és nagyobb eséllyel tesznek kárt a berendezésben (kaució).

Én magam is nagyon sok társasházban laktam már,

voltak mindenféle korú és élethelyzetű szomszédaim, de szándékosan csak felnőttek szívattak – ez 100 százalék.

Persze lehet, hogy csak én vagyok szerencsés, és biztos akad ellenpélda, de vitathatatlan, hogy sokkal több a rossz szándékú felnőtt, mint a rossz szándékú gyerek. Amikor egy szomszéd idegesít (ez mindenkivel előfordul, aki nem egy tanyán él), akkor gondolkodó emberként végigzongorázom magamban, hogy vajon tehet-e arról, amivel engem bosszant, és tud-e tenni ellene. Ha nem, akkor átgondolom, hogy én mit tudok tenni.

Ebben a beszélgetésben mesélte az egyik szakértő, hogy ő beszállt a szomszédja hangszigetelésébe a zongorán sokat gyakorló szomszéd gyerek miatt, ami sokkal olcsóbb és békésebb megoldás volt, mint pereskedni. Ráadásul a gyerekek egészen biztosan felnőnek (persze a zongorázást elég hosszan űzhetik ettől még), szóval a probléma – legyen az éjszakai sírás, napközbeni lábdobogás vagy esti visítozás – a legtöbb esetben átmeneti.

Az idegesítő felnőtt szomszédok viszont nagyon is megmaradnak, így szerintem ez egy matematikai állandó, ami akárhova költözöl, mindig követ: tutira van olyan ember a környéken, akivel (a legtöbbször kölcsönösen) zavarjátok egymást. 

Ezért kellenek gyerekek a világba

A másik, ami ennél talán egy kicsit nehezebb téma, és már sokszor esett szó róla, az a társadalom hozzáállása a gyerekekhez. Az ugyanis, hogy szülessenek gyerekek egy országban, minden felnőtt elemi érdeke.

Az viszont már mindenki egyéni döntése, hogy vállal-e saját gyereket. Ám a közösség részeként a közösség gyerekeit valamilyen mértékig vállalni kell. Mindenkinek.

Nemcsak az unásig ismételt „majd a mai gyerekek fizetik a mi nyugdíjunkat” helyzet miatt, hiszen erre sokan hozzák fel érvként, hogy ők öngondoskodnak, tesznek félre. Ez szuper, de azt, ugye, mindenki tudja, hogy amikor ő nyugdíjas lesz, akkor az intézményrendszereket és az egész társadalmat a mai gyerekek fogják működtetni? Hogy ha majd idős korában hozzá akar jutni a most félretett pénzéhez, akkor

lehet, hogy az a gyerek ül majd az akkor már szinte teljesen automatikus rendszer másik végén, akit ma nem enged beköltözni a szüleivel a lakásába,

és nyomja meg a jóváhagyást. Reméljük, nem fog emlékezni a nevére, és tényleg megnyomja. Bár igazi népmesei igazságszolgáltatás lenne, ha nem tenné.

Persze tudom, hogy végtelen naivitás lenne hálát várni a társadalom harcosan vagy akár kényszerből gyerekmentes tagjaitól azért, hogy én személy szerint két jövőbeli aktív dolgozót szolgáltatok a rendszernek… és tulajdonképpen nem is várok. A legtöbben nem azért vállaltunk gyereket, mert az olyan hasznos dolog a jövő társadalma szempontjából. Viszont az mégiscsak szuper lenne, ha nem kellene sehol épphogy megtűrtnek érezni magunkat emiatt. Sem lakásbérléskor, sem például munkavállaláskor. Mert ezek nem olyan jelentéktelen dolgok, mint az, hogy bizonyos éttermekben vagy szállodákba nem mehetünk a gyerekeinkkel. 

Most mutatok pár megtörtént, valós élethelyzetet, amik nem a szárnyaló fantáziám szüleményei, és amik miatt úgy érzem, hogy gyerekkel albérletbe költözni különleges kihívásokat tartogat, amin maximum akkor tudunk nevetni, amikor már beköltöztünk a megfelelő ingatlanba. Mondanám, hogy akkor, amikor végre aláírtuk a szerződést, de olvassatok tovább, és meglátjátok, hogy ez nem garancia semmire, ha gyerekeid vannak.

Burkolatválasztási kisokos családosoknak

„Bocsánat, megint én vagyok, zavarhatom egy percre? Csak azt szeretném kérdezni, hogy, ugye, nem gyerekkel költöznének? Csak azért lenne fontos tudnom, mert a lakásban mészkő burkolat van, és a gyerekek nyála kimarja.”

(Ezzel foglalkozó szakember szerint amúgy nem. Gyerekekkel élő nem szakember szerint: ki engedi marásig nyalogatni a gyerekeinek a kőburkolatot?!)

Sajnálom, most jut eszembe, a gyerekek mozognak

„Tisztelt Leendő (?) Bérlők!

Tudom, már aláírtuk a szerződést, de szeretném visszavonni, mégsem adom ki Önöknek a lakást. Elnézést, hogy most szólok, nemrég, a bejáráskor láttam, hogy két kislánnyal költöznének, és most jutott eszembe, hogy ők biztosan mozognak, ami zavarni fogja a háklis alsó szomszédot. Kérem, ne haragudjanak. 

Üdvözlettel: Tulajdonos”

Maximum két felnőtt… oké, de hány gyerek?

Ingatlanhirdetés utolsó mondata: „A lakás maximum két felnőtt részére kiadó.”

Naiv potenciális bérlő érdeklődik telefonon: „A hirdetés utolsó mondata azt jelenti, hogy két felnőtt költözhet, gyerekekkel?” A hirdető válasza: „Nem, ide nem költözhetnek gyerekek.” 

A párbeszéd folytatása a telefonáló fejében: „Elnézést, és ön volt gyerek?” Válasz: „Természetesen nem, én felnőttnek születtem.”

Téves hívás?

– Jó napot kívánok, csak azért telefonálok, mert gyerekek vannak az udvaron.

– Ööö… valóban.

– Nagyon hangosak, kiabálnak is, zavarnak a kerti munkában.

– Értem.

– Kérem, haladéktalanul küldjék be a gyerekeket a házba.

– De uram, ez egy iskola!

– És?

A gyerekek által keltett zajt a törvény is szabályozza

És akkor most elárulom, hogy erre még a szomszédjogokkal foglalkozó törvény is kitér, annyira alapvető kérdés: a gyermekneveléssel járó zaj az úgynevezett szükséges vagy indokolt zajkeltés kategóriába tartozik, tehát még a rendőröket sem lehet kihívni a szaladgáló gyerekekre. Úgyhogy marad a mészkő burkolat. Lehetőleg mindenhova.

Tóth Flóra

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/PeopleImages